2.fejezet

Hála az istenek, hogy egy alvó vérfarkasnak a szuszogása megzavart, mert már azt hittem sosem veszem le róla a szemem.

- Neked meg mi a francért kellet meg karmolnod? - ordítottam le.

- Neked meg mi a francért kellet volna el repülnöd? - morgott vissza.

- Hagyjátok abba a ordibálást valaki aludni akar! Ha pedig fontos ügy vitassátok meg valahol máshol. - ordított ránk a fekete.

- Rossz álmot! - mormogtam.

- Neked is. - kaptam vissza. A nagy felhajtások közepén észre sem vettem az oldalamon csüngő táskát. Ami még anno apámé volt. Elkezdtem benne kutatni hátha találok benne valami értelmeset. Volt is benne cucc ezüst fegyverek mind mind vérfarkas ölésre. egyszer nem tudom milyen oknál fogva felemeltem a fejem a mélyből és Drék rosszalló szemeivel találtam szembe magam.

-  Most mi van? - kérdeztem.

- Az, hogy most rögtön leteszed azt a ezüst tőrt. - szidott le.  A  kis zöld kalapos barátom.

- De most mi van? - kérdeztem ismét de most már idegesen.

- Nem nyirhatod ki őket!- ordított.

- És miért? Ahh.... tudod mit hagyjuk! - adtam fel.
- Jó éjszakát! - mondtam.
- Neked is.
Már hunytam le a szemem mikor egy utolsó pillantást vetettem a tűzre.

A lángok néha néha ki csaptak a megszokott  alakból. Ilyenkor engedve, végignézzek az alvó falkán. Mind édesen szuszogtak. El sem tudnám ilyenkor képzelni, azt ahogy leharapják a fejem. Még a kis már amennyire lehet kicsinek nevezni, édesen aludt. - Basszus a hátam estem ki a gondolataimból. Már kezdtem elfelejteni a hátamon ékeskedő vérfarkas karmolást. Fájt eszméletlenül.

- Drék!! - mutattam a kis koboldnak a hátam aki egy sima szóval elintézte. 

- Gyógyíthatatlan . Ír keze munkája. - mondta lazán. Ja persze hisz ír. Kezdtem el újra a tűz kémlelésével az éjszakát. Lassan és nyugodtan ráfeküdtem a hátamra úgy kémleletem az eget.

Amin csak úgy hemzsegtek a csillagok. Hosszas bámulás után látam egy repülő égő madárfélét. Biztos egy főnix.

Mit ne mondjak ebbe a világba ami az ember szemébe nem látható már lassan egy éve, hogy belecsöppentem. Azóta már megszoktam a furcsa dolgokat. Ahogy azt is, hogy az írek miatt vagyis inkább a nagybátyám miatt mert tudni illik ő úgymond átkozott ő ölte meg egy átkozott ír segítségével anyám. Akit apa követett. - Ezen gondolkoztam miközben az égen cikázó tűz madarat néztem. Mennyire gyönyörű.

- N ébredj! - ébresztettem  fel.

- Mi az? - kérdezte bágyadt hangon.

- Nézd!- mutattam az ég felé.

- Hihihi tán még nem láttál főnixet? - mondta nekem úgy mintha egy ötéves gyerek lennék.

- Nem. - feleltem úgy mintha ez lenne a halálom.

- Tudom te nem tudod most miről beszélek de engem az a madár egy lángoló Kevinre emlékestet. - mondtam neki a végén nevetve.

- Most ugye fogalmad sincs arról mit mondtam és mért nevetek?- kérdeztem úgy mintha az előbb nem ő karmolt volna meg.

- Nem igazán. - mondta úgy mintha el akarna titkolni valamit. Na de nem tök mindegy nem az én dolgom.

- Még sosem láttam főnixet. - jelentettem ki.

- Miért mi az a Kevin? - jött oda a világos.

- Hmmm A Kevin a kevin egy madár amit ti csak galamb ként ismertek. De mielőtt  belekezdenék ismeritek a One Directiont vagy legalább tudjátok mi az? - kérdeztem tőlük már barátságosan.

- Aszt hiszem. Ha arra a bandáról van szó miután állítólag csak úgy bomlanak a csajok akkor igen. - válaszolta a világos és a szöszi beleegyezően bólogatott.

- Igen nagyon jó tudjátok. Na Louis az  egyik tag kitömött galambjáról van szó. Egyfolytában azzal basztatja többieket. Húúúúúúúú kb. enyit kéne tudni. - sóhajtottam.

- Ó itt a telóm mutatom. Mindjárt. - mondtam miközben kutattam a táskába na megvan. És már böngésztem is a telómba egy kevines kép után.

- Na ő lenne Kevi. - mutattam a galambra a telómon amit feléjük fordítottam.

- Na és ő ki?- mutatott Louisra.

- Louis. - feleltem.

-És ő ? - mutatott most már a szőke Niallre.

- Niall. - mondtam kicsiny vidámsággal a hangomban.

- És helyes ? - kérdezte.

- Nem rossz nem rossz. - mondtam már előre láthatóan agy fárasztó szándékkal.

- Hogy érted? - vigyorgott. Már a mennyire egy vérfarkas tud vigyorogni. 

- Úgy, hogy van róla jobb kép is . - mondtam emelt fővel.

- Na mutasd. - utasított. És már kerestem is egy jó képet. Az eredmény ez lett.

- Itt van nia én . - mutattam.

- El ismerésem. - bólogatott.

- Éhes vagyok. - visítottam fel mikor megéreztem szemfogam szárazságát. De az előbbiek után nem számítottam arra,hogy rám morognak. A világos megy a helyére a szöszi pedig

- Vámpír vagy vámpír maradsz még egy pillanatnyi viselkedés sem változtat. - morgott rám és feküdt vissza a helyére.

- Na jó de én erről nem igazán tehetek ez vagyok kész ez ellen nem tudok mit tenni. Ennek születtem, szeretek ez lenni még akkor is ha mások megvetnek ami igazán már nem tud meg hatni ez emberként sem volt másként. Te nem tudod milyen szülők nélkül felnevelkedni. Sajnálom. Ez ellen nem tehetek. - mormogtam olyan halkan, hogy biztos ne hallja meg, de szerencsémre hallotta.

- Sajnáljad!!! Vérszívó!!! - válaszolta bosszúsan.

Remélem tetszik. :)