-Jól vagy? - kérdezte Liam.
-Persze, csak egy kicsit meg éheztem. - hagytam ott őket.
Lassú léptekkel ballagtam a kapu irányába. A fejembe mintha egy lándzsát döftek volna úgy hasogatta valami, mintha nem lenne valami rendben. Valami rossz közeleg. Érzem. A levegőben.
Egy keservesen ismerős hang csapta meg a fülem:
-Alice?? - Jack sétált éppen arra, hogyan került ide.
Mi a francot keresel itt - gondoltam. - Szia! - mosolyogtam rá kedvesen, de csak az után, hogy majdnem neki mentem.
-Nyugi azért még nem kell el ütni. - két kezét a vállamra helyezve lassított.
-Minek jöttél?? - hangom enyhén elcsuklott mikor eszembe jutott Niall tettei és szavai. Az amiket hozzám vágott még anno.
-Hiányoztál. - ölelt át szorosan.
próbáltam el taszítani magamtól, de nem ment. Én elgyengültem az emlékeimtől. A honvágy hurikánként söpört végig rajtam. Lassan feladtam az ellenkezés és vissza öleltem.
-Mond, hogy nem azzal a szőke buzival laksz itt, na meg a haverjaival. -- egyenesedett ki hirtelen.
Észre sem vettem a hideget ami belőle áradt. Jack fekete ruhában volt tetőtől talpig. Mindene fekete volt, kivéve a bőre.
-De velük vagyok itt. - jelentettem ki magabiztosan.
-És ugye már menni készültél?? - nézett rám kérdően.
-Nem. - szavaim nyersek voltak.
-Értem. De ne számíts arra, hogy nem fogom meg ölni a szöszit.
Szavai hallatán el fogott a méreg. Az egyik pillanatban még elgondolkodva állok a másikban viszont már vöröslő szemekkel terítem földre az előttem állót.
-Nyugi, élvezd amíg él, mert ő ép oly halandó, mint mindenki más. - lassan le szálltam róla, mint egy könnyed levél amit a szél felkap. Rémisztően lassan és csak mintha el kezdenék lebegni, de a végén a lábam a földön volt.
-Mert tudod, ha őt meg vágod vérzik, nem forr be neki. Ő még él és vér folyik neki ott ahol neked már semmi. Nem vágyik a gyilkolásra, érez és hal. Ő nem halhatatlan. - szavaiból az igazság már patakban csordogál.
-De át változtathatom. - vettem egy mély levegőt.
A szél lágyan fújt, néhány hajszálamat az arcomba irányítva. Amit Jack mosolyogva simította ki az arcomból.
-Légyszi ne... - vettem el az arcomtól a kezét.
-Oké, de akkor el jössz velem sétálni?? -kérdezte elhervadt képel.
-Igen. - fordultam arra amerre a legközelebb eső erdő van.
-Hova megyünk??
-Vadászni. - feleltem kérésére.
A lehető leggyorsabb iramban hagytuk el a város határ és futottunk az erdőbe. Röhögve dőltem hátra az avarban. Addig a pillanatig minden egyes perc röhögéssel és hülyéskedéssel telt el amíg eszembe nem jött: a szöszi.
-Mi a baj? - kérdezte Liam szavaival.
-Haza kell mennem....
-Pontosan. Velem Floridába.
-Nem. Vissza Londonba.
-Hiába mire vissza érsz ők már nem lesznek ott...
-Ezt meg, hogy érted? - kérdeztem rémülten, miközben ő egy fa mellett ülve egy fűszállal játszott.
-Hát úgy, tudod mondtam, hogy nem bírjuk a fiúcskákat. - vigyorgott a képembe.
Egy másik pillanatban már a ház ajtajában álltam és csak néztem. Néztem a vérben álló házat. Lassan beljebb sétáltam. Döbbentem. Miért velük, mért őket, mért nem engem - ezek a kérdések futottak végig az agyamon. A konyhában végig sétálva észrevettem az asztalon egy dobozt mellette egy rózsával. Könnyben fuldokló szemekkel nyitottam ki a dobozt amire csak annyi volt rá írva : ,,Szeretlek,,. A dobozban egy nyaklánc volt.
Mellé egy kis levél volt be hajtva. Kinyitottam.
,,Tudom, hogy egyszer el jön majd az az idő amikor én nem tudok már ott lenni melletted. Tudom egyszer el kell, hogy menjek és akkor te még ott leszel, te még várni fogsz, addig amíg csak bírsz. Nem akarlak egyedül hagyni így ha el megyek ott lesz majd ez a kis ajándék, hogy mindig eszedbe jusson ez a levél, hogy tudd én még akkor is ott leszek veled leszek mikor nem. Hiába, hogy halandó vagyok, hiába, hogy meg halok, de a lelkem és a szívem örökre veled fog lenni. Szeretlek.,,Könnyeim a lapra potyogtak. Ezer meg ezer. Zokogva csúsztam a padlóra. Miközben a nyakláncot a szívemhez szorítottam és lassan a fel tettem a nyakamba. A számhoz emeltem és egy csókot leheltem rá. Fel álltam és a levelet a zsebembe tettem. A lábaimat az emelet fele szedtem, miközben a rózsa ami az asztalon volt most a kezemben pihent. Ha most itt lenne tuti, hogy a nyakába borulnék. Hiányzik. Iszonyatosan hiányzik. Olyan mintha egy éve nem láttam volna. Az emeleten minden a helyén volt. Semmi nem történ, minden tiszta volt, kivéve Liam szobájában. Ott a padlón egy vér csík volt ami egyenesen a folyosóig vezetett. Mintha ki húztak volna onnan egy véres testet. Vajon hol lehetnek, mit csináltak velük?