54.fejezet Álomvilág.

Reggel arra ébredek fel, hogy valaki mellettem sír. Niall fele fordulok és látom , hogy nem igazán szépet álmodhat, ugyanis szemiből könny csorog. Nem hittem, hogy ennyire meg rémisztheti valami.
-Semmi baj. - öleltem át és csókoltam le a könnyeit.
Bárcsak valahogy bemászhatnék az álmába és jól seggbe rúghatnám az a kibaszott bohócot amelyik az én szerelmemet bántja. Az nem megoldás ha felébresztem, mert akkor esélye sem lesz, hogy le győzze, ez már én is meg tapasztaltam. 
Kipattantam mellőle és apám könyvét kerestem, amit azért adott, hogy boldoguljak ebben a világban ahol bár lehetséges (bár ezeknek is van határa). Gyorsan kerestem benne valamit az álmokról. Csak, hogy segíthetek e neki valamit? De nem találtam semmit. Vagy még is..lapozok vissza.  
Valami szutyiról beszél vagy ír amit még én sem tudok ki venni, de azért meg próbálom. Minden erőmet összeszedtem ( szó szerint), mert fogalmam sincs, hogy milyen nehéz lehet. Niall-re összpontosítottam ahogy a könyv mondta, aztán valami megfogalmazhatatlan dolgot csináltam, már amennyire egy nagy vénygömb amiben Niall egy bohóc elől rohan - annyira megfogalmazhatatlan lehet. Közelebb mentem hozzá és át dugtam rajta a kezem, aztán már csak azt vettem észre , hogy az égből egy esős utcába pottyanok. Niall álmába. 
-Na ezt űberelje valaki!! - ordítottam örömömben. De aztán el is hallgattam mikor a bohóc egyenesen rám meredt.
-Hú mikor voltál utoljára kozmetikusnál? - fintorogtam.
-Niall!! - ordítottam utána.
-Alice? 
-Igen. Én vagyok. 
-Akkor fuss mert... - és egy hatalmas fejsze vágódott bele a lábikómba. 
-Köszi!! - hálálkodtam abban a tudatban, hogy ezt az ő elméje szülte.
-Ennél jobbat nem tudsz? - gáncsoltam el a bohócot aki Niall felé indult volna.
-Finom a beton vagy kell rá még egy kis só? - nevetgéltem jót magamban. Mivel Niall az rettegett a bohóc morgott én meg a saját poénjaimon röhögtem.
-Gyere már!
-Miért? Olyan jól el szórakozok. - de aztán valami egyenesen a pofámba lihegett.
-Hijj.. tesó nem ismered a fogkefét? - legyeztem az orrom előtt.
-Niall ne parázzál már ez csak egy álom! És ne kérdez, hogy hogyan kerültem ide, de itt vagyok és én meg te vagyunk az egyetlen amit az elméd nem kreált hanem van és kész. Bár ez még nekem is új!! 
-Mi? - baszd meg és nem hallotta. Én még egyszer tuti nem mondom el!
-Áhh.. - ordítottam mikor rá eszméltem, hogy ez most számomra olyan, mint a valóság és egy rothadt, büdös bohóc gecivel kötözködtem. Még szerencse, hogy én is félek a bohócoktól.
-Basszus. - lihegtem Niall mellé érve. Hála az istennek itt is vámpír vagyok. 
-Niall.. - fogtam meg a kezét. - ne fuss, győzd le!! - és a földre zuhantam.
-Alice! - térdelt le mellém.
-Ne szarjál! Csak alszok. - veregettem vállon.
-Azt hittem... 
-Na menjél.. én is megyek csak egy kicsit még pihenek.
-Alice egy bohóc akar meg ölni!
-Anya ne most éppen alszok! - de fasza egy álomban vagyok és alszok.
-Gyere Alice! Kérlek!
-Jó megyek. - szaladtam vele együtt.
Aztán a világ szó szerint forgott körülöttem végül meg egy házban találtam magam.
-Most komolyan új álom! - szidtam. 
-Kereshetem meg újra Niall-t - morogtam magamban.
Fel mentem az emeletre ahol találtam egy szekrényt ahonnan szívdobogás hallatszott ki. Oda sétáltam és kinyitottam abban a reményben, hogy semmi sem akar megölni. De mikor meg láttam ami a szekrényben van, majd ott helyben meg haltam...olyan eszméletlenül aranyos volt, Niall kb.:12-13 évesen. 
-Szia. Hogy hívnak? - kérdeztem, hogy feltételezésem be igazolódjon.
-Niall. - szipogott.
-Mi elől bújtál oda? - kérdeztem kedvesen.
-Ő előle. - mutatott a hátam mögé. a lépcsőre ami a felettünk lévő 2. emeletre vitt. 

 -Félek.-  suttogta.
-Ne félj! Nem bánthat. Ha meg megpróbál akkor hidd el egy pislogsz és ez már nem él. - nyugtattam.
 A bohóc felénk hajította a kést amit én el is kaptam. Kellő gyorsasággal a háta mögé mentem és át döftem rajta. 
-Mondtam. - mondtam miközben a nyakát is kitörtem a biztonság kedvéjért.
Észre sem vettem és a kicsi Niall...nos Niall lett.
-Gyere el onnan! - rántott magához.
-Itt vagyok. - csókoltam meg.
-Te csak fuss!! -súgta a fülembe, de ahelyett, hogy engedelmeskedtem volna kikaptam a kezéből a fegyvert.
-Alice...kérlek. 
-Én jöttem azért, hogy meg védjelek.
-De miért?
-,Mer láttam, hogy sírsz miközben alszol és..most itt vagyok. Az meg hosszú, hogy hogyan kerültem ide. - mondtam miközben egy ezüst golyót lőttem a bohóc szívébe.
-Na... - gondoltam azt, hogy vége az álomnak, de nem. Van egy olyan érzésem, hogy ez még csak most kezdődik.
-Niall drága! Nem akarnál felébredni!! - ordítottam az utolsó szót.
-És mégis, hogy? -kérdezte.
-Nem tudom, de jó lenne ha igyekeznél! - nyírtam ki még 5 bohócot az utcára érve.
-Alice!! - kapott el Niall mikor egy éles fájdalmat érezve össze estem.
-Csak húzd ki. A seb összeforr. - köptem ki a vért.
Ahogy mondtam ő ki is húzta, de a fájdalom nem múlt el. A seb ott maradt, ugyan úgy. Niall végignézett a pengén ami szivárványosan csillogott. 
-Alice, el kell tűnnöd innen ! - mutatta a pengét.
-Nem hagylak itt. - mosolyogtam. - Amúgy ennél már rosszabb dolgok  is történtek velem. - álltam fel.
-Hé Niall, láttad a Mátrix-ot? - kérdeztem.
-Igen. Miért?
-Azért mert ez, vagyis az álmaid ugyan olyanok. Formázni tudod őket. Ez nem a valóság.
-Képzeld a bohócokat balett szerkóban.
Lassan behunyta a szemét és ahelyett, hogy balett ruciban lettek volna a bohócok egy naplementés tengerparton találtam magam.
-Ez is meg teszi... - kuncogtam.
-Vért nem akarsz gondolni nekem?? - kérdeztem kölyökkutya szemekkel nézve.
-De. - és a kéken csillogó vízből vér tenger lett. 

-Ennyi elég lesz! - ugrottam bele a vérbe. Niall egyszerre egy kaján vigyort villantott aztán csak annyit vettem észre, hogy bikiniben mártózok a vérben.
-Horan.. - morogtam.
-Mi van?! - nevetgélt magában.
-Ezt még vissza kapod! - mutogattam felé.
-Mindig is vágytam arra, hogy levetkőztess...., ha érted mire gondolok. - jött bele ő is a vérbe.
-Nem is te lennél. - locsoltam le.
-Ízlik? -csókolt meg véres szájjal.
-A kedvencem. - buktam le a vérbe.
Amikor fel jöttem alóla Niall a parton ült. Én tovább élveztem azt, hogy soha az életben nem fog olyan adódni, hogy egy tiszta vér tengerben ússzak. Sőt még egy kádnyi vérben sem .
Ez annyival jobb, hogy ha a számba megy az nem gusztustalan legalábbis nekem nem.
-Teli vagyok.. - ültem le mellé.
-Azt látom...előbb még itt volt a víz szint most meg ott van.
-Drágám ez vér nem víz.. 
-Akkor is.
-Holnap el megyek Írországba. - dőltem hátra a homokban.
-Oké..- kerekedett felém.
-De.. - figyelmeztetett. - akkor most az enyém vagy.
-Ezt hogy érted.
-Így.. - csókolt meg egyszer aztán még egyszer.
-Niall.. Majd a valóságban. - toltam el magamtól.
-Rendedben. - dőlt le mellém és a mellkasára hajtottam a fejem. 
-A valóságban soha nem fogok vérben fürödni. - sóhajtottam.
-Az valószínű.
-Jó a mozi!! - üvöltött valaki. Észre sem vettem, hogy az a fény gömb szerű valami ott villog az égen és benne Harry meg Zayn néznek le ránk.
-Ti meg?, - kérdeztem.
-Kik? - ezek szerint ő nem látja őket. Lassan a fény felé nyúltam, hogy meg fojtsam Harry-t, de a végén a padlón kötöttem ki a szobánkban 

53.fejezet Szép álmokat!

-Te..nem..ez hogy? - félelem és meg lepettség öntötte el az egész testemet. -Én azt hittem, hogy te..., de te meg támad....
-Alice hallgass meg! - fogta meg az alkarom.
-Te meg ... - nem bírtam ki mondani. Könnycseppek kezdtek el csorogni a szememből.
-Nyugi. Mindent el magyarázok. - próbált volna átölelni, hogy ne féljek, hogy egy kicsit közelebb kerüljön hozzám, de én nem engedtem. Eltaszítottam magamtól. Ő meglepetten nézett rám, tátott szájjal.
-Még az is jobb lett volna ennél ha meghaltál volna. - még én sem akartam el hinni szavaimat.
-Egész idő alatt hazudtatok és most még ...... - csak arra tudtam gondolni, hogy most még a szöszi sincs akivel meg tudnám beszélni... - és most villant be, minden Niall-el való problémát ő vele beszéltem meg, még azt is amikor bele voltam zúgva. Mennyit emészthette azt amit mondtam mikor azzal a csajjal volt. Vagyis még akkor is velem volt..Mi van?? 
-Léci inkább gondolj vissza mindenre. Csak nem akartam, hogy nem tudom..féltem.
-Mitől? 
-Hogy elutasítasz.. - hangja elcsuklott.
Annyira meg akartam őt ölelni, de haragudtam is rá...hisz úgy tett mindig mintha nem tudna semmiről. - kicsit fel kuncogtam, láthatóan nem értették mért.
-De előbb meg akartál ölni... - súgtam.
-Nem csak... hidd el én is meg ijedtem az előző látványtól.
-Nem rajongok a hazugságokért, de csak nevetnem kell azon, hogy mindig úgy tettetek, mint ha semmiről sem tudnátok. így vissza gondolva, te tudtad, hogy mit érzek és neked mondtam el azokat..és még is bunkóztál velem. Ennek semmi értelme. - nevettem, mert örültem, hogy ő is ugyan olyan halhatatlan , mint én. Örültem...és éreztem, hogy már senki nem ronthat semmit el azzal, hogy le halandózza.
-Nem haragszol? - ölelt szorosan magához.
-De borzasztóan, csak tudod annál sokkal jobban szeretlek. - öleltem vissza.
Arcát a kezembe fogtam és úgy néztem mélyen a kék szemébe.
-Nem vagy halandó..egy cseppet sem. - csókoltam meg.
-Jaj, de srácok ne itt már!! - hallottam Louis hangját.
-Nem nem vagyok halandó és ne is tudd, hogy ezt már hányszor akartam el mondani, hogy ne félj a jövő miatt. - homlokát az enyémek döntötte.
-Köszönöm. - mutattam a nyakláncra.
-Szívesen.
-Mi is itt vagyunk!! - halottam Liam hangján, hogy már nagyon nyugtalanok.
Lassan feléjük intettem mire a talaj alattuk elkezdett mozogni és végül egy nagy fa tetején kötöttek ki.
-Ezt még meg kapod Alice Want, ezt még megfizeted! - rázta az öklét Louis.
-Pont te mondod!? - kérdeztem.
-Bocs, mit mondtál nem hallak innen a slágerlista tetejéről? - ujjongtak a többiek, velük együtt Niall is.
-Mi van!? - felelt szúrós pillantásomra.
-Az, hogy ha a slágerlista tetején 5 buzi van akkor jó meleg lehet ott az idő. - gúnyolódtam, mire Niall felém kapta tekintetét.
-Ne nézzél! Jól hallottad! - utasítottam.
-Ó, szóval akkor a pasid egy buzi? - húzta fel az egyik szemöldökét.
-A pasim?
-Ne nézzél! Jól hallottad. - használta ugyan azt a hangsúlyt amit én előbb.
-Nekem ne feleseljél! - löktem neki a fának.
-Mért? Mit fogsz csinálni? - vigyorgott.
-Ezt.... - és nyakába haraptam. Mikor a hideg fogaim húsába hatoltak, kicsit összerezzent. Kortyoltam párat édes, friss véréből. Éreztem ahogyan az élet át áramlik belém, az ő élete, az ő vére. Minden porcikámban megéreztem a melegséget.  El emeltem számat a sebtől és a vére hatása alatt egy csókot leheltem kicsit feljebb a sebtől. Aztán visszatértem véréhez. Éreztem ahogyan szíve egyre hevesebben ver, vére meg lassan már kirobban az ereiből. Még egy korty után abba hagytam.
-Most én jövök.. - cseréltünk helyet, önkénytelenül. Láttam, hogy szeme meg változik. A kék helyet, most sárga volt. 

(Mikor a vérfarkasok átalakulnak farkas testbe aközben sárga a szemük, de ezt meg tudják úgy is, hogy emberben maradnak, de közben a szemük sárga)
Tekintettében vérszomj tükröződött. Lassan nyakamba harapott. Mikor először kortyolt bele vérembe halkan felnyögött. Eddig eszembe sem jutott, hogy ha a vámpír véréből iszol akkor érzed amit ős, tudod amit . Minden ami benne van átáramlik a másikba. Olyan, mint amikor egy vámpír bele néz az ember szemébe, az egész életét látja. Minden szenvedéssel és örömmel, hittel és reménnyel. 
Bármennyit is iszik a véremből attól én csak meg szomjazok (vérre). Egy vámpírnak a vére ugye már nem csorog az ereiben, de attól még ott van, így ki lehet szívni. De mi soha az életben nem fogunk vérezni, semmilyen formában. 
Niall egyszer csak meg állt döbbenten rám nézett. Olyan ,ezt nem akarom elhinni, - fejjel nézet. Szemei könnybe lábadtak. Bármit is látott azt most már nem lehet el takarni, amit meg tudott azt már tudja. A vér soha nem hazudik. 
-Mi a baj? - kérdeztem. Mért van az a sejtésem, hogy Jack-nek köze van ahhoz amit látott.
-Hmm..Most már semmi. - furcsa ettől az érzelgősségtől régebben fel kavarodott volna a gyomrom, de jobban belegondolva most sincs más hogy. 
-Mehetünk haza?- kérdeztem végül.
-Láttátok már a nem fogadott hívást? - kérdeztem tőlük.
-Már kezdtem el érzékenyülni, de hát ....Alice az Alice.  - mászott le a fáról Liam.
-Még mindig floridai vagyok attól még, hogy...szeretlek. - csókoltam meg Niall-t.
-Legalább akkor nyomassatok már le itt egy kis pornót. - csattant fel Harry.
-Harry, egyre közelebb leszel ahhoz, hogy az öklömet közelebbről is meg ismerd. - mutattam fel Az öklömet amire gyorsan rá rajzoltam egy arcot. 


***********************

A fiúkkal gyorsan kitakarítottunk. Liam és Niall a vért, mert mint az kiderült ők szórakoztak a véres vámpír hulláékkal. Zayn letörölgetett. Harry a konyhában pakolt és remélem kajára is gondolt mert már éhes vagyok. Vagyis nem mert én vért szoktam enni, d e ez nem azt jelenti, hogy lemondok az evésről. Így még jobb mert bármit és már mennyit ehetek és nem fog meglátszani. 
Louis pedig a tv működését ellenőrzi. 
-Na jó! Melyikőtök ötlete volt a fej a hűtőben? - kérdeztem miközben a hajánál fogva emelgettem egy aszalt vámpírfejet. 
-Bocs épp elvagyok foglalva. - nézte tovább a tv-t Louis.
-Niall? - kérdeztem a másik hülye gyerektől aki vigyorog, mint a tejbetök.
-Igen, mindjárt csak előtte - nézte meg a tv-ben, hogy mi a következő film. - megnéztem ezt a 3 órás filmet arról, hogy miért gömb alakú a föld. 
-Khmm..Khm.. - álltam a tv elé.
-Úú.. Meg találtad Józsit! - vette ki a kezemből a fejet.
-Mikor tünteted az innen el? 
-Ő kérlek szépen az új családtag. - ölelte meg szorosan.
-Niall vagy vele vagy velem alszol. A kettő együtt nem megy! 
-Ok a kanapé elég kényelmes. 
-Nem fogsz a kanapén aludni. - vettem ki a kezéből.
-Nem is én hanem majd te. - vette vissza.
 -Na idefigyelj Niall Horan, mert csak egyszer fogom el mondani. Az a fej megy a picsába, én pedig ott alszok ahol eddig vagy különben nem a kanapén alszok, mert akkor megyek szépen vissza oda ahonnan jöttem.  
-Szerintem is. - válaszoltam döbbenetükre és egy mozdulattal elégettem a FEJET. 


***********************

-Na jó én megyek aludni. -álltam fel a kanapéról.
-És velem mi lesz? - kérdezte ijedten Niall, miután meg nézettettem vele egy bohócos horror filmet: Bohóc a pokolból.
-Nézd milyen szép! - mutattam neki a telefonom amiben az Az című film egyik csoda bogara volt látható.

És lapoztam tovább.

Alvás előtt csak ennyit mondtam Niall-nek.

-Szép álmokat.

Ő meg csak ennyit válaszolt.

-Rohadj meg a bohócos faszságaidal együtt.