*******Alice szemszöge*******
-Tessék. - terítette rám a pulcsit Niall.
-Köszi. - mosolyogtam rá.
-Most én fázok. - nyöszörgött.
-Nyúlj bele a tűzbe. - tette bele a kezemet a tűzbe.
-Nem. - vette ki a kezem a tűzből.
-Na!! - néztem rá kérdően.
-Álmos vagyok. - ásított egyet.
-Mi is megyünk. - mentek a fiúk be a sátrukba.
-Alice!! - hívott Niall.
-Én még kint maradok egy darabig. - dőltem hátra.
-Ok, de majd ha jössz ébressz fel!! - vonult be a sátorba.
Amint fel néztem az égre egyből meg láttam a tűzmadarat.
Nem kellet sokat várnom ahhoz, hogy előjöjjenek az éjszaka sötét démonjai. Sok szülő nem is sejti, hogy a gyereke mi valójában, pedig sokak gyermekét születésekor megszállja egy démon. De ha még ki is űzik belőle lehet, hogy nem éli túl a csecsemő viszont ha már betölti a 6 évet akkor is ha ki űzik a gyerekből lesz a démon, mint Fred. Ezek a gyerekeket lehet, hogy a démon önszántából hagyja el, de viszont a őt tartja majd szülője ként. Furcsa gyerekek az éjszakában ki másznak az ágyukból és a legjobb esetbe meg ölik a szüleiket és nem kínozzák életük végéig. Démoni gyerekek.
.jpg)
Ezeknek a gyerekeknek mindig van egy tárgy amihez ragaszkodnak és a test megölése után abban élnek tovább. - Kicsit fel szisszentem mikor egy ilyen közeledett a tűz felé.
-Rohadjál ketté!! -üvöltöttem mikor konkrét szív rohamot kaptam a vicsorgó képétől. így körbe nézve viszont elég sokan vannak.
-Takarod!! - rúgtam bele az egyikbe, mire az fel nyüszített.
Utálom ezeket a buzi lényeket, frászt kapok tőluk.
-Na jó, ha ti így én is így. - váltottam át a szemem.
-Hova mész kis fiam? - csíptem egyet nyakon, mikor a sátorba készült be mászni.
-Mi ez a han.. - jött ki Liam a sátorból.
-Nem mondtad, hogy gyerekeket várunk. - nevetgélt.
-Baszki., buzi démonok vesznek körül, de te röhögsz.- lepődtem meg morbid viselkedésén.
-Majd meg oldod. - vonult vissza a sátorba.
-Mi az ami elűzi ezeket a buzikat?? - kérdeztem magamtól.
-Játszani akarok. - jött közelebb vigyorogva az egyik.
-Játsszál a halállal!! - löktem félre.
-Mondj egy szép mesét!! - sétált a kezében egy késsel felém.
-Menj krumplit pucolni!! - mire ezt kijelentett, a közelből sikítást hallottam.- Biztos csak egy pókot láttak.
-Meg öllek. - sziszegte az egyik. - miközben belém döfött egy kést.
-Kevés vagy, mint horror filmben a happy end. - rántottam ki magamból a kést.
-Hehehe.. - jött egy hang a hátam mögül aztán egy nagy koppanás és a földön kötök ki. Éles tárgyat éreztem a koponyámba. Amilyen gyorsan csak lehetett fel álltam és meg próbáltam távol tartani magamtól a dögöket amíg be nem forr a seb. Sokáig a fejembe sem fért, hogy ez egy horror filmmel is fel ér.
-Ki hívsz?? - kérdezte az egyik mikor a telefont a kezembe vettem.
-Szia Fred!! - szóltam bele a telefonba.
-Igen?? - kérdezett rá hülye hangom okára.
-Segítenél?? - kérdeztem.
-Ott vagyok. - tette le a telefont.
Nem sok idő és kín folyt össze és Fred életnagyságban állt előttem.
-Na, mi kéne?? - állt terpeszben.
-Ja semmi. Csak meg vakarnád a hátam?? - fordultam el és a hátamon egy cuki kis fiú csüngött.
-Nem is tudtam, hogy szereted a gyerekeket. - szedte le a hátamról az aranyos véres fogú tüneményt, mire az egy aranyos kisfiúvá változott.
-Mért bántottad Alice nénit?? - guggolt le Fred a kis sráchoz. Körülötte minden egyes démon aranyos gyereké változott.
-Hh.. - rántottam meg a vállát és szépen vissza kúsztak az erdőbe.
-Nem sok ilyet kívánok magamnak. - mutattam a földön kúszó gyerekekre.
-Pedig tök cukik. - vigyorgott.
-Ja, ha egy döglött mókushoz nézed ami egy vérfarkas foga közé szorult, akkor igen. - bólogattam beleegyezően.
-Hohó...Te most a sátorba készülsz ahol ketten vagytok. - csapta össze a tenyerét.
-Problem?? - néztem rá kérdően.
-Csak nehogy gyerek legyen a vége. - figyelmeztetett.
-És figyelj a fehér izére nehogy torkodon a akadjon. - vonult vissza az erdőbe. Mire teljesen eltűnt nyomát már csak a többi táborozó sikolya követte.
Lassan be másztam a sátorba, amit magam után gondosan becsuktam. Próbáltam nem fel ébreszteni Niall-t, de sajnos ő ezt észre vette.
-Szia!! - ült fel.
-Te nem alszol?? - kérdeztem rá.
-Nem, vártalak. - ásított egyet.
-Na gyere akkor aludjunk te ki álmos. - öleltem át.
-Nincs kedvem. - ölelt vissza.
-Persze az előbb majdnem be kapod a fejem, de te nem vagy álmos. - böktem oldalba.
-Na és te?? - kérdezett.
-Ha engem kérdezel. Igen én mindjárt itt purcanok ki a fáradságtól. - dőltem hátra.
-Most látom. mit keres itt fél mázsa pokróc?? - mutattam a két kupac pokrócra.
-Ja, csak, hogy ne fázz. - takart be.
-Oké!! - fogtam a sok pokrócot és be bábozódtam.
-És akkor most én fagyjak meg?? - nézett körbe egy takaróér.
-Na jó, úgy is át akartam öltözni. - burkolóztam ki, aztán egy pólót vettem ki Niall cuccai közül.
-Mért van az, hogy neked mindig az én cuccaimba kell aludnod?? - vakarta meg az állát.
-Mért ne?? - vetkőztem.
-Te mot meg akarsz ölni?? - kuncogott.
-Igen. - vettem fel a pólót.
Jó éjszakát!! - takaróztunk be.
-Neked is. - pusziltam meg.
-Szeretlek. - mondtuk egyszerre a másiknak és ölelkezve kerülgetett minket az álmosság. Kb. két perc alatt olyan szinten össze voltunk bújva, hogy Niall térde annyira félt, hogy a vesémig fúrta magát.
.gif)
.jpg)
