27. fejezet Poén vadászat

Néhány percnyi kínos csend után Liam sóhajtott egy nagyot, amit Harry morgása követett, végül az egészet Niall köhögése zárta.
-Komolyan, mint a nyugdíjasok olyanok vagytok. - jelentettem ki.
-Jajajajaj... - motyogta Harry.
-Bizony JAJ. Na gyerünk csináljunk valamit.   - próbáltam életre buzdítani őket, többé kevésbé legalább megmozdultak.
-Na, de komolyan?? - akadtam ki.
-Öregek vagyunk mi már ehhez. - jelentette ki Zayn.
-Na, ne viccelj. Egy idős vagy velem és én vagyok a vámpír én leszek majd 100 éves nem te!! - okosítottam egy kicsit.
-Bizony mi öregszünk te meg még mindig fiatal és mozgékony vagy. - simogatta a hátát Liam.
-De az előbb még ugráltatok. - komolyan ezekben a mondatokban csak én nem látok  értelemet?
-Szalad az idő. - morgott Harry.
-És az előbb ti is szaladtatok. - vágtam vállon az egyik hülye gyereket. 
-Mit énekel a molylepke a ruhásszekrénybe? - kérdezte Niall.
-Honnan a faszomból tudjam? - kérdeztem rá már idegesen, az előbbiek hatására.
-Edda bluzt! ( Edd a bluzt!)  - nevetett a saját fa viccén.
-Mit hallott utoljára a terminátor mielőtt meghalt? - kérdezte Harry.
-Dicsák színesféééém! - válaszolta meg a saját kérdését, amin mindenki nevetett kivéve én.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva Niall.
-Semmi! - haraggal és dühvel teli hangon válaszoltam.
-Akkor miért nem nevetsz? - kérdezte immár Liam.
-Mert. - rántottam meg a vállam.
-Hogy fenyegeti meg a Nyuszika a Hóembert? - szálltam be a játékba.
-Hogy? - kérdeztek rá egyszerre.
-Ide a répát, vagy hozom a hősugárzót!! - Niall-el az élen majd meg fulladtak.
-Mit lehet leszedni egy meztelen titkárnőről? - kérdezte a kis perverzke.
-Nem tudom de nem is érdekel. - fogtam be a fülem.
-Engem meg igen. - jelentette ki Niall, amire én gyengéden hasba vágtam.
-A főnökét! - Harry-n és Niall-an kívül senki sem nevetett, valahogyan nem értettem. 
-Mi az abszolút szemétség? - kérdezte Zayn.
-Egy struccot megijeszteni a betonúton. - válaszoltam a jól ismert kérdésre.
-Hogyan kell véget vetni két süketnéma vitájának?? - tette fel a kérdését Louis.
-Hogy? - kérdeztük.
-Le kell kapcsolni s villanyt!! - oltotta le a szobában a villanyt.
-Hé Alice tán ideges vagy? - nevetett Louis.
-Mi az tán félsz a vörös szemektől?  - érdeklődtem.
-Te meg vádolsz!? - oltotta fel a villanyt.
-Fiam, te bevetted a gyógyszered? - reagáltam a döbbent tekintetére.
-Unatkozok. - jelentettem ki.
-Na akkor áll az, hogy hozzám költözöl? - nézett rám kérdően a szöszi.
-Igen. - mosolyogtam.
-Óóó.Szóval együtt fogtok lakni. - gondolt már a rosszra Harry.
-Nos ige. - kezdtem el nevetni.
-Mi ezen a vicces? - kérdezte furcsállóan.

-De ugye akkor majd meg engeded? - mosolygott aranyosan.
-Természetesen. Nem!! - mondtam a nemet ordítva, amit a drága duzzogással nyugtázott.
-Mit a házasok. - tette hozzá Liam.
-Ja. Niall mikor kéred meg Alice kezét? - Liam kérdésére a ki s durcás útja az ajtón keresztül tartott.
-Majd újévkor. - rebegtette meg a szempilláit.
-És te mikor szakítasz a kezeddel és mikor jössz össze egy normális csajjal? - kérdeztem hosszadalmasan.
-Majd amikor Niall lehűti magát. - röhögtek Zayn-el.
-Harry neked még a szerencse sem mer hátat fordítani. - Niall beszólását csak hosszadalmas gondolkodás után tudtam felfogni.
-Harry ha te hóember lennél akkor neked a seggedben lenne a répa. - mondtuk egyszerre Niall-al.
-Na ezt meg kaptad. - jelezte Louis azt, hogy nyertünk.
-Hé fiúk holnap elmehetnénk bowlingozni! - álltam elő az ötlettel.
-Hova? - kérdezte Liam.
-A belvárosban van egy jó bowling pálya. - tettem hozzá.
-Oké!! - üvöltötték.
-És mikor megyünk? - kezdett kérdezősködni Harry.
-Délután.
-Hol kajálunk? - dolgozta fel a legfőbb kérdést Niall.
-Ott. - nyugtattam meg.
-Te mindig csak a kajára gondolsz. - jelentettem ki.
-Nem igaz. Másra is. - vigyorgott.
-Férfiak. - hajtottam le a fejem.
-Mi van velük? - tette a kezét a vállamra.
-Perverzek. - sóhajtottam.
-Bizony azok. - lökött meg.
-Na és a szerelés amit rád adtunk? Testik? - kérdezte Liam.
-Igen. - néztem végig magamon.
-De ha nem bánod át öltözök egy kicsit hozzám illőbb ruhába. - szaladtam fel az emeletre és ott már ki is rántottam a szekrényből a megfelelő darabot.

-Mi volt a másikkal? - durcizott Liam amikor végre sikerült leérnem.
-Túl otthonos volt.  
-Amúgy nem akarlak elkeseríteni de most akartunk aludni menni. - jött oda Harry.
-Na ne szívassatok! - nyávogtam, aztán pedig Niall kíséretében fel mentem és át öltöztem.
-Ma is el mész? - kérdezte tőlem szomorúan.
-Nem ma itthon alszok. - bújtam be az ágyba.
-Wow.. de szokatlan. - jeleztem az érzésem.
-Majd megszokod. - terítette rám a takarót.
-Jó éjszakát! - oltottam le a lámpát.
-Neked is. - ölelt át.
-Félek. - suttogtam.
-Mitől? - ölel tát jobban.
-Mikor utoljára együtt aludtunk akkor másnap Jack miatt szinte gyűlöltük egymást és most is együtt alszunk és én nem akarom, hogy újra meg bántsuk egymást.
-Nyugi sosem hagynám, hogy újra a barátságunk útjába álljon valaki. - nyugtatott.
-Barátságunk?? - kérdeztem vissza.
-Na jó annál egy kicsivel több. - puszilta meg a homlokom.
-Na nem duma alvás!! Holnap ki foglak készíteni. - csapta össze a két tenyerét.
-Na csak azt merd meg!! - fordultam felé és mind ketten hagytuk, hogy a álom ország kapuja kinyitódjon és a benne élő álom manó magával rángasson.

Bocsi a rövid részért.
By.:Sára