A fekete szőrű vérfarkas meredt rám nagy sárgán világító szemeivel. Egy pillanatra meg hökkenten figyeltem. Gyors pillantást vettetem a holdra ami hála az istenek még nem volt vörös ezek szerint még nem vagyok veszélyben. Semmi kedvem sincs megtudni mi történik azzal a vámpírral akit vérhold idején harap meg egy vérfarkas. Főleg nem a saját bőrömön.
- Mit akarsz! - vicsorogtam nagy szemfogaimmal. Ezt annak jeléül adtam, hogy nem félek kiszívni a vérét és most nem is türtőztetném magam.
- És te mit keresel itt egy angol erdőben? - szavából aggodalmat véltem felfedezni.
- Mért ne. - flegmáztam.
- Pont vérhold közelében ? - Vont kérdőre.
- Mert az angolok vére finomabb. - kekeckedtem.
- Én is attól félek. Egyébként neked nem az ír vért kéne csípned? - gúnyolódott ami egy cseppet sem tetszik. Lehet, hogy mikor az írek és a vámpírok között harc volt, igen akkor tényleg felszedtek a vámpírok egy olyan tulajdonságot sőt már inkább ösztönt, hogy az ír vér szinte megvadít minket. És vérszívó tiszta kék szemű szörnyeké változunk. Mert a mi fajtánkban a kék szem az annak a jele, hogy a vámpír csak a vérrel és a szomjával törőd. Piros szem meg a normál tudat átváltozás jele.
- Féljél is. - vicsorogtam.
- De ha mered a családom bántani. Engem nem érdekel ki lány és kinek unokája vagy kinyírlak. - fenyegetett.
- És mért feltételezel ilyet rólam? - kérdeztem bizonytalanul.
- Mert lassan itt a vérhold és olyankor nem számít nektek más csak a vér szívás. - jelentette ki.
- Hmmmm...... Ez igaz tényleg ez pont így van. - már harapott volna mikor egy ismerős alak közbe lépett. A sötét volt az. Abba a pillanatba mikor leteperte rólam olyan meg könnyebülés ért. Nem volt se erőm s ebből kifolyólag kedvem se verekedni egy nálam sokkal nagyobb és sokkal ki pihentebb személyjel.
- Köszi. - suttogtam. Nem igazán szoktam semmit meg köszönni mert nincs is mit de most
hálálkodtam az égnek, hogy megvédtek.
- Mért nem szívtad ki a vérét? - kérdezte furcsán.
- Mert tudtam, hogy ebben az állapotban csak én húznám a rövidebbet. - mondtam nyugodt és fáradt hangnemben.
- Milyen állapotban?? - kérdezte.
- Hát már vagy két hete nem ettem és ma akartam vadászni de most itt vagyok éhesen , erőtlenül, fáradtan és ebben az állapotban semmi esélyem elennetek. - mondtam búsan. Erre viszont csak egy vigyor keletkezett az arcán.
- És mégis miket ennél? - kérdezte sejtelmesen.
- Mókusokat, pumát, őzet, rókát, vaddisznót és más körülmények között most a farkast is említeném de szerintem annak közelébe nem megyek ezek után. - mondtam feltett kézzel az ártatlanságomat bizonnyítva.
- ÓÓÓ mi nem vagyunk ennyire félelmetesek. Vagy mégis? - kérdezte egy cseppnyi humorral amit nem igen értettem.
- Hát elégé meg ijedtem mikor a szöszi rám ugrott. - jelenetem ki grimaszolva.
- HEHEHE - kacagott gúnyosan. Aztán az alvó ír felé emelte a mancsát.
- Szóval attól félsz aki kb. egy kiskutya látszatát kelti.? - mondta kérdő tekintettel.
- Egy nagy és veszélyes kiskutya. - néztem a megnevezett személyre. Aztán vissza.
- Hát na egy picivel nagyobb. - jelentette ki.
- Kicsivel. - mondtam.
- NA én megyek aludni. - ásított.
- Én meg megpróbálok ebben a hidegben. - mondatom közben végig néztem a sötét erdőn.
Sötét volt mindenhol. Fáztam, éhesen , erőtlenül és mindenki csak szidott mert, hogy képzelem azt, hogy éhes vagyok vámpírként. Rossz érzés volt. Rá néztem a szőke vérfarkasra akit már csak N két szólítok. Aludt mélyen. Vajon mit álmodik?- Tettem fel magamban a kérdést. A tűz nem igazán melegített, gyorsan körbenéztem de nem találtam semmit amivel felmelegíthetném le hűlt testemet.Az én fajta vámpírnak ugyanis az átváltoztatásakor nem szívják ki a vérét csak a vámpírmérget lövik a testébe. Ebből kifolyólag van vérünk csak a nem vérzünk ugyanis a szívünk nem dobog de viszont a testünk hőt termel és szüksége van a melegre és igen fázunk.
Egyetlen egy megoldás járt a fejemben mi lenne a oda mennék valamelyikhez és a bundájával melegszem fel. De melyikhez? Az írhez úgyis ahogy láttam ő felel értem. Már kúsztam is négykézláb az adott személyhez. Mikor felcsendült egy hang.
- Én nem tenném a helyedbe. - morogta a göndör.
- Miért? Hisz fázok. - szomorodtam el.
- Mert ha reggel felébred és meglát szerintem dühében felfal. - mondta mire én csak vállat rándítva másztam tovább. Mikor oda értem egy nagyot szusszant én pedig úgy megijedtem, hogy azzal a vámpír sebességgel siklottam vissza a nagy fogaimat kiöltve sziszegtem a nyugodtan alvó személy felé. Mire csak egy röhögést halottam a hátam mögül Drék volt.
- Mi az már tán arra is meg kell tanítani, hogy ők vesznek levegőt.? - röhögött tovább.
A mondatával nem is törődve mentem visza a vérfarkashoz és bújtam a meleg bundájához.
Remélem tetszik.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése