55.fejezet Horrorra akadva Vagy mint séta egy elátkozott faluban.

-Niall ébredj! - ébresztgettem.
-Alice, ott voltál velem? - kérdezte az ágyból kipattanva.
-Igen. Ott voltam. - öleltem át. 
-Aztán a parton mi lett? 
- Meg akartam fojtani Harry-t - mutattam felé - ,de a végén itt találtam magam. 
-Mi? - hitetlenkedett Harry.
-Jajj, Harold, téged ki nem akarna meg fojtani?- néztem rá ártatlanul.
-Ebben gondolom mind egyet értünk. - tette hozzá Louis.
-Na, de elég legyen ebből! Én megyek. - jelentettem ki.
-Ja tényleg menned kell. - sóhajtott Niall.
-Mit csináltok? - kérdezte Niall.
-Csak egy amerikai, elhagyatott falu. - váltottam vele egy gyors csókot.
-Oké, menny csak.
-Kicsit bele mászunk egy horror filmbe.
-Mehetünk? - kérdezték.
-A többiek.. - motyogtam.
-Hagyjátok..néha jó egy kicsit ki kapcsolódni a haverokkal. - veregetett hátba Liam.
-Na megyek. - rohantam a szekrényemhez és kiválasztottam egy laza szerelést.

-Sziasztok! - köszöntem el tőlük.


************************


-Na ez lenne az a híres falu! - ordított Del.
-Semmi ijesztő nincs benne. - jelentette ki Brad. 
-Menjünk be! - intett Fred az egyik emeletes ház felé.

-Én be nem megyek oda! - szólalt fel Del. -Ti halhatatlanok vagytok, én meg meg halok és nem forr össze.
-Majd fel támasztunk! - vágta hátba Brad.
-Kösz. - morogta.
-Na megyünk? - kérdeztem végül.
-Aha.. - sóhajtotta ,,lelkesen,, Del.
A ház belseje is olyan volt mint a külseje. Poros, romos. Elég rémisztő ha úgy nézzük. A padló recsegett alattunk. Senki nem szólt egy szót sem.  Mindenki csak figyelt. A házban minden ajtó tárva nyitva volt, kivéve egy. A felé közeledtünk éppen. Mikor nyúltam volna a kilincsért, mert hogy engem küldtek előre, abban a kulcs elkezdett magától forogni. Nagyot ugrottam. 
-Nyugi. - fogott le Fred.
-Én teljesen higgadt vagyok. - szorongattam egy kést a kezemben.

-Hát persze. - nevetett.
Lassan be löktük az ajtót ami mögött egy hintaszék volt. 

Mindannyiunk felsikoltott. A félelem minden porcikámat át járta. Ledermedtem. 
-Alice! - rántotta meg a karomat  Fred, aki ép ésszel vonszolt ki minket a házból. Az utcán mindannyian felnevettünk. 
-Basszus! - billentette hátra a fejét James.
-Na nézzük meg azt! - vezetett minket Brad.
Ez a ház már kevésbé volt olyan idegesítően hűvös.

Ide könnyen besétáltunk. A falon könnyen át lehetett hatolni. Főleg azon a nagy lyukon. Amihez Del hozzá ért az automatikusan dőlt össze, nem mintha amúgy nem.  
-Del drága, te leszel az új terminátor. - kuncogott Reni.
-Ne szekálj! Ebben a házban amúgy is minden össze akar dőlni. - hisztizett.
-Itt nincs semmi érdekes. - sóhajtottam.
-Óóó.. Tényleg? :

-Igen baszd meg!  - léptem rá arra a deszkára ami alatt volt.
-Nem akarunk mi innen ki menni? Szerintem láttunk valamit ami engem legalábbis nagyon nem bele húz. - mondta remegő hanggal Del.
-Ne nyafogj! - szidtuk le.
-Jól van , de ha egy sárga szemű kis csajszi letépi a fejeteket, mint egy Barbi babának akkor ne hozzám gyertek rimánkodva! - fenyegetőzött.
-Shhh!! - vágta fejbe James.
-Áu! - sziszegett.
Egy fekete alak suhant el előttünk, amit mi egy ,,Jézus,, - al meg is háláltunk.
-Szerintem ez minden csak nem Jézus. - jegyezte meg Be Nem Fogom A Pofámat Oszt Cső vagy mint Del.
-Niall..  - hívtam halkan mikor a gyertyák maguktól lángra kaptak.
-Na jó én mentem. - fordult vissza Brad. - Nem várom meg , hogy egy karó bénítson le.
-Nekem ez még új. - fordultam vissza.
-Mi meg nem akarunk össze futni egy dühös faj társunkkal. - fordult meg Reni és Fred.
-Én viszont kíváncsi vagyok a kórházra. - indult el Fred.
-Biztos? Ott vannak tűk is. - álltam egyik lábamról a másikra.
-Igen azért kórház. Na de gyere már! Tök buli.
-Jól van na!- nyavalyogtam. 
A kórház sem volt kellemesebb hely, mint a többi. Fred lelkesen benyitott egy kórterembe ahol egy kislány ült az ágyon. Olyan édesen és szépen, hogy meg tudtam volna zabálni. khm...Bocs, meg tudott volna zabálni!!

-Na csááá!! - fordultunk vissza Del-el.
-Mennétek valahová? :

-Ömm..Igen tudja meg kaptuk már az oltásunkat szóval....a viszont nem látásra!! - rohantunk volna el mellette de az egyik kezével vissza húzott kettőnket.
-Na ne siessetek úgy. Még nem ettetek cukorkát. 
-Bocsásson meg hölgyem, de az fogorvosom be tiltotta az édességet.
-Ja nem akarnám önt meg bántani, de muszáj. - és újra visszahúzott.
-Ti mit szenvedtek? - fordultak felén a többiek is. 
-Vagy úgy! - szaladtunk ki mindannyian.
-De nem tudtatok volna előbb szólni?!! - vont minket felelősségre James. 
-Bocs, de elfoglalt, hogy ne zabáljanak meg!!! - ordította Del.
-A kurva! - néztem a felé az intézmény felé ahol a gyerekek az udvarban éppen repülni tanultak. Láthatóan már elég jól megy nekik a lebegés része. Egy régi már nem olyan romos ház körül gyerekek lebegtek. Szellemek. De legalább ők nem akarnak a húsunkból táplálkozni. 
-Szép gyerekek........voltak. - tette még hozzá James.
-Nekem is kellenek ilyenek!! - nyávogtam.
-Hát persze....... - lépett egyet hátrébb James.
Mint ahogy bármelyik más őrült is tenné, fogtam magam és a lebegő gyerek tömegbe rohantam. Szinte egyszerre néztek rám és kezdtek el sikoltani jó szellem módjára. Átrohantam a tömegen egyenesen be a házba, csak hogy meg tudjam mi történt velük. A ház teljesen üres volt, semmi aggasztó. De volt mégis ott valami. Csak meg nem tudom az mondani, hogy mi. Ezüst késsel a kezembe sétáltam a folyosón. Isten sem tudja hogy mi, de valami vonzott. Furcsa egy érzés, tudod, hogy van ott valami, de még sincs ott. 
Az utolsó helyégbe benyitva nem találok mást csak egy táskát. Olyan erősen vonz magához, hogy még a gondolataimat is el takarja előlem. Lassan a kezembe veszem és kinyitom egy kis naplót, egy kést és egy ugyan olyan nyakláncot ami nekem is van.... - aminek hatására a nyakamhoz, nyúlok a láncért, hogy jobban össze hasonlítsam őket, a lán nincs ott. A táska alján egy levél lapul. Ki veszem és gyorsan el kezdem olvasni. A szívem majd ki ugrik a helyéről amikor  a végén egy olyan embernek az aláírását találom akiét nem kellene: Jack. Táskával a kezembe kifutok a házból, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak lehetséges. A többiekre nem is ügyelve tárom szét szárnyaimat.
-Hova mész? - kérdezi Fred.
-Baj van. -mire ki mondom a két szót, már a fejük felett csapkodok a szárnyaimmal. 30 perc múlva már a kocsibejárón sétáltam be a házba, hogy azért nyugodtnak lássanak. 
-Hát te? - nézett fel Zayn a kanapéról.
A térdemre támaszkodom az egyik kezemmel a másikkal meg nemet intek.
-Oké. Az tök jó. - nevetett Louis.
-Alice. - lépet mellém döbbenten Niall. Ijedten fel kapom a fejem, de persze nem miatta.
-Na azért ennyi....mi történt? - komolyodik meg mikor meg pillantja az idegen táskát az oldalamon. 
-Jack a házban volt az éjjel, ki vette a nyakláncot a nyakamból. - egyenesedek ki.
-De hisz itt van. - bök arra a nyakláncra amit tőle kaptam.
-Nem az, ez. - mutatom, fel az a nyakláncot ami még apué volt.

-De meg van. - próbált nem olyan idegesnek tűnni mint én.
-Igen, de tudta, hogy ott leszek és oda rakta. - nyeltem egy nagyot, mikor a szinte a szemem előtt látom azt hogy csak félig tépem le a fejét és az vissza nő egy idő múlva. MÉG ÉL.
-Hagyjuk, őt. Egyszer csak észreveszi, hogy hiába csinál bármit, nem tudd ártani nekünk. - húz magához. 
-Niall, óvatosan menny majd, mert el csúszol a saját nyáladba. - kuncogtam a vállába.