11. fejezet Vérhold 3. rész

Reggel ismét egyedül ébredtem. De nem túl sok kedvem volt haza menni csak a többiek miatt. 
Nagy nehezen de haza vánszorogtam. Vissza emlékezve a tegnap estére viszont. Már lelkesen csaptam ki az ajtót és rontottam be a házba. 
- Megjöteeeeeeeeeeeem!!!!!!! - ordítottam.
- Azt halljuk. Mi ez a nagy lelkesedés? - kérdezte Liam miközben a napaliba rángatott és leültünk a többiek mellé.
- Hát nagyon jó estém volt az az állás. - sóhajtottam.
- Mit csináltál? - kérdezte Harry.
- Nagyon jó fejekkel lógtam az erdőbe és csontváz túráztunk meg beszélgettünk még az elején. Nagyon jó volt. Meg aztán ott aludtam velük. - mosolyogtam.
- Ó annak örülök. - mondta Louis a galambbal a kezében.
- Éhes vagyok!! - nyöszörögtem.
- Nem volt elég a tegnapi? - kérdezte Zayn.
- Nem. - jelentettem ki.
- Ma mit csinálunk?  - kérdeztem.
- A buli kilőve. Szóval nem tudom. - jelentette Harry.
- Ha nincs ellenetekre elmehetnénk az erdőbe sétálni. - mondtam.
- Ok de ugye a haverjaid. - motyogta Liam.
- Ők ilyenkor nincsenek ott. - vontam vállat.
- Akkor nyomás! - intett az ajtó felé Zayn és már mindenki ki rohant az udvarra . El kezdtünk 
sétálni az ajtó felé. Észre sem vettem, hogy Zayn otthon maradt.  Sétáltunk az erdőben amikor meg láttam a vaddisznó tetemet amit a szöszi ejtett. 
- Nézzétek azt az egyik haverom fogta. - mutattam a zsákmány felé.
- Melyik? - hangzott a kérdés Louis szájából.
- A szőke ír vérfarkas aki meg karmolt. - jelentettem ki.
- Ja és ilyen jóban vagytok hát igen úgy valahogy. - mondtam. Még sétáltunk egy darabig persze az egész út a galambról szólt. Mikkor megláttam a csontvázakat, el kuncogtam rajtuk.
- Mi az ilyen vicces? - kérdezte Niall.
- Mondtam csontváz túráztunk a haverokkal. - mutattam a csontvázak felé. De amikor megláttam a tábort akkor el sikoltottam magam.
- Nézzétek itt aludtunk tegnap a haverjaimmal. - mondtam vidáman. Elég sokat sétáltunk a sötét erdőben.

Amikor farkas vonyítást halottunk és a fiúk megálltak és mérgesen, komoran összenéztek. Én nekem ismerős volt a hang. De nem mentem el a hang forrását megkeresni. Inkább ott maradtam a srácokkal.
- Mehetünk tovább? - kérdeztem. 
- Igen. - válaszolták.
- Nem tudjátok, hogy Zayn miért maradt otthon? - kérdeztem.
- Nem. - válaszolta Liam.
- Te miért nem ijedtél meg a farkas vonyításkor? - kérdezte Harryi.
- Mert ismerem a gazdáját a hangnak és nem kell tőle félni. Igaz egyszer majd nem leharapta a fejem de nem okoz senkinek se bajt.  - komolyodtam meg.  
- Oké nem egészen meg nyugtató de jó. - nyöszörgött Louis.
- Furcsa ide mért nem süt be teljesen a hold? - kérdezte Liam. Én csak  vállat vontam.
- Egyébkén Niall haragszik mert el rontottad az estéjét. -kuncogott Harry.
- Ó de tudom sajnálni.- mondtam flegmán.
- Na szóval milyen volt a te estéd?- kérdezte Harry.
- Fantasztikus. - válaszoltam.
- Ó akkor most már irigykedhet is. - válaszolta Harry.
- Nem tudnátok leszállni rólam? - morgott ingerülten. Mi erre csak hangosabban nevettünk. 
- Na és ki a hang forrása?- Kérdezte Liam vissza térően. 
-  Fekete vérfarkas. Bocs de a nevüket és az ember alakjukat nem tom, de így is jóban vagyunk. Velük mindent meg lehet beszélni. Meg az is igaz, hogy anno nagyon megbántott az egyik de most már rendes és nem bunkó. - válaszoltam hosszan.
- Az jó és melyik bántott meg? - kérdezték ismét.
- Az ír. válaszoltam röviden. A mondatomat befejezve motoszkálást hallottunk a bokorból és a másik pillanatba a feketeség Niallt terítette le. Én csak nagy nehezen rángattam le az ijedt fiúról.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem lazán.
- Hmmm Ja csak jöttem megnézni a haverjaidat akikről meséltél. - válaszolt.
- És téged, hogy hívnak? - kérdezték a fiúk.
- Legyen annyi elég, hogy a fekete vérfarkas. - erre a mondatára elnevettem magam.
- A kis fekete hol hagyta piroskát? - kérdeztem huncutul. 
- A nagymama házába. - válaszolt nevetve.
- Na és össze futottatok a mi csontos haverjainkkal? - kérdezte.
- Igen még mindig etiópok . - feleltem.
- Szegényeknek nincs mit enniük. - mondta.
- Ahhoz képest mi elégé zamatosnak tűntünk a számukra. - mondtam.
- A szöszivel össze futottatok már? - kérdezte.
- Nem mért tán ő is itt van? - kérdeztem.
- Nem tom azért kérdeztem meg. Na de a Kevin. Hú a világos egyfolytában csak arról dumált este még ha te nem is hallottad. Nagyon aranyosan aludtatok a szöszivel. - jelentette ki. amire én megcsapta de olyannyira , hogy fel nyüszített.
- Jól van nem zaklatlak. Vámpírka. - nyávogott.
-  Na ha befejeztétek a szép emlékek felsorolását mi mennénk haza. - mondta Liam aztán elköszöntem a feketétől és elkezdtünk haza felé battyogni. Mikor haza értünk Zayn a fürdőben zselézte a haját.

- Mi történt? - kérdezte leérve a nappaliba.
- Össze futottunk Alice egyik haverjával. - válaszolta Liam.
- Én megyek a szobámba. - jelentettem ki. Szaladtam fel az emeletre és csak úgy bele ugrottam az ágyba amint tisztán érződött Niall illata.  Belélegeztem azt a tömény ír szagot amitől más esetbe hánynom kell. A lépcső felől kopogást halottam vagyis valaki jön fel. 
- Be jöhetek? - kérdezte Niall.
- Gyere! - utasítottam. 
- Beszélhetünk? - ült le az ágyra ami már lassan teli volt virágokkal mert a vámpírfény.
- Miről? - kérdeztem.
- Hát a tegnapról. - dőlt le mellém.
- Mégis mit beszéljünk róla?
- Hát mért gurult el az agyad?
- Csak mert.
- Ne mond, hogy csak mert! Liam el mondott mindent a féltékenységtől kezdve. - grimaszolt.

Nem bírtam ki nem vagyok az a komoly fajta, elröhögtem magam rajta.
- Haragszol? - bújt hozzám és kölyökkutya szemekkel nézett rám. 
- Igen. -sütöttem le a szemem.
- Hmmm és meg bocsájtasz? - kérdezte.
- Lehet. - válaszoltam csukott szemmel.
- Min gondolkozol? - tette fel kérdését.
- A tegnap estén. 
- Mi történt?
- Hát miközben sétáltunk a többiekkel az erdőbe kétszer is szóba jött szóval nem mondnom el harmadszorra is. A lényeg a vérfarkas szóban van. - válaszoltam.
- És éhes vagy? Mert én igen. - röhögött a hátára feküdve.
- Aha már vagy egy napja nem ettem. Csak tegnap a buliba, de ott sokat. -nevettem.
- Mért voltál féltékeny? - kérdezte.
- Nem tudom csak úgy jött én sem tudom mi volt velem. - nyitottam ki a szemem.
- De mégis? - kérdezett ujjra.
- Hát szerintem ..... - mondtam volna ha Louis be nem jön Drékket repülőnek használva a szobába. Na jó ez a csávó kész agytröszt.
- Tedd le! - parancsoltam de ő elfutott röhögve én meg utána aztán vissza a szobába.
- Itt hagytam valamit. - jelentettem ki.
- Mit ? -kérdezte Niall.
- Téged. - fogtam meg a kezét és ezúttal vele együtt futottam le a lépcsőn.
- Na te hozd Kevint én addig meg keresem Louist. -osztotta a parancsot. Én már ott álltam mellette a galambbal. 
- Ez gyors volt. Várj nem előbb fejeztem még csak be a mondatott? - csodálkozott a gyorsaságomon.
- De, de tudod vámpír vagyok vagy ahogyan az egyik legjobb haverom mondaná vérszívó. - nevettem el a végét.
- És ebben mi a nevetséges? -döbbent le.
- Az, hogy azóta milyen jóban vagyunk vagyis azóta mióta megmentettem egy csontváztól. - jelentettem ki.
- És Louis mögöttünk van és most próbál rád ugorni. - figyelmeztettem Niallt. De már késő volt már rajta volt Louis. 
- Gyertek be a nappaliba! - utasított minket Kei. Louis leszállt Niallről és futottunk be a szobába ahol nem volt elhúzva a függöny így a hold fénye szabad úttal babonázott meg ami hatására a bőröm kéken lángolt vagyis átváltozok valami szörnyé. Mindenki csodálkozva nézett. Szinte már teljesen át változtam amikor eszembe jutott, ki kéne menni az udvarra mielőtt még valakibe kárt teszek. Gyors kimentem ki repültem. Mire kiértem már telesen át változtam.

Ahogy végig néztem magamon kezdtem érteni mások félelmét a vámpíroktól. A testem elvált az agyamtól nem gondolkoztam nem bírtam csak futottam a templom felé mert általában ilyenkor szokott a mise lenni. Egyenesen berontottam és mindenkit lemészároltam. Mindenki azt hiszi, hogy a magamfajta gonosz árny lényeknek a templom és a szenteltvíz kárt okoz de a vámpír fajtám nem ilyen. Minket isten teremtett szóval az őt képviselő dolgokkal csak a átkozott féle vámpírokat tudják megölni. Futottam egy tisztás felé ami most lángokban állt. Egy furcsa alak volt a közepén és egy kardot tartott a kezében.

Ez valószínűleg vagyis eddigi tudásom szerint a pokol fia lehet. 
- Ki vagy? -morogtam félelmetes alakomban.
- Lényegtelen. Te ki vagy? - kérdezte vissza.
- Alice Want. -válaszoltam.
- Akkor takarodj ez a halál mezeje. - űzött el.
- És az meg mi? -kérdeztem rá.
- Az ahol ilyenkor a nyughatatlan lelkek felkelnek és vérhold végén vissza jönnek. - válaszolta.
- Látom még keveset tudsz ifjú Alice. - mondta úgy mintha valami kedves lény lenne.
- Nincs ki tanítson szóval ezekre rá kell kérdeznem. - válaszoltam.
- Na de most meny és egyél! - röhögött. Nem törődve elindultam vala merre és csak vitt az út. Az erdőbe értem ahonnan sírást hallottam. Persze kaja reményében mentem oda de a szívem az a fránya jó szív. Vissza változtam normál vámpírba és körülnéztem honnan jön a hang. Lenéztem a földre és egy kis tündér szipogott.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Elveszett a fényem és nincs már szárnyam. - szipogott .
- Mi történt? - kérdeztem.
- Egyszer csak jött valami fekete árny és elvitte. - válaszolt. Gyengéden fel emeltem és a markomba tartottam amit lassan össze csuktam. Reméltem, hogy az erőmmel képes leszek vissza állítani mindent a helyére. Amikor már a markomból kiszűrődött  a fény akkor egy puszit nyomtam a két kezem közti részre és lassan kinyitottam a kezemet és a tündérke megint teljes pompájában ragyogott. 

Fénye beragyogta a környéket.
- Köszönöm. - ölelte át az egyik ujjamat.
- Szívesen. Na de most mennem kell hív a vámpír. - mondtam, hogy kevésbé ijesztőnek tűnjek.
A vérhold hatása újra elő jött újra szörny lettem. A  vér tömör illatát éreztem be áramlani az orromba. Megvadított az érzés. Egy táborhoz értem ahonnan fiatalok nevetése hallatszott. Kinéztem a bokrok mögül és onnan vettem szemügyre az áldozatokat. Sok , sok dobogó szív teli vérrel csak ezt láttam semmi mást. Szépen lassan a sátor mögé osontam és onnan ráugrottam az egyikre. Belemélyesztettem a szemfogaimat amit nagy ordítás követett mindenki sikított. Valamelyik kihúzott egy karót a földből és a szívembe hajította. Röhögve húztam ki magamból a hegyes fadarabot aztán rontottam neki.  Lassan végeztem mindegyikőjükkel. Tiszta vér voltam mindenhol egy tiszta porcikám nem volt. Lenyugodtam és vissza változtam normál rendes vámpírrá. Szárnyak és ír kalap képviselte ezt nálam és a nagy szemfogak. Haza fele vettem az irányt. Futásban vagy repülésben gyorsabb volt. Lassan egy órája mentem  mikor az ajtó elé értem. 
- Megjöttem. - nyöszörögtem miközben csuktam magam után az ajtót.
- Szia jobban vagy már? Úr isten te meg mit csináltál? -vont felelősségre Liam amikor rám emelte tekintetét. 
- Kinyírtam sok sok embert. - válaszoltam.
- És mért van seb a szívednél? -kérdezte ezúttal Harry.
- Az egyik egy karót döfött belém. - válaszoltam ismét.
- Na de én most meg fürdök és alszok. - mondtam mert semmi kedvem nem volt ma fent lenni.  Mentem fel az emeletre azután a szobámban ott Niall nézett végig és a cuccaimmal együtt bementem a fürdőbe. A zuhany alatt minden csepp vért lemostam magamról a víz ami lefolyt rólam vörösben pompázott. Néhány perc múlva kész voltam a hajam tiszta vízvolt. Mindent össze vizeztem vele. Lassan magamra húztam a ruhát amiben alszok.

Kinyitottam az ajtót és egyenest az ágy felé vonszoltam magam.

- Te rosszabb vagy mint a reumás csiga. - nevette Niall.

- Nagyon vicces. Inkább fogj meg és tegyél bele az ágyba. - nyújtottam a két kezem felé.

- Jól van. - és már fogott is mint egy menyasszonyt és tett bele az ágyba. Be bujt mellém .

- Nem birok aludni. - erre a kijelentésemre szorosan át ölelt. Én még mindig fent voltam mikor megéreztem aranyos szuszogását a nyakamban erre már én sem bírtam tovább fen lenni és engedtem, hogy elvigyen az álom manó. 

10.fejezet Vérhold 2. rész

Reggel az erdőben ébredtem fel.  Körbenéztem de tudtam, hogy a farkasokkal már hajnalban elköszöntünk én fáradt voltam és elaludtam az erdőben. - Felálltam és haza fele vettem az irányt. Amikor fel értem a szobámban meg láttam, hogy Niall még mindig alszik édesen. Nekem már semmi kedvem nem volt aludni hisz a tegnapi vérmennyiségtől csak úgy pörgök. Ezért elkezdtem ugrálni az ágyon ahol ő is aludt.
- Na ezt meg mért? - ébredezett. Én nem törődve vele tovább ugráltam. Aztán egy kéz rántott le a kezemnél fogva én meg egyenesen Niallre estem. 
- De most mért kellet elrontanod a mókám? - szipogtam.
-  Hát nem is tudom ki volt egész nap máshol és csak most másnap jött haza. - húzta fel az egyik szemöldökét. 
- És te hol voltál mikor haza jöttem olyan négy óra körül? - húztam fel én is a szemöldököm.
- Hmmm aszt hiszem mindkettőnknek van oka a haragra. - ölelt volna át ha Louis be nem jött volna.
- Keviiiiiiiiiiiin!!!!!!!!!!!! - ordított.
- Takarodj!!!! - vágott Niall Louis- hoz egy párnát.
- De nincs meg Kevin. - szipogta.
- Basszus, basszus!!! Valaki nem látta Drék-et? - kérdeztem kétségbe esve.
- Nem mért kellet volna. - vágta rá Niall.
- Én sem.
- Segítség!!!!!! -  rohant be a szobába Drék és a nyomában Harry a kezében Kevinnel.
-  Keviiiin!!!!! - tépte ki Louis Harry kezéből a galambot.
- Szia Drék! Te meg hol voltál? - kérdeztem.
- Harryvel csajoztam. - válaszolta.
- És ahogy én látom Niall is éppen azt csinálja. -  mutatott felénk. Miközben mi ültünk az ágyon és Niall feje a vállamon pihent miközben a derekamnál fogva ölelt. Én amint ezt észre vettem azon pillanatban húzódtam el tőle de akkor már késő volt a tisztázásra mindenki ki mente a szobából és csak mi ketten voltunk bent.
- Na akkor alszunk? - de mire ezt kérdezte én már kint az udvaron figyeltem a holdat.  Kicsit fáztam már ezért be mentem és mindenki a nappaliban találtam.
- Mit csináltok? - kérdeztem.
- Semmit. - mosolygott mindenki kivéve Niall. 
- Mi a baj? - mentem közelebb hozzá.
- Nincs itthon semmi kaja! - vágott  durcás fejet.
- Ó de, hogy nem. Csak el dugtam, ne hogy megedd mindet. - emeltem fel a fejét egyik ujjam segítségével. Ő pedig fel állt vigyorogva és futott a konyhába velem a kezébe.
- Na add elő! - tett le a földre. Én pedig fel repültem, hogy el érjem a polc tetejét és annak tartalmát. Onnan levettem elég sok mindent és letettem az étkező asztalára.

- Remélem ennyi elég lesz. - mondtam.
- Igen.  - felelt illedelmesen. 
- Nincs semmi más kívánságod, óhajod? - kérdeztem. Mire ő csak kajánul vigyorgott.
- Ne szólalj meg! - parancsoltam. És mentem volna vissza a napaliba ha a csuklómnál fogva nem rántott volna az ölébe.
- Itt maradsz velem? - nyávogott mint egy 8 éves.
- Igen. - forgattam a szemeim.
- Kérsz egy falatot? - kérdezte.

- Köszi nem kérek. - válaszoltam.
- Több marad nekem. - motyogta. 
 Amikor végre befejezte a kajálást felálltunk és versenyeztünk a szobába.

- Nyertem!!! - ordítottam jelezve ezzel győzelmem.
- Ma este nem megyünk el valahová bulizni? - kérdezte Harry. 
- Akkor készülődjünk mert  sötét van. - feleltem és rohantam a fürdőbe most persze 10 perc alatt kész voltam a hajmosással együtt. A ruhák közt matattam mikor a kezembe került pár össze állítás.

Végül kis segítséggel a második darabot választottam. Már rohantam le a lépcső amikor kibe ütközök bele persze, hogy Drékbe és kinek lesz piszkos a ruhája csak is nekem mert le szivárványozott. Szóval mehettem vissza és kereshettem mást mert az előző szivárvány színben pompázott.

Szóval mivel vér hold van ezért nem éppen a leg feszülősebb ruhát veszem fel.

  

*******A buliban********

Mindenki táncolt valakivel kivéve én. Én egyedül iszogattam a piát ami még mindig nem adta meg a hatását. Körül néztem a tömegben és amikor megláttam Niallt egy lánnyal táncolni egyszer csak elfogott az irigység nem tudom mi ütött belém. Na mindegy észre vettem, ahogy a vörös hold vénye ragyog a poharamon éreztem ahogy a szemem elkezd bekékülni. Düh  hatolt át minden egyes porcikámon és megtörtént az amire vártam az amitől mindenki félt hatalmába ejtett a hold innen már nincs ki út. Egyszeriben kezdtem el az emberek ölni szívni a vér. A tömeg nagy volt így senki sem látta ha valakit meg öltem. Ha féltékeny vagyok akkor csak féltékenyé kéne tennem Niallt. De ez nem így van nekem ő semmi holt üres vagyok szinte minden iránt mintha nem éreznék. - Már vagy tíz embert ölhettem meg úgy csendeben de halálosan mikor egy kéz állított meg. Liam volt az. Sikerült neki kivonszolni és lenyugtatni.

- Mi a franc ütött beléd? - kérdezte.

- Nem tudom csak, csak megláttam Niallt azzal a lánnyal táncolni és a hold fény  a poharamon. - magyarázkodtam érthetetlenül, de Liam- nek valahogy sikerült össze rakni a történetet.

- Szóval te most nem vagy szerelmes Niall-be de mégis elfogott egy pillanatra a irigység és a holdfénye megbabonázott és ennyi konkrét. - fordította.

- Igen.- bólogattam .

- Akkor most be megyünk és bulizunk. mosolygott. Komolyan ennek a srácnak olyan nyugtató hatása van, hogy az vámpír már angyalnak híná. Ugyan is azoknak van ilyen hatása. De ez a nyugodtság is csak addig tartott amíg a hold újra elő nem bújt a felhők közül. Én pedig újra csak öltem. És észre vettem amit nem kellet volna Niall leül egy asztalhoz és a csaj elmegy piáért. Az eszem elhagyott már csak az vettem észre, hogy a csaj vérét szívom és az után nincs meg állás az emberek sikítozva, véresen futnak ki az épületből én pedig a nagy tömeget még azt is ami már rég az utcán volt lemészároltam mindenkit egy sem maradt. A fiúk ők felszívódtak fogalmam sincs hol lehetnek. Nem bántam egyáltalán azt amit tettem sőt jó érzéssel töltött meg nagyon jó volt hozzá tudnák ehez az érzéshez szokni. Jó volt végig nézni a véres halott embereken. Vámpír vagyok igen az - csak ez járt a fejemben. Bent álltam egy helyben a klubban és csak szívtam magamba a vér szagát.  Elkezdtem kifele ballagni a bejáraton teljes nyugodtságban most még  a hold sem zaklatott. Az utcák üresek és elhagyatottak voltak. Most már tudom milyen volt apámnak a nagy ír mészárlás után, hát igen de ez hosszú a lényeg az , hogy egy átkozott ír megölte anyám és ebbe apám bele bolondul és a régi bolondos énnét elveszítette. De ennek már lassan 200.000 éve. Hiányoznak a szüleim nincs senki aki ilyenkor segítsen amikor elvesztem a fejem nincs senki csak Drék. Semmi kedvem sincs haza menni inkább elmennék Írországba oda ahol régen a szüleim éltek, de ezt most nem ha ott vesztem el a fejem akkor mindenek vége és nincs megállás. Szóval haza ahol egy szép fejmosást kapok a tetteim ért. Nem akarom bármilyen igazuk is lenne. De, hogy nézek most Niall szemébe hisz hisz. - A haza vezető úton egész végig sírtam és ahová a könnycseppek leértek ott egy-.egy rózsa nőtt. Már nyitottam az ajtót amikor valaki belülről kezdte el húzni. Liam volt az és az én megdöbbenésemre meg ölelt semmi fejmosás csak egy sima ölelés. 

- Gyere be! - utasított és csukta utánam az ajtót aztán elém nyújtott egy törülközőt. 

- Töröld le a vért! - utasított újra. Amire én engedelmesen letöröltem.

- Niall?- kérdeztem suttogva, hogy rajtunk kívül senki ne hallja  meg.

- Nyugi semmi. - nyugtatott. Beléptem a szobába és mindenki rám szegezte tekintetét. Szinte már égetett. Haragot éreztem Niall iránt, csak azt nem tudtam miért. Mindenkinek áldoztam egy pillantást csak neki nem . Most legszívesebben szembe köpném. 

- Na még éhes vagy? - kérdezte kuncogva Louis. Na ez a srác ez mindig vigyort csal a képemre és ez most sem volt más, hogy.

- Ízlett a vacsora? - vigyorgott Zayn. 

- Isteni volt. - nyaltam meg a számat. 

- Főleg az a táncos csaj ugye? - vigyorgott Harry.

- Hmmm az ízlett a legjobban és a húsába csak úgy hatolt a szemfogam. - részleteztem.

- Na és Niall neked, hogy ízlett az a csaj? - kérdezte Harry. De Niall nem válaszolt csak tovább elemezte a lábát. 

- Na és a hold tetszik? - kérdezte Liam.

- Igen, ki hozta belőlem azt az érzést amit valószínűleg az apám érzett a ír mészárláskor. - emeltem ki az ír szót.

- Annak örülök. Na és milyen az az érzés? - folytatta a kérdezést a kanapén ülve Liam.

- Mindent felül mull!! - pörögtem egyet a szobába aztán leültem Liam mellé.

- Kei hol van? - tettem fel a magam kérdését.

- Alszik. - válaszolta Louis. Azután Niallre néztem aki a lábát bámulva motyogott valamit.

- Mit bambulsz már megint? - kérdezte Zayn amire nem válaszoltam csak néztem tovább Őt.

- És mért nem én vagyok az? - kérdezte újra.

- Na adjad már! Egy szőke ír srác biztos jobb látvány mint te. - simogatta Louis Zayn arcát aki csak durcásan elfordult. 

- Na már nem lehet békébe hagyni szegény lányt? - morogta Harry. 

- Na Alice ne, hogy már te érezd magad rosszul. - jött közelebb Harry.

- Mert amit tettél az csak a hold miatt van. - nyugtatott Zayn.

- Meg tettem volna azt a nélkül is. -  engedtem ki szemfogaim amire ők csak röhögtek és a hajam borzolták. 

- Persze, persze túl jó és tiszta még ahhoz  a  te szíved. - röhögtek tovább hisz igazuk volt a szárnyam még kéken lángolt és nem feketén vagy vörösen.

- Na most is a szöszivel alszol? - húzta fel a szemöldökét Harry.

- Ma nem alszok, ma vadászok. - jelentettem ki és a megjelentek rajtam a vámpír jellegzetességeim: Ír zöld kobold kalap, nagy szárnyak, hegyes szemfogak.

- Na akkor mi alszunk. - jelentettéki és Niallel együtt felmentek a szobákba. Én meg elindultam lassan a megszokott erdőhöz.

- Skacok!!! - ordítottam az erdő közepén állva és megjelent az öt vérfarkas a szöszi kicsit elszomorodva.

- Mi a baj? - öleltem át, hogy megnyugtassam.

- Most már semmi. - jelentette ki.

- Na és veled mi történ? -  kérdezte a sötét.

- Üljünk le elmesélem! - mondtam komoly ábrázattal.

- Na szóval kezdheted! - utasított a göndör.

- Bulizni mentünk a haverokkal és én egyedül ültem és ittam amikor megláttam az egyiket egy másik lánnyal táncolni és elfogott az irigység de ez gyorsan elmúlt. De aztán a hold fénye a poharamon megcsillant és elvesztettem a fejem csöndesen és halálosan   kinyírtam 10 embert mire az egyik haverom kivitt és lenyugtatott aztán bementünk én megláttam azt a haverom aki a csajjal táncolt egy asztalnál ülni és a csaj meg piáért ment én meg újra el szálltam és már csak azt vettem észre, hogy a csaj vérét szívom és mindenki sikoltozik  és én mindenkit kinyírtam. De a haverjaim most otthon alszanak. Meg amúgy azzal a sráccal aludtam mert a régi ismerősöm haverjai és látogatóban vannak és nincs elég hely. De nem értem magam.

- Te nem zúgtál bele véletlenül abba a srácba? - kérdezte a világos.

- Nem, vagyis lehet na jó egy picit. - vörösödtem el.

- Na de mindegy az a srác egy rohadt seggfej buzi és kész. - vontam vállat. 

- Ma nem fogok otthon  aludni az biztos semmi kedvem vele egy házba nem, hogy egy ágyba. Kiráz a hideg ha rá gondolok. - ráztam meg a fejem.

- Vadászunk vagy már befaltál? - kérdezte a fekete.

- Befaltam. - válaszoltam.

- Mi is. - válaszolták.

- Hé szöszi! Félsz még a csontvázaktól? - kérdeztem mosolyogva.

- Nem, Miért? - kérdezett vissza.

- Gyerünk csontváz túrázni!! - ordítottam és ugrottam a szöszi hátára.

- Biztos? - kérdezték.

- Vagy is szoktak ilyet a halálos ellenségek? - kérdezte a göndör.

- És a halálos ellenségek szoktak problémákat mesélni egymásnak? Nem szóval mi ne legyünk ellenségek mert ez nem megy nekem még ha még mindig érzem a nyomát a karmolásnak. - simogattam a hátam.

- Akkor lenne kedved ezt az éjszakát velünk tölteni? - kérdezte a szöszi magabiztosan.

- Igen!!! Örülök, hogy nem azzal a bunkó paraszttal kell egy helyen lenni. - egyeztem bele .

- Mi is örülünk ennek. - vigyorgott a göndör. És mik jöttek velünk szemben mik csontvázak.

Én leugrottam a szöszi hátáról és mindannyian belemerültünk a csontváz ölésben. Jó móka volt az egészen röhögtünk. Olyan 1 óra alatt végeztünk is velük.

- Na ez nagyon jó volt. De ugye most nem fog olyan lenni az este mint amikor először táboroztunk együtt? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Nyugi most nem simogatom meg a hátad. - nyugtatott a szöszi.

- Ha még csak megsimogatta volna. Ja és üvegezünk? - kérdeztem.

- És miféle üveggel.- kérdezte a sötét.

- Majd egy bot helyettesíti az üveget. - amire ezt kimondtam a fiúk a tüzet gyújtották.

- Itt a bot. Ki kezd? - kérdeztem.

- Én!! - vonyított a göndör. És már forgatta is a mancséval az üveget. Ínye nálam állt meg.

- Kérlek azzal a tudattal adj nekem feladatott, hogy bele zúgtam egy srácba egy picit. - tettem fel védően a kezem.

- Felelsz vagy mersz? - hangzott a kérdés.

- Felelek. - mentem bele.

- Mond el ki az akibe bele zúgtál! Hogy hívják.- kuncogott a végén.

- Ismeritek az egyik fiú bandát? - kérdeztem mert nem akartam elmondani teljesen.

- One Direction igen - válaszolták.

- Annak az egyik tagja. Legyen ennyi elég. - mondtam.

- De mi a . - mondta volna tovább ha nem lökte volna el  a sötét.

- Na jó mivel nem mondtad el teljesen ezért most le kell venned valami ruhadarabot. - mondta a göndör kaján vigyorral. Én egy mozdulattal le kaptam a pólóm és takartam el melleim. 

- Fázok. - jelentettem ki aztán a szöszire néztem aki értette és csak bólintott. Én egyből hozzá bújtam és mit nem mondjak nagyon jó meleg volt a bundája. És még a szinte csupasz felsőtestemet is eltakarta.

- Akkor most én jövök. - jelentettem ki. És az üveg a világosnál állt meg. 

- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.

- Felelek. - jött a válasz.

- Mi vagy ki Kevin? - vontam fel a szemöldököm.

- A One Drection egyik tagjának Niall Horannak akibe te bele vagy zúgva a haverja vagy is a másik tag Louisnak a kitömött galambja. - mondta a N betű után nevetve. És nekem az arcom paradicsomszínben pompázva azóta.

- Helyes. - dadogtam. 

- Na szóval ez a srác bántott meg? - kérdezte a sötét.

- Vissza vehetem a pólóm? - kérdeztem és a választ nem várva kaptam magamra a ruhadarabot.

- Igen, ő volt az. - válaszoltam két vérfarkas között ülve.

- És most mit érzel iránta? - kérdezte az előbbi személy.

- Dühöt, csak azt nem tudom miért. Ja, meg van mert úgy tett mintha szeretne közbe meg ki akart használni mer az után, hogy összebújva akart aludni velem és én lementem az udvarra mert mert olyanom volt vonzott a hold, és azután bementem Harry felhozta a buli dolgot mi elmentünk mind annyian és ott már mással táncolt engem meg hagyott egyedül megrohadni szóval ennyit ér az egész.- vontam vállat.

- Melyik az a Harry? - kérdezte a göndör.

- A göndör csávó aki után csak úgy bomlanak a csajok. - feleltem pimaszul.

- Na akkor te hazamész szépen lassan közbe átgondolod ezeket és megbeszéled ezt az egészet azzal Niall gyerekkel és elmondod neki azt amit érzel! - utasított a sötét.

- Isten ments, hogy én ott legyek vele egy helyen haha viccesek vagytok. - nevettem.

- Ha nem akarsz vele aludni majd meg kéred az egyik csávót és vele alszol! - utasított a göndör.

- De ebben az egészben még én sem vagyok biztos. Főleg nem abban, hogy szeretem. - nyöszörögtem.

- Jó akkor aludj itt. - morogta a göndör. És néhány percen belül mikor már mindenki el helyezkedett lassan elnyomott az állom.  

9. fejezet Vérhold 1. rész

Reggel mikor fel ébredtem még mindig sötét volt pedig az óra reggel nyolcat mutatott. Megfordultam és senki sem volt mellettem. 
- Niall!!!! - ordítottam. Meg nyugodtam mikor megláttam az ajtón berontani teli szájjal.
- Jól vagy semmi baj? - kérdezte teli szájal. 
- Asszem. Mért van sötét még mindig? - kérdeztem. Amire ő csak el kezdett vigyorogni.
- Hát vérhold van tudod. - motyogta. 
- Mi van? Ez nem lehet igaz ez nem. - akadtam ki.
- Nyugi semmi baj. - nyugtatott. Mire fel öltöztem.

A táskát csak kikészítettem hátha megyünk valahova. Mikorra sikerült rendbe tennem a hajamat is.
- Ó de csinos valaki. - elemzett Kei a konyhába leérve.
- Mi a reggeli? - kérdeztem.
- Nézd meg! - utasított Liam.

- Ez finom volt. - jelentettem ki mi után az egész tálat meg ettem .
- Ki megyek egy kicsit megnézem milyen a hold. - álltam fel.
- Ne, hogy meg vadulj! - jelentette Zayn. Amint kiértem az udvarra ezek a a látvány fogadott.

Nagyon vadító látvány volt. Kedvem támadt ölni és enni. Hmmm egy szere milyen éhes lettem.
És már száguldtam végig az utcán valami finom falat gyanánt mikor meg pillantottam egy punk
srácot sétálni. Azonnal támadó állásba helyezkedtem és pillanatok alatt a nyakából szürcsöltem az édes vörös folyadékot. Olyan jó érzés volt most egész héten sötét lesz.  Mikor befejeztem az első adagot nem törődve Zayn kérésével kerestem egy következő áldozatot. Most tényleg nem számított ki, és mi és mennyi idős csak a vér íze járt a fejembe semmi más.
Vad és erőszakos voltam a szemem kéksége csak úgy világított a sötétbe a legvadabb állapot ami el lehet képzelni.

Az utcán lévők fele most halottan feküdt a földön. Már nem tudtam mit enni semmit senkit nem hallottam, hogy az utcán lenne se szagot nem éreztem. Ezért elkezdtem haza vánszorogni szájam sarkából  vér folyt.  Nem törődve  vele benyitottam a házba és csak Kei volt otthon senki más.


********Nialll szemszöge********

Amikor Alice elment mi is kaptunk az alkalmon és elmentünk vadászni a közeli erdőben. Nem tudom, mi a franc van velem nem akarom, hogy meg tudja, hogy mi voltunk azok a vérfarkasok.
Ezért is voltunk vele kedvesek. De amúgy nem szívlelem a csajt. De tényleg ennyire beleforrt a szívébe az amit mondtam neki.
- Na ne gondolkozz hanem gyere zabálni szöszi!!!! - ordított Zayn. Rohantam a vaddisznó felé csak simán semmilyen tervel neki rontottam és már faltam is a húsát. Kicsit karmolgattam az áldozatot erről jut eszembe Alicén még mindig látszik a karmolásom. De egyáltalán na jó egy picit  sajnálom. Hisz tök kedves volt velem és nem is bántott csak akkor a mikor megölelt és megkarcolta a fogával a nyakam de amúgy azt is csak játékból az ölelést megy csak azért , hogy ne haragudjak. A bokorból zörgést hallottam ezért oda mente és egy sírt láttam amiből egy vörösen világító szemű csontváz mászott ki.  Elkezdtem hátrálni ahogy mászott ki.

Egyre hátrább és hátrább.  Kicsit ijesztő volt be kell vallanom. 

********Alice szemszöge********

Farkas vonyítást halottam az erdőből márpedig nem rendes hanem vérfarkasét. Ezért rohantam az erdőbe. Vajon mi történik ott? Út közbe megláttam azokat a vérfarkasokat akikkel az egyik angol erdőbe össze futottam. De az egyik nem volt ott. Futás közbe meg álltam egy olyan látvány miatt amit még nem láttam. Egy farkas volt a hegyen és vonyított a hold felé.

De ez csak egy sima farkas volt. Szóval nem a szöszi. Futottam és egy Vaddisznó tetembe meg botlottam és orra estem. A bokor mögül viszont egy ismerős morgást hallottam és annak a hangnak a tulajdonosának a nyüszítését. Fel álltam és be mentem a bokor mögé. Ott egy csontváz elől próbát volna megmenekülni a szöszi ír vérfarkas.
- Segítsek? - kérdeztem félelem mentesen. Egy cseppet sem izgatott fel az a csontváz. De az ír szöszi vérző oldala már annál inkább. Próbáltam vissza fogni magam az ír vér láttán. Nagy nehezen sikerült is. Végül neki futásból földre küldtem a csontvázat. Szóval ott voltam egy erdőben és egy csontvázon ültem aki élt. Na ezt nem sokan hinnék el ha elmesélném.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem mi közben a csontvázzal birkóztam vagyis ő szenvedett azzal, hogy sebet okozzon, de nem igazán sikerült mert mindig vissza fogtam. Meg ott voltam én akinek ez az  egész játék volt hisz egy pillanat alatt végeznék vele.
- Semmi közöd hozzá!! - ordította.
- Aha ugye tudod, hogy most nincs itt Drék aki vissza tartson, hogy megöljelek? - vigyorogtam miközben még mindig a csontvázzal szenvedtem.
- Haver neked enned kéne valamit mert nagyon csontos vagy! - mondtam a csontváznak aki ezt a kis tanácsot úgy köszönte meg, hogy majd nem leharapta a fejem.
- Vadulunk vadulunk? - veszekedtem a csontvázzal.
- Te őrült vagy! - nevetett a farkas.
- Mért ki mondta neked azt, hogy nem? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel. Mire ő csak nevetett.
- Meddig szórakozol még azzal?- kérdezte.
- Hát , te meg mitől ijedtél meg annyira?- kérdeztem vissza. 
- Meg karmolt na és te sem örülnél ha kajálás közben meg zavarnak. - felelt. Én addigra véget vettetem a csontváz nyomorult életének.
- Na vigyáz hagy segítsek!! - utaltam a sebre amit ő vett is.
- Mért nem szívod ki a vérem és, hogy bírod magad vissza fogni az ír vér láttán.
- Nem mindegy? Örülj annak, hogy még élsz mert megfogadtam magamnak, hogy ha még egyszer találkozunk akkor nem halagatok Drék -re. - mondtam mi közben szivárvány képességgel gyógyítottam.  A seb elkezdett  össze forrni és mikor teljesen össze forrt addigra már megszoktam a vére illatát és már nem éreztem késztetést az ölés felől.
- Jó értem örülök is. - válaszolt. Amikor egy fekete szépség taszított el a sebtől és terített földre.
- Hagy nem tett semmit!! - Ijedt meg a szöszi. És a csontváz felé mozgatta a fejét.
- Oké de ír vér szag van és neked mért nem kék a szemed a vadságtól? - kérdezte a világos.
- Először az volt de azután meg szoktam a szagot és begyógyítottam a sebét. De nyugodtan vérszívózatok le még. - mondtam idegesen  miközben felálltam.
- Jól van bocsi. - bújt hozzám a világos.
- De attól még halálos ellenségek. -nyújtottam mosolyogva kezet.
- Oké!! - felelték egyszerre játékosan .
- Most az egyszer vadásszunk együtt !!! - utasított a sötét.
- Rendben. -fogadtam el. Az este többi része nagyon jól telt együtt vadásztunk és én néha mikor kifáradtam felmásztam valamelyikük hátára azután birkóztunk és végül úsztunk egyet.

8. fejezet Az este

- Na és most mit csinálunk? - kérdezte.
- Alszunk? - tettem szét a kezem.
- Ja!! - jelezte, hogy érti. A következő pillanatban már a fürdőben álltam a zuhany alatt.  Fél óra alatt kész is lettem. Mikor léptem ki a fürdő szoba ajtaján megláttam Niallt az ágyamon ülni a képeimet nézegetve. Mikor meg látott :
- Neked meddig tart a fürdés? - vont kérdőre.
- Hát olyan fél óráig. - feleltem.
- Szép szobád van . - dicsérte meg az előbb említett helységet.

-  Köszi. 
- Na megyek fürödni. - állt fel és vitte a cuccait a fürdőbe. Mikor kijött le sem tudtam róla venni a szemem.
- Hmmm tudom jól nézek ki. De ennyire? - kérdezte vigyorogva.
- Csak gondolkoztam. - védtem meg magam.
- Aham csak gondolkoztál mi? - kérdezett újból.
- Igen. - vágtam rá.
- Egyébként mért voltál velem bunkó a film közben? - kérdeztem szomorúan.
- Ja semmi. - bökdöste a fogam. 
- Szereted eszt csinálni? - kérdeztem.
- Na ja. Olyan nagy szemfogaid vannak. - vágott döbbent  tekintettet amin én elröhögtem magam.
- Na ja, és elég fájdalmas ha a nyakadba döföm, ha tovább csinálod!!! - fenyegettem meg.
- Nem mered!! - grimaszolt. Egy pillanat alatt a nyakánál volt a fogam és a kezemmel nyomtam oldalra a fejé, hogy jobban hozzá férjek a nyakához.
- Ó de merem. - suttogtam a fülébe majd kicsit meg karcoltam a fogammal a nyakát. Amire ő csak fel szisszent. Aztán elhúzódtam tőle.
- Ezt ne csináld többet! Vagy karót döfök a szívedbe. - fenyegetett meg.
- Látom nem vagy annak a tudatában, hogy az én fajta vámpírt nem ölheti meg halandó semmi fél-e eszközzel. - mondtam vele lenéző arc kifejezéssel.
- És még én voltam flegma!? - mondta haragosan. Amire én megöleltem teljes erőmből. 
- Na jó elengedhetnél mert meg fulladok. - sziszegett.
- Egyébként mikor lettél vámpír? - kérdezte.
- A 20. születés napom estéjén. - válaszoltam.
- Értem. Na és milyen vámpírnak lenni?
- Furcsa mert amit kívülről fúj meg úr isten. Az számomra jó pl. a vadászat, amikor eszek, az átváltozás a 2. fokozatra amikor rusnya szörnyek vagyunk. Na ezek azok a dolgok amik nekem jók. Meg az amikor azt mondják ránk , hogy vérszívó. Nekem ez nem fájt még annyira de két héttel ez előtt amikor az a vérfarkas egy folytában engem szidott ezzel akkor már eltört a mécses. - és kicsordult egy könnycsepp a szememből ami az ágyra érve egy rózsa lett vagyis az ágyból nőtt ki egy rózsa.

- Ne sírj! - ölelt át Niall. Kicsit habozva de vissza öleltem aztán le dőlt velem az ágyra.
- Jó éjszakát. - mondta még mindig engem nyugtatva.
- Neked is. - szipogtam. És kinéztem az ablakon  utoljára mielőtt el aludnák.

Kicsit meg ijedtem mert már elkezdett vörösödni a hold. De ez nem tartott sokáig mert elnyomott az álom.