-Hová lett Alice? - kérdeztem.
-Előbb rohant fel aludni. - válaszolt Liam, még mindig a telefont bámulva.
-Honnan szedte ezeket a képeket? - kérdezte Harry döbbenten.
-Az úgynevezett internet-ről.?! - mutatta a telefont Zayn.
-De ha még nem ismernéd bemutatom. Internet ő Harry, Harry ő itt az internet, remélem LB-k lesztek! - tapsikolt Zayn a végén.
-Na de ezt tudom , de azon belül? - nyafizott Harry.
-Wow! Nyugi én megértelek. - ütögettem vállon.
-Tudod van egy úgynevezett GOOGLE, ahol mindenfélét kereshetsz. Oda bármit be írhatsz és arra ad egy találatot vagy többet de ezeknek a találatoknak általánosságba véve az összege 650000000 millió. - mondta Liam a végét elég ingerülten.
-De az oldal neve? - kérdezte Harry.
-A képek: - tette Liam a kezét Harry vállára.
-De azért testvérem ne legyél ennyire túliskolázott. - veregette hátba Louis.
-Amúgy nem kéne aludni? - kérdeztem, mert holnap gördeszkázni mennénk elvileg.
-Nem!!! - üvöltött le Louis.
-Miért? - kérdeztem szomorúan, vagy valahogy úgy.
-Mert buli van!! -
-Fiúúúk!! - ordított Kei.
-MI VAN???!!! - ordítottuk vissza.
-Nem kéne aludni? - ordította pedig ott állt előttünk.
-Nem mi igazi férfiak sosem alszunk. - vonult el Liam.
-Jó, szóval nem, ti kis férfiak! - kócolta össze Zayn haját Kei.
-Na de ne már! Most csinálhatom meg. - nyávogott.
-Na de ne máááááááááááár!!! - ordítottuk fel egyszerre. - Tudni illik Zayn egy kicsit túlzásba viszi a fésű és a tükör fogalmát. -erre bezzeg elkezdett röhögni.
-Pszichopata. - jelentette ki Liam.
-Na jó fiúk én álmos vagyok. - jelentette ki az igazi férfi szerény személyisége Liam.
-Na mi lett? Tán a férfiak is alszanak. - nevetett Zayn.
-Ezt most úgy mondtad mintha te kislány lenné. - grimaszolt Liam.
-Amúgy meg Liam nem férfi hanem unikornis. - jelentette ki Louis és..
-Te meg egy répazabáló!- nézett Liam Louisra.
-Tudod mit Zayn -nek van igaza! - játszotta Louis a sértődöttet.
-Ennyi!! - ordított fel Zayn.
-Niall!! Mi van veled öcsi? - karolt át Harry.
-Tudtommal még mindig idősebb vagyok nálad öcsi. - szóltam vissza.
-Na de a kérdés nem válaszol. - szólt vissza.
-Hát szerintem a kérdések nem is szoktak válaszolni. - nevettem.
-Na de, naaa.. Félre mondtam...!! De amúgy nem változott a kérdés! - vágott hátba.
-Álmos vagyok. - morogtam.
-Ezer bocs, meg egy anya medve a kérdésért. - ment arrább, mire én felszaladtam Alice-hoz. Aki tulajdon képen nem volt sehol. Hol van? Ö-ö-ö-ö...MEG VAN!!
******Harry szemszöge******
-Szerintetek mit csinálnak? - kérdeztem egy sunyi mosoly keretében.
-Nem tudom, de engem idegesít ez a csend. - jelentette ki Zayn.
-Na, de srácok tuti, hogy semmit. - jelzett Liam.
-De tuti! - ellenkezett Louis.
-Szerintetek mit? - kérdeztem.
******Alice szemszöge******
Már egy ideje az erdőben lehetek, de még mindig nem futottam össze a vérfarkasokkal. Aahhh.. Már nagyon hiányoznak. Semmi nincs itt csak fa és bokor. Óóóó.. ni csak mi ez itt csak netán egy fa. Úr isten, ezt nem hiszem el, ez lehetetlen egy bokor!!! Ilyen a valóságban nincs komolyan ez az erdő teli van fával, jó tudom attól erdő meg minden de egy kicsit ki spórolhatnák belőle az anyagot. Eee-e-e egy fa, egy bokor még egy fa és egy fűszál, egy fűszál óó valami új. Ez rémes már annyira unatkozok, hogy magamban beszélek! Jaj, pszichopata leszek! Na, legalább ettől nem kell féltenem a fiúkat, ők már rég azok. Ho-hó várjunk csak lehet, hogy fertőző és elkaptam. Áááá!! Segítség pszichopata fertőzött lettem!! -Na, de ember ez már brutál saját magammal veszekszek. Mi az a szőrös vörös szemű akármi a fán? Mi, az egy mókus, piros szemmel. Jesszus!! Na ezt is elkerüljük és oda sem megyünk. Na azt a lényt sem etettem volna kézből, mert nem csak a mogyorót enné meg szerintem ha nem az egész kezemet leharapná. -
-Kit keresel aranyom? - kérdezte a hátam mögül egy csodásan ismerős hang.
-HÉ!! Vigyáz ott van valami!! - üvöltöttem mi közben az előttem álló vérfarkas mögé mutattam aki rémülten hátra nézett.
-Hol, hol? - ijedezett.
-Óóó, ott is. - mutattam a egy másik irányba.
-Mi, mi az? - mondta már lassan az ideg össze roppanás szélén.
-Komolyan, szöszi te ennyire félsz a fáktól? - vágtam értelmetlen fejet.
-Te, te szívattál? - és végre felfogta amit mondtam.
-És, és muszáj minden első szót megismételni? - kérdeztem.
-Vigyáááz!! - ordított.
-Áááá segítség egy bokor van a hátam mögött!! Ááá most mi lesz velem?? - játszottam meg magam.
-Amúgy örülök a találkozásnak hölgyem! Rég láthattam a gyönyörű arcát. - mosolygott és játszotta az udvariast.
-Óóó.. majd el felejtettem képzeld kibékültünk Niallal. Vagyis legalább is úgy tűnik. - ugráltam egy helyben mint egy öt éves.
-És ennek ennyire örülsz? - kérdezte nevetve. Ááá annyira imádom, hogy annak aminek örülök annak ő is örül. Olyan mint egy kutya legjobb barát. Csak ül és hallgat és ha nevetek ő is ha örülök ő is, ha sírok megvigasztal.
-Igen ennyire. De amúgy miért kérdezed? - ültem le a földre.
-Csak úgy.
-A többiek?
-Nem tudom, most nem jöttek, fáradtak.
-Hú mielőtt eljöttem otthon kész majmok bolygója volt. Mindenki üvöltött, hülyült.
-Szóval elvagytok.
-Ja.
-És Niall-al , hogy békültettek ki?
-Hát az úgy volt, hogy meg kérdeztem, hogy ne-e csináljak neki valami finom kaját. Azután pedig elkezdtünk hülyéskedni.
- Húúú.. Ezt a dráma sorozatot nem bírom. - játszotta magát mint Niall az egyik interjúban.
-Emlékeztetsz valakire. - jelentettem ki röhögve.
-Na és ki az a drága? - kérdezte még mindig hülyén.
-Niall.
-Ezt a meglepetést már nem bírja a szívem. - dőlt hátra a földön.
-Hé, unatkozok. - erre felugrott és oda hozott egy botot.
-Dobd el!
-Minek?
-Mer.
-Miaz, hogy mert?
-Egy szó.
-De, szöszi!!
-Jaj, de Alice!! - utánozott.
-Ha ilyen leszel hazamegyek.
-Te se akarod. - játszotta most a lelki sérültet.
-Ó de, ó de, de. - bólogattam.
-Ááá... szerelmem ne hagyj el!! - de, ennek a végét már ő is elröhögte.
- Sajnálom, de egyszer mindennek vége lesz. - de itt már elkomolyodott, mintha tudna valamit amit én nem.
-Mi a a baj? - mentem közelebb hozzá.
-Ugye mi mindig barátok leszünk bármi is legyen? - erre a mondatára egy legszívesebben elsírtam volna magam.
-Hát persze, mi az, hogy, még szép!! - öleltem át, ő pedig villantott egy szép vérfarkas vigyort amitől ki rázott a hideg.
-Komolyan ilyenkor úgy nézel ki mint az a vigyorgó pszichopata macska az Alice csodaországban filmből.
-Kiráz a hideg. Ördögi. - jelentettem ki.
-Mi az tán félsz tőle?
-Nem, csak kivételesen bármikor is nézem meg akár hány évesen mindig rém álmok gyötörnek utána. - nyöszörögtem kínosan.
-Mért szeretlek én ennyire téged? - dörgölőzött hozzám.
-Miért mondod?
-Mert ezért más helyzetben kinevettelek volna de viszont most sajnállak.
-Ó de drága!! - néztem kölyök kutya szemekkel.
-na és, hogy teszik a nem vérhold? - amint befejezte a mondatát elkezdett vonyítani kezdett. Hmm.. eddig észre sem vettem, hogy már nem vörös a hold. Pedig már egy ideje hogy vége. Hihi.. újra ugyan olyan.
.jpg)
-Nézd ott egy hulló csillag! - mutattam az égre.
-Mit kívántál? - kérdeztem tőle.
-Semmit.
-Miért?
-Mert mindenem meg van.
-Na és te? - kérdezte.
-Én azt, hogy minden maradjon ugyan így.
-Na látod, ha a te kívánságod teljesül akkor konkrét tényleg mindenem megvan.
-Igaza volt Drék-nek. - jelentettem ki.
-Hogy?
-Ne öljelek meg akkor. Tényleg vagy két hónapig morogtam rá miatta, de megértettem most már tényleg értem miért nem szabadott. - mosolyogtunk mind a ketten.
-Mondtam már a frász kerülget. -morogtam a fogam közt.
-Hú most esett le. Tök jóba vagyunk ahhoz képest, hogy se a nevedet se az ember alakodat nem tudom. De asszem ez így jó. - rántottam meg a vállam.
-Na elindulok, holnap gördeszkázni viszem a majmokat. Hát még az milyen lesz. - sóhajtottam miközben a lábaimra próbáltam állni.
-Szia.
-Szia - köszöntünk el egymástól.
Hazaérve az ablakon át mentem be a szobámba ahol már várt Niall.
******Harry szemszöge******
-Ember már egy órája fent vannak. Mi a fasz csinálnak? -ordítottam ingerülten, mert még mindig ezen vitáztunk.
-Nem tudom, de már irritál. - morgott Liam.
-Szerintem ezek aludnak. - támaszkodott a kezén Louis.
-Nem, hiszem nem tudom. Mért aludnának? - kérdezte Zayn.
-Mért ne? - kérdezte Liam.
-Ez most komoly ezek itt hagytak minket? - akadtam ki.
-Nyugi testvérem mi értünk. De remélem egy kapós kifogásuk lesz arra, hogy miért is aludnak?
-Lehetnénk megértőbbek is? De csak lehetnénk!! - ordított Zayn.
- Így van. Mit akarunk mi? - kérdeztem.-Alice-t idegesíteni!! - ordítottuk egyszerre.
-Mikor akarjuk?!! - ordítottam.
-Most!! - ordították a fiúk.
-Kit keresel aranyom? - kérdezte a hátam mögül egy csodásan ismerős hang.
-HÉ!! Vigyáz ott van valami!! - üvöltöttem mi közben az előttem álló vérfarkas mögé mutattam aki rémülten hátra nézett.
-Hol, hol? - ijedezett.
-Óóó, ott is. - mutattam a egy másik irányba.
-Mi, mi az? - mondta már lassan az ideg össze roppanás szélén.
-Komolyan, szöszi te ennyire félsz a fáktól? - vágtam értelmetlen fejet.
-Te, te szívattál? - és végre felfogta amit mondtam.
-És, és muszáj minden első szót megismételni? - kérdeztem.
-Vigyáááz!! - ordított.
-Áááá segítség egy bokor van a hátam mögött!! Ááá most mi lesz velem?? - játszottam meg magam.
-Amúgy örülök a találkozásnak hölgyem! Rég láthattam a gyönyörű arcát. - mosolygott és játszotta az udvariast.
-Óóó.. majd el felejtettem képzeld kibékültünk Niallal. Vagyis legalább is úgy tűnik. - ugráltam egy helyben mint egy öt éves.
-És ennek ennyire örülsz? - kérdezte nevetve. Ááá annyira imádom, hogy annak aminek örülök annak ő is örül. Olyan mint egy kutya legjobb barát. Csak ül és hallgat és ha nevetek ő is ha örülök ő is, ha sírok megvigasztal.
-Igen ennyire. De amúgy miért kérdezed? - ültem le a földre.
-Csak úgy.
-A többiek?
-Nem tudom, most nem jöttek, fáradtak.
-Hú mielőtt eljöttem otthon kész majmok bolygója volt. Mindenki üvöltött, hülyült.
-Szóval elvagytok.
-Ja.
-És Niall-al , hogy békültettek ki?
-Hát az úgy volt, hogy meg kérdeztem, hogy ne-e csináljak neki valami finom kaját. Azután pedig elkezdtünk hülyéskedni.
- Húúú.. Ezt a dráma sorozatot nem bírom. - játszotta magát mint Niall az egyik interjúban.
-Emlékeztetsz valakire. - jelentettem ki röhögve.
-Na és ki az a drága? - kérdezte még mindig hülyén.
-Niall.
-Ezt a meglepetést már nem bírja a szívem. - dőlt hátra a földön.
-Hé, unatkozok. - erre felugrott és oda hozott egy botot.
-Dobd el!
-Minek?
-Mer.
-Miaz, hogy mert?
-Egy szó.
-De, szöszi!!
-Jaj, de Alice!! - utánozott.
-Ha ilyen leszel hazamegyek.
-Te se akarod. - játszotta most a lelki sérültet.
-Ó de, ó de, de. - bólogattam.
-Ááá... szerelmem ne hagyj el!! - de, ennek a végét már ő is elröhögte.
- Sajnálom, de egyszer mindennek vége lesz. - de itt már elkomolyodott, mintha tudna valamit amit én nem.
-Mi a a baj? - mentem közelebb hozzá.
-Ugye mi mindig barátok leszünk bármi is legyen? - erre a mondatára egy legszívesebben elsírtam volna magam.
-Hát persze, mi az, hogy, még szép!! - öleltem át, ő pedig villantott egy szép vérfarkas vigyort amitől ki rázott a hideg.
-Komolyan ilyenkor úgy nézel ki mint az a vigyorgó pszichopata macska az Alice csodaországban filmből.
-Kiráz a hideg. Ördögi. - jelentettem ki.
-Mi az tán félsz tőle?
-Nem, csak kivételesen bármikor is nézem meg akár hány évesen mindig rém álmok gyötörnek utána. - nyöszörögtem kínosan.
-Mért szeretlek én ennyire téged? - dörgölőzött hozzám.
-Miért mondod?
-Mert ezért más helyzetben kinevettelek volna de viszont most sajnállak.
-Ó de drága!! - néztem kölyök kutya szemekkel.
-na és, hogy teszik a nem vérhold? - amint befejezte a mondatát elkezdett vonyítani kezdett. Hmm.. eddig észre sem vettem, hogy már nem vörös a hold. Pedig már egy ideje hogy vége. Hihi.. újra ugyan olyan.
-Nézd ott egy hulló csillag! - mutattam az égre.
-Mit kívántál? - kérdeztem tőle.
-Semmit.
-Miért?
-Mert mindenem meg van.
-Na és te? - kérdezte.
-Én azt, hogy minden maradjon ugyan így.
-Na látod, ha a te kívánságod teljesül akkor konkrét tényleg mindenem megvan.
-Igaza volt Drék-nek. - jelentettem ki.
-Hogy?
-Ne öljelek meg akkor. Tényleg vagy két hónapig morogtam rá miatta, de megértettem most már tényleg értem miért nem szabadott. - mosolyogtunk mind a ketten.
-Mondtam már a frász kerülget. -morogtam a fogam közt.
-Hú most esett le. Tök jóba vagyunk ahhoz képest, hogy se a nevedet se az ember alakodat nem tudom. De asszem ez így jó. - rántottam meg a vállam.
-Na elindulok, holnap gördeszkázni viszem a majmokat. Hát még az milyen lesz. - sóhajtottam miközben a lábaimra próbáltam állni.
-Szia.
-Szia - köszöntünk el egymástól.
Hazaérve az ablakon át mentem be a szobámba ahol már várt Niall.
******Harry szemszöge******
-Ember már egy órája fent vannak. Mi a fasz csinálnak? -ordítottam ingerülten, mert még mindig ezen vitáztunk.
-Nem tudom, de már irritál. - morgott Liam.
-Szerintem ezek aludnak. - támaszkodott a kezén Louis.
-Nem, hiszem nem tudom. Mért aludnának? - kérdezte Zayn.
-Mért ne? - kérdezte Liam.
-Ez most komoly ezek itt hagytak minket? - akadtam ki.
-Nyugi testvérem mi értünk. De remélem egy kapós kifogásuk lesz arra, hogy miért is aludnak?
-Lehetnénk megértőbbek is? De csak lehetnénk!! - ordított Zayn.
- Így van. Mit akarunk mi? - kérdeztem.-Alice-t idegesíteni!! - ordítottuk egyszerre.
-Mikor akarjuk?!! - ordítottam.
-Most!! - ordították a fiúk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése