26. fejezet Az ajándékok

*******Alice szemszöge*******

-Amúgy mi történt a fürdőbe? - kérdezte Niall mikor már sikeresen leértünk a földszintre.

-Nyugi, semmi baj nincs. - nyugtattam mert nem igazán egy halandónak akarom ezeket elmondani.
-Na, ti ne itt dumáljatok, hanem gyertek!! - parancsolt ránk Harry.
-Ige is kapitány! - ugráltam be a szobába.
-Hé, az írnek is szóljál!! - mutatott az ajtó felé Liam.
-Niall szól Liam!! - ordítottam az ajtó fele.
-Megyek már!! - szólt vissza.
-Itt vagyok!! - lépett be az ajtón és csukta be azt maga után.
-Nos, és az ajándékok??? - ordított rám Louis.
-Adom!! - ordítottam miközben az ajándékot adtam át nevetve.

-Ááá.. Honnan tudtad? - vigyorgott rám miközben az ajándékát nézegette.
-Onnan, hogy a boltban  ezért visítottál!! - tettem csípőre a kezem. 
-Ó. ja bocs. - legyintett a kezével. 
-Harry. -  néztünk össze Louis-al.
-Tessék. - nyújtottam át.
-Csak, hogy szép legyen minden napod mikor megnézed, hogy milyen nap van. - nevetett Louis.
-Hát szépek lesznek. - nevetett ő is.
-Liam!! - nyújtottam át az övét.
-Ó, köszi puszi. - nyálaskodott amikor meglátta, hogy azt a parfümöt vettem meg neki amiért a boltban kisebb birkózást folytattak a többiekkel és végül Harry vette meg.
-Zayn. - mosolyogtam.
-Wow. kösz. Ezekkel el leszek egy darabig. - mutatott fel egy palackkal  

-Hé, és az enyém? - kérdezte Niall szipogva.

-Hát itt. - nyújtottam át.

Amink kinyitotta egy hatalmas nagy vigyor ült ki az arcán. Egy jó szoros öleléssel köszönte meg.

-Köszi.- súgta bele a fülembe.

-Amúgy honnan szerezted meg? - kérdezett rá.

-Megvannak az embereim.  - öleltem vissza.

-De miért kérded? - kérdeztem vissza.

-Csak mert .

-Tudom, hogy ezt nézted, de ott már nem volt. - mosolyogtam.

-De honnan tudtad, hogy ilyet akartam? - mutatta fel miközben kérdően nézett rám.

-Tudod van olyan, hogy  előzmények. - ütögettem a vállát.

-Köszi. - ölelt át még egyszer.

-Szívesen. - öleltem vissza.

-Szuperhős lettem!! - csapta meg a fülem Louis ordítása.

-Hé, Alice most a te ajándékod jön! - húzódott el tőlem Niall és ki ment a szobából. A többiek csak mosolyogtak.

-Na, de majd ne kezdj el sírni. - figyelmeztetett Liam.

De késő mikor megláttam apámat az ajtón besétálni Niall-al, mint egy kisgyerek úgy ugrottam a nyakába.

-Hiányoztál. - szipogtam.

-Te is te kicsi fél ír vámpír. - kezdte el úgy nyúzni az arcomat ahogyan a kisbabáknak szokták.

-Na tetszik?? - kérdezte Niall.

-Igen!! - ugrottam most a z ő nyakába.

-Hé, mi is itt vagyunk!! - játszották a sértődöttet a többiek.

-Titeket is szeretlek. - küldtem nekik egy puszit. Aminek az elkapásárt elkezdtek hősiesen verekedni.

-Hallom olyannal barátkozol akit régen meg öletnék tudod kivel. - nézett mélyen a szemembe az ő tiszta vörös szemével.

 Tudod ki: 

-Igen tudom. - hajtottam le a fejem.

-De remélem te tudod, hogy én nem hagynám. - löktem meg.

-Igen. - lökött vissza.

-Mi van tán bele zúgtál? - lökdösött vigyorogva apa.

-NEM. - duzzogva fordultam Niall felé, és, hogy már apa nem látta az arcomat én a szememet forgatva nyújtogattam a nyelvem minden egyes reakciójára. 

-Na, gyerünk üljünk le! - utasított minket.

-Niall az előbb min röhögtél?? - kérdezte tőle apu.

-Semmin. - tagadta le azt, hogy az én bohóckodásom miatt fulladt meg majdnem.

-Szóval a semmiben fulladtál meg nem pedig Alice hülye arckifejezésein. - bólogatott együtt érzően.  

-Pontosan. - dőlt hátra a kanapén Niall. 

-Amúgy,hogy hogy itt vagy apa?? - kérdeztem tőle furcsállóan mivel ő meghalt.

-Félig isten vagyok, szóval úgymond minderre képes vagyok. - játszotta meg a fejét.

-Jól van jól van.. - invitáltam arra, hogy fogja be a majmot.

-Amúgy nem sokára vissza kell mennem. Vár anyád és a vén öreg is. - a vén öreggel Niall konkrét ősét akarja értelmezni. 

-És nagyapa?- kérdeztem tőle.

-Ő meg már más eset. - sóhajtott egy nagyot.

-Óó.. én megértelek. - gondoltam át, hogy nagyapa valójában milyen is.

-Na és a télapó mindenkinek hozott valamit?- kérdezte úgy mintha tudná, hogy lenne erre egy nagyon jó dumám.

-Az a perverz állat aki egész nap a kisgyerekek magánéletét és a csoki zabáló ki életét stíröli egész nap. - döbbentem le.

-Igen ő. - jelezte testtartásával és azzal., hogy kezével a szemét takarta, hogy az értelem csak úgy szikrázik a mondatomból. 

-Héé, fiam vár Gabriel. - szólt valahonnan egy hang.

-Na sziasztok. - köszönt el aztán vagy egymillió fényponttá lett.

-Hát ilyet sem láttam még. - jegyezte meg Niall.

-Én ige. - nevettem el magam.

-Furcsa az apád nem is tudom már hány éves , de 20-nak néz ki. - döbbent le Liam.

-Ja, ezt még nekem is meg kell szoknom. - tettem hozzá.

-Na, most mit csinálunk? - pattant fel Louis.

-Nem tudom. De, az biztos, hogy néhány nap múlva mi vissza megyünk Angliába . - jelentette ki   Zayn.

-Ó. ez igaz. - hajtottam le a fejem.

-Hé Alice nincs kedved velünk jönni? - kérdezte Niall.

-Hát ez szép és jó,de hol fogok lakni? - kérdeztem.

-Majd laksz nálam. - jelentette ki. 

-És mit fogok ott csinálni?- mért itt mit szoktál? - kérdezte vissza.

-Semmit mert általában vagy Írországban vagy Angliában vagyok. - jelentettem ki az előző kérdésemet nem átgondolva.

-Na, akkor mi a kérdés tárgya? - tette szét a kezét.

-Semmi. - válaszoltam.