28.fejezet Reggeli civakodás.

*******Niall szemszöge******

Nem bírtam elaludni, túlságosan féltem, hogy Jack bántani fogja Alice-t. Csak figyeltem ahogyan édesen alszik és hallgattam ahogy édes szuszogása átjárja a szobát. Észre sem vettem ahogyan telt az idő és a nap is egyre feljebb jött. Az egyetlen tényező ami ráébresztett a dolgok múlására az az volt, hogy Alice lassan ébredezett. Nyöszörögve próbált kimászni az ő kis világából, ami csak nagy kínok közt sikeredett neki. 
-Jó reggelt! - simítottam végig puha arcán.
-Te már ébren vagy? - nézett rám kérdően.
-Igen. - válaszoltam egyszerűen.
-Mióta? - kezdett faggatni.
-Régóta.
-Pontosabban! 
-Nem aludtam. - csuktam be a szemem mert igazán akarom megtudni, hogy most milyen kínzó szemekkel néz rám.
-Miért? - hangzott a nem várt kérdés, igazából ennél sokkal brutálisabbra számítottam.
-Mert féltem. - játszottam a lelki sérültet.
-Mitől?- fogta az adást.
-Jack. - túloztam a produkciómat.
-Idióta. - jelezte, hogy nem vagyok az eszemnél.
-Amúgy ezt tegnap asszem megbeszéltük. - ült fel az ágyon.
-Igen, de félek, hogy újra bántani fog. - ültem fel én is.
-És honnan veszed, hogy ő volt? - vont kérdőre.
-Mert ki más? - kérdeztem vissza. - Ő az egyetlen aki ártani akar nekem. - tettem hozzá.
-Hogy érted az, hogy neked? - kezdett veszekedőbe állni a hangulat.
-Úgy, hogy nekem sokkal rosszabb mint neked. - próbáltam elkerülni azt a
 témát, hogy én őt izé..
-Mért fáj neked jobban? -
-Mert nem egészen jó nézni azt ami neked fáj. - hajtottam le a fejem.
-És szerintem nem azon kéne veszekednünk, hogy én nekem miért rossz az, hogy ha te szenvedsz. Mert szerintem ez nem éppen olyan dolog. - Alice feje kicsit piroskás volt, nem szólalt meg csak nézett engem és én is őt. 
-Lassan indulunk. Szóval én megyek készülődni. - pattant ki az ágyból.
-Várj ugye nem akarod, hogy az előző fürdésed után hagyjam, hogy egyedül legyél a fürdőbe. - húztam vissza a csuklójánál fogva.
-Meg már amúgy is láttalak. - fűztem az előbbihez.
-De akkor nem éppen voltam magamnál. 
-Attól még láttalak.
-De-de..
-Jól van menjél, de szólj ha valami nem stimmel. - engedte el a kezét.
-Oké.- egyezett bele az ajánlatomba.
Tíz perc elteltével már fehérneműben állt előttem és a szekrényében kotorászott. Lassan felvette a kiválasztott ruhadarabokat.

-Milyen? - kérdezte tőlem, gyors végigmértem.
-Jó. - sőt gyönyörű - fűztem hozzá a gondolataimban.
-Köszi.
-Na most én jövök. - léptem oda a szekrényemhez és Alice-t utánozva kezdtem el keresgélni.
Lassan én is felöltöztem egy hasonló szerelésbe.

-Úgy látszik össze öltöztünk. - jelentettem ki.
-Nem teljesen de igen. - egyezett bele.
-Gyerünk le még ezeket össze szedni is egy ki idő. - és már lépdelt is a lépcsőn és azt megunva az emeleti részen lévő korlátjáról leugrott a földszintre.

-Ügyi! - dicsérték meg odalent a srácok.
Mire én is leértem a lépcsőn addigra mindenki ott állt készenlétben.
-Hé és a reggeli? - kérdeztem kétségbe esetten 
-Ott az asztalon Alice is éppen azt eszi. - mutattak a konyha felé. Hmm.. eddig fel sem tűnt, hogy Alice nem volt ott.
-Mi a kaja? - kérdeztem tőle.
-Gyere és nézd meg magad! - utasított.
A reggeli szokásosan rohadt jól nézett ki.

-Ki csinálta? - ültem le az asztalhoz.

-Liam. - válaszolt röviden.

-Rám mosolyog! - mutattam a bögrére.

-Rám is. - mutatott az övére. 

-Ti össze öltöztetek!- jött be Zayn.

-Igen. - válaszolt Alice.

-Úúú.. ez mit jelent?? - kérdezte Liam.

-Azt, hogy Niall ugyan azt találta a szekrényébe amit én az enyémben. - válaszolt francia akcentussal.

-Biztos? Én a szerelem illatát érzem. - nevetett Harry.

-Én meg a véred ízét a számban. - kekeckedett.

-Biztos a vér íze az nem pedig N.. - mondta volna tovább ha Alice nem kezdte volna el a nyakát szorongatni.

-Mond ki!! - szorította a nyakát egyre erősebben.

*******Alice szemszöge*******

Harry kijelentésén elszállt az agyam. Miközben a nyakát szorongattam a feje egyre sápadtabb lett az ajkai elfehéredtek. A nyakánál egyre jobban duzzadtak az erek. Semmi mást nem láttam csak azt ahogyan a kezem egyre erősebben szorítja. Kizáródtak a külvilág hangjai, csak apró hangfoszlányokat hallottam. Egyszer csak egy erős kéz rántott ki ebből az állapotból. Az előbbi állapotból való kiszabadulás olyan volt mintha egy buborékból húztak volna ki. 

-Hé, Alice nyugi!! -  hallottam Niall nyugtató hangját . Csak álltunk egy helyben és figyeltük ahogyan Harry-be visszatér az élet. A levegővétele egyszerre  felgyorsult és utána pedig le, mint aki egy rémálomból ébred fel és az ijedségtől fel gyorsul a levegővétele és azután meg bizonyosul arról, hogy semmi baja nincs. 

-Jól vagy? - kérdezte tőle Liam.

-Igen. Csak rájöttem, hogy ne húzzam Alice agyát. - tette a kezét Liam vállára.

-Na és te jól vagy? - kérdezte tőlem Niall.

-Igen. - bólogattam.

-Csak egy kicsit elgurult az agyam. - fűztem hozzá.

-Semmi baj. - ölelt át nyugtatóan.

-Bocsi Harry! - kértem elnézést.

-Semmi én voltam seggfej. - legyintett a kezével.

-Nyugi látod semmi baj. - simogatta a hátam Niall.

-Köszi. - adtam egy puszit az arcára., amire egy kicsit elpirult.

-Niall mért nem mondtad, hogy rák lettél? - nevetett Zayn.

-Hé, ne is törődj vele csak féltékeny. - nyomtam még egy puszit az arcára.

-Na induljunk!! - szólt közbe Liam.

-Oké!! - ordítottuk.

A kocsiba való beszállás nem volt egy könnyű dolog és mivel többen voltunk mind amennyi hely van ezért nekem Niall ölébe kellett ülnöm.