Nagy nehezen de haza vánszorogtam. Vissza emlékezve a tegnap estére viszont. Már lelkesen csaptam ki az ajtót és rontottam be a házba.
- Megjöteeeeeeeeeeeem!!!!!!! - ordítottam.
- Azt halljuk. Mi ez a nagy lelkesedés? - kérdezte Liam miközben a napaliba rángatott és leültünk a többiek mellé.
- Hát nagyon jó estém volt az az állás. - sóhajtottam.
- Mit csináltál? - kérdezte Harry.
- Nagyon jó fejekkel lógtam az erdőbe és csontváz túráztunk meg beszélgettünk még az elején. Nagyon jó volt. Meg aztán ott aludtam velük. - mosolyogtam.
- Ó annak örülök. - mondta Louis a galambbal a kezében.
- Éhes vagyok!! - nyöszörögtem.
- Nem volt elég a tegnapi? - kérdezte Zayn.
- Nem. - jelentettem ki.
- Ma mit csinálunk? - kérdeztem.
- A buli kilőve. Szóval nem tudom. - jelentette Harry.
- Ha nincs ellenetekre elmehetnénk az erdőbe sétálni. - mondtam.
- Ok de ugye a haverjaid. - motyogta Liam.
- Ők ilyenkor nincsenek ott. - vontam vállat.
- Akkor nyomás! - intett az ajtó felé Zayn és már mindenki ki rohant az udvarra . El kezdtünk
sétálni az ajtó felé. Észre sem vettem, hogy Zayn otthon maradt. Sétáltunk az erdőben amikor meg láttam a vaddisznó tetemet amit a szöszi ejtett.
- Nézzétek azt az egyik haverom fogta. - mutattam a zsákmány felé.
- Melyik? - hangzott a kérdés Louis szájából.
- A szőke ír vérfarkas aki meg karmolt. - jelentettem ki.
- Ja és ilyen jóban vagytok hát igen úgy valahogy. - mondtam. Még sétáltunk egy darabig persze az egész út a galambról szólt. Mikkor megláttam a csontvázakat, el kuncogtam rajtuk.
- Mi az ilyen vicces? - kérdezte Niall.
- Mondtam csontváz túráztunk a haverokkal. - mutattam a csontvázak felé. De amikor megláttam a tábort akkor el sikoltottam magam.
- Nézzétek itt aludtunk tegnap a haverjaimmal. - mondtam vidáman. Elég sokat sétáltunk a sötét erdőben.
Amikor farkas vonyítást halottunk és a fiúk megálltak és mérgesen, komoran összenéztek. Én nekem ismerős volt a hang. De nem mentem el a hang forrását megkeresni. Inkább ott maradtam a srácokkal.
- Mehetünk tovább? - kérdeztem.
- Igen. - válaszolták.
- Nem tudjátok, hogy Zayn miért maradt otthon? - kérdeztem.
- Nem. - válaszolta Liam.
- Te miért nem ijedtél meg a farkas vonyításkor? - kérdezte Harryi.
- Mert ismerem a gazdáját a hangnak és nem kell tőle félni. Igaz egyszer majd nem leharapta a fejem de nem okoz senkinek se bajt. - komolyodtam meg.
- Oké nem egészen meg nyugtató de jó. - nyöszörgött Louis.
- Furcsa ide mért nem süt be teljesen a hold? - kérdezte Liam. Én csak vállat vontam.
- Egyébkén Niall haragszik mert el rontottad az estéjét. -kuncogott Harry.
- Ó de tudom sajnálni.- mondtam flegmán.
- Na szóval milyen volt a te estéd?- kérdezte Harry.
- Fantasztikus. - válaszoltam.
- Ó akkor most már irigykedhet is. - válaszolta Harry.
- Nem tudnátok leszállni rólam? - morgott ingerülten. Mi erre csak hangosabban nevettünk.
- Na és ki a hang forrása?- Kérdezte Liam vissza térően.
- Fekete vérfarkas. Bocs de a nevüket és az ember alakjukat nem tom, de így is jóban vagyunk. Velük mindent meg lehet beszélni. Meg az is igaz, hogy anno nagyon megbántott az egyik de most már rendes és nem bunkó. - válaszoltam hosszan.
- Az jó és melyik bántott meg? - kérdezték ismét.
- Az ír. válaszoltam röviden. A mondatomat befejezve motoszkálást hallottunk a bokorból és a másik pillanatba a feketeség Niallt terítette le. Én csak nagy nehezen rángattam le az ijedt fiúról.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem lazán.
- Hmmm Ja csak jöttem megnézni a haverjaidat akikről meséltél. - válaszolt.
- És téged, hogy hívnak? - kérdezték a fiúk.
- Legyen annyi elég, hogy a fekete vérfarkas. - erre a mondatára elnevettem magam.
- A kis fekete hol hagyta piroskát? - kérdeztem huncutul.
- A nagymama házába. - válaszolt nevetve.
- Na és össze futottatok a mi csontos haverjainkkal? - kérdezte.
- Igen még mindig etiópok . - feleltem.
- Szegényeknek nincs mit enniük. - mondta.
- Ahhoz képest mi elégé zamatosnak tűntünk a számukra. - mondtam.
- A szöszivel össze futottatok már? - kérdezte.
- Nem mért tán ő is itt van? - kérdeztem.
- Nem tom azért kérdeztem meg. Na de a Kevin. Hú a világos egyfolytában csak arról dumált este még ha te nem is hallottad. Nagyon aranyosan aludtatok a szöszivel. - jelentette ki. amire én megcsapta de olyannyira , hogy fel nyüszített.
- Jól van nem zaklatlak. Vámpírka. - nyávogott.
- Na ha befejeztétek a szép emlékek felsorolását mi mennénk haza. - mondta Liam aztán elköszöntem a feketétől és elkezdtünk haza felé battyogni. Mikor haza értünk Zayn a fürdőben zselézte a haját.
- Mi történt? - kérdezte leérve a nappaliba.
- Össze futottunk Alice egyik haverjával. - válaszolta Liam.
- Én megyek a szobámba. - jelentettem ki. Szaladtam fel az emeletre és csak úgy bele ugrottam az ágyba amint tisztán érződött Niall illata. Belélegeztem azt a tömény ír szagot amitől más esetbe hánynom kell. A lépcső felől kopogást halottam vagyis valaki jön fel.
- Be jöhetek? - kérdezte Niall.
- Gyere! - utasítottam.
- Beszélhetünk? - ült le az ágyra ami már lassan teli volt virágokkal mert a vámpírfény.
- Miről? - kérdeztem.
- Hát a tegnapról. - dőlt le mellém.
- Mégis mit beszéljünk róla?
- Hát mért gurult el az agyad?
- Csak mert.
- Ne mond, hogy csak mert! Liam el mondott mindent a féltékenységtől kezdve. - grimaszolt.
Nem bírtam ki nem vagyok az a komoly fajta, elröhögtem magam rajta.
- Haragszol? - bújt hozzám és kölyökkutya szemekkel nézett rám.
- Igen. -sütöttem le a szemem.
- Hmmm és meg bocsájtasz? - kérdezte.
- Lehet. - válaszoltam csukott szemmel.
- Min gondolkozol? - tette fel kérdését.
- A tegnap estén.
- Mi történt?
- Hát miközben sétáltunk a többiekkel az erdőbe kétszer is szóba jött szóval nem mondnom el harmadszorra is. A lényeg a vérfarkas szóban van. - válaszoltam.
- És éhes vagy? Mert én igen. - röhögött a hátára feküdve.
- Aha már vagy egy napja nem ettem. Csak tegnap a buliba, de ott sokat. -nevettem.
- Mért voltál féltékeny? - kérdezte.
- Nem tudom csak úgy jött én sem tudom mi volt velem. - nyitottam ki a szemem.
- De mégis? - kérdezett ujjra.
- Hát szerintem ..... - mondtam volna ha Louis be nem jön Drékket repülőnek használva a szobába. Na jó ez a csávó kész agytröszt.
- Tedd le! - parancsoltam de ő elfutott röhögve én meg utána aztán vissza a szobába.
- Itt hagytam valamit. - jelentettem ki.
- Mit ? -kérdezte Niall.
- Téged. - fogtam meg a kezét és ezúttal vele együtt futottam le a lépcsőn.
- Na te hozd Kevint én addig meg keresem Louist. -osztotta a parancsot. Én már ott álltam mellette a galambbal.
- Ez gyors volt. Várj nem előbb fejeztem még csak be a mondatott? - csodálkozott a gyorsaságomon.
- De, de tudod vámpír vagyok vagy ahogyan az egyik legjobb haverom mondaná vérszívó. - nevettem el a végét.
- És ebben mi a nevetséges? -döbbent le.
- Az, hogy azóta milyen jóban vagyunk vagyis azóta mióta megmentettem egy csontváztól. - jelentettem ki.
- És Louis mögöttünk van és most próbál rád ugorni. - figyelmeztettem Niallt. De már késő volt már rajta volt Louis.
- Gyertek be a nappaliba! - utasított minket Kei. Louis leszállt Niallről és futottunk be a szobába ahol nem volt elhúzva a függöny így a hold fénye szabad úttal babonázott meg ami hatására a bőröm kéken lángolt vagyis átváltozok valami szörnyé. Mindenki csodálkozva nézett. Szinte már teljesen át változtam amikor eszembe jutott, ki kéne menni az udvarra mielőtt még valakibe kárt teszek. Gyors kimentem ki repültem. Mire kiértem már telesen át változtam.
Ahogy végig néztem magamon kezdtem érteni mások félelmét a vámpíroktól. A testem elvált az agyamtól nem gondolkoztam nem bírtam csak futottam a templom felé mert általában ilyenkor szokott a mise lenni. Egyenesen berontottam és mindenkit lemészároltam. Mindenki azt hiszi, hogy a magamfajta gonosz árny lényeknek a templom és a szenteltvíz kárt okoz de a vámpír fajtám nem ilyen. Minket isten teremtett szóval az őt képviselő dolgokkal csak a átkozott féle vámpírokat tudják megölni. Futottam egy tisztás felé ami most lángokban állt. Egy furcsa alak volt a közepén és egy kardot tartott a kezében.
- Ki vagy? -morogtam félelmetes alakomban.
- Lényegtelen. Te ki vagy? - kérdezte vissza.
- Alice Want. -válaszoltam.
- Akkor takarodj ez a halál mezeje. - űzött el.
- És az meg mi? -kérdeztem rá.
- Az ahol ilyenkor a nyughatatlan lelkek felkelnek és vérhold végén vissza jönnek. - válaszolta.
- Látom még keveset tudsz ifjú Alice. - mondta úgy mintha valami kedves lény lenne.
- Nincs ki tanítson szóval ezekre rá kell kérdeznem. - válaszoltam.
- Na de most meny és egyél! - röhögött. Nem törődve elindultam vala merre és csak vitt az út. Az erdőbe értem ahonnan sírást hallottam. Persze kaja reményében mentem oda de a szívem az a fránya jó szív. Vissza változtam normál vámpírba és körülnéztem honnan jön a hang. Lenéztem a földre és egy kis tündér szipogott.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Elveszett a fényem és nincs már szárnyam. - szipogott .
- Mi történt? - kérdeztem.
- Egyszer csak jött valami fekete árny és elvitte. - válaszolt. Gyengéden fel emeltem és a markomba tartottam amit lassan össze csuktam. Reméltem, hogy az erőmmel képes leszek vissza állítani mindent a helyére. Amikor már a markomból kiszűrődött a fény akkor egy puszit nyomtam a két kezem közti részre és lassan kinyitottam a kezemet és a tündérke megint teljes pompájában ragyogott.
Fénye beragyogta a környéket.
- Köszönöm. - ölelte át az egyik ujjamat.
- Szívesen. Na de most mennem kell hív a vámpír. - mondtam, hogy kevésbé ijesztőnek tűnjek.
A vérhold hatása újra elő jött újra szörny lettem. A vér tömör illatát éreztem be áramlani az orromba. Megvadított az érzés. Egy táborhoz értem ahonnan fiatalok nevetése hallatszott. Kinéztem a bokrok mögül és onnan vettem szemügyre az áldozatokat. Sok , sok dobogó szív teli vérrel csak ezt láttam semmi mást. Szépen lassan a sátor mögé osontam és onnan ráugrottam az egyikre. Belemélyesztettem a szemfogaimat amit nagy ordítás követett mindenki sikított. Valamelyik kihúzott egy karót a földből és a szívembe hajította. Röhögve húztam ki magamból a hegyes fadarabot aztán rontottam neki. Lassan végeztem mindegyikőjükkel. Tiszta vér voltam mindenhol egy tiszta porcikám nem volt. Lenyugodtam és vissza változtam normál rendes vámpírrá. Szárnyak és ír kalap képviselte ezt nálam és a nagy szemfogak. Haza fele vettem az irányt. Futásban vagy repülésben gyorsabb volt. Lassan egy órája mentem mikor az ajtó elé értem.
- Megjöttem. - nyöszörögtem miközben csuktam magam után az ajtót.
- Szia jobban vagy már? Úr isten te meg mit csináltál? -vont felelősségre Liam amikor rám emelte tekintetét.
- Kinyírtam sok sok embert. - válaszoltam.
- És mért van seb a szívednél? -kérdezte ezúttal Harry.
- Az egyik egy karót döfött belém. - válaszoltam ismét.
- Na de én most meg fürdök és alszok. - mondtam mert semmi kedvem nem volt ma fent lenni. Mentem fel az emeletre azután a szobámban ott Niall nézett végig és a cuccaimmal együtt bementem a fürdőbe. A zuhany alatt minden csepp vért lemostam magamról a víz ami lefolyt rólam vörösben pompázott. Néhány perc múlva kész voltam a hajam tiszta vízvolt. Mindent össze vizeztem vele. Lassan magamra húztam a ruhát amiben alszok.
Kinyitottam az ajtót és egyenest az ágy felé vonszoltam magam.
- Te rosszabb vagy mint a reumás csiga. - nevette Niall.
- Nagyon vicces. Inkább fogj meg és tegyél bele az ágyba. - nyújtottam a két kezem felé.
- Jól van. - és már fogott is mint egy menyasszonyt és tett bele az ágyba. Be bujt mellém .
- Nem birok aludni. - erre a kijelentésemre szorosan át ölelt. Én még mindig fent voltam mikor megéreztem aranyos szuszogását a nyakamban erre már én sem bírtam tovább fen lenni és engedtem, hogy elvigyen az álom manó.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése