Egy apró de mégis jelentős dolog szúrta meg a szemem egy négylevelű lóherés nyaklánc lógott a nyakából, ami történetesen azt jelenti , hogy ír vagyis képes olyan sebet ejteni rajtam amit még a szivárvány sem tud meg gyógyítani. Vicsorgó fogai k b. 1 cm- re voltak tőlem. Levegőre semmi szükségem viszont mos az ijedtségtől csak úgy ziháltam. Mire egy ismerősen csengő hang csapta meg a fülem egy másik kobold.
-Öld meg tépd szét! - ordította. Én Drék-re néztem ő csak az ujját kezdte jobbra-balra mozgatni ami aszt jelentette, hogy ne vámpír hanem ír fejel gondolkozzak.
-Vérszívó.- hagyta el a e szó a vérfarkas fogait. Más helyzetben ez nem érint meg de lassan már agyamra megy , hogy mindenki VÉRSZÍVÓNAK hív. Most az egyszer fájt a szó. Mikor körül tekintettem mert igen volt időm rá a vérfarkas nem csinált semmit csak felettem lihegett és a lelete. Ahhh... Tuti, hogy nem colgate-t használ. Na szóval rajta kívül még volt ott négy vérfarkas. Egy fekete ,világos barna, sötét barna és ismét egy sötét barna kissé hullámos bundájú vérfarkas. Miután alaposan végigmértem őket azonnal az engem földhöz nyomó nagydarab vadállatra néztem egyenest bele a szemébe. Bár ne tettem volna mivel erre a cselekedetemre majdnem leharapta a fejem. Na mi van végre jönnek az események. Húúúúúúúúú....... unatkozok igen egy vérfarkas karmai közt vagyok és unatkozok mert most már komolyan mondom szerintem ez a bűzös leheletével akar megölni. Habár szép fehér fogai voltak. Na vissza tértem a szeméhez ami gyönyörű kék színben pompázott.
- Na akkor megeszel vagy itt fogunk megrohadni mind a ketten ja bocs helyesbítek mind a hatan. - mondtam unalommal teli hangon. Amire persze egy nem várt lépés történt amit még legvadabb államimban sem képzelnék nem szált re rólam.
- Nocsak nocsak előbb még a szíved is kiugrott a helyéről most meg mi ez az unottság. - mondta már a szerintem meg nevezni sem kellő személy.
- Vigyük haza majd én el játszok vele. - vicsorogta a göndörke.
- Szerintem előbb szívom ki a véred te korcs. - ordítottam feszülten.
- Ó csak nem fel idegelt a mi drága barátunk. - mondta a fekete a leglealázóbb hangnemben amit eddigi életem során még egyszer sem tapasztalta a fülebe.
- De szerintem te se fogsz túl sokat így beszélni vele. - szidta le a szöszi. És nocsak le szált rólam mily meglepetés.
- Na végre aszt hittem, hogy itt rohadok meg. - sziszegtem érdes hangon. Meg próbáltam felállni de szöszike nem engedte ezért a bokámat kisit meg karmolta de olyannyira, hogy még a húsomat is láttam.
- Ez meg mire volt jó?! - kérdeztem flegma arckifejezést vágva.
- Te nem akárki vagy te vagy Want lánya isten unokája. Szóval ne hidd, hogy csak úgy elengedünk. - morogta a a sötét barna.
- És mi van akkor. Mit bánt ez titeket. - kérdeztem érthetetlen tekintetet vágva.
- Semmit csak emlékezz ránk. - vicsorogta a világos barna.
.jpg)
Kicsit meg ugrottam a nagy agyarak láttán. Már pedig nekem sincs kicsi szemfogam.
- Na gyere ölj meg. - tártam szét a karom.
- Én nem tudlak de ő tudtommal annál inkább. - mutatott a kék szeműre aki most már előttem ül. Négy vérfarkas a látókörömben, de várjunk csak hol a ötödik. Újra morgás a hátam mögül de most már egy fekete színben pompázó állat. Már tépte volna a fejem mikor a sötét barna rá ugrat és csak rámordult egyet jelezvén, hogy ennek úgy is csak ő inná meg a levét még akkor is ha életben maradna egyáltalán.
- Na jó már kezd sötétedni. Én éhes vagyok és kezd sötétedni. Ja mondtam már, hogy éhes vagyok és azt, hogy sötétedik? Hmmmm.... Ti egyáltalán figyeltek vagy csak a fáknak beszélek? - kérdeztem úgy tőlük mintha már ezer éve jóba lennénk. Pedig csak annak a tudata alatt voltam, hogy se el engedni sem megölni nem fogyna. Habár ezek után az utóbbiba kicsit bizonytalan vagyok. He az a szöszi feszt engem bámul?!
- Jól van N csak ne nyöszörögj.! - mondta a göndör. De mondjuk én nem értem miért nem mondják ki a nevét miért csak a kezdőbetűre méltatnak.
- Hé, ez én volta. - vinnyogtam.
- Az már más. - vicsorgott felém a világos barna.
- Nem értem miért baj az, hogy éhes vagyok tudtommal egészen normális dolog ez.? - mondtam érzelem mentesen már ami egy vámpírtó kitelik komolyságból.
- Na jó erre nem érünk rá! Sötétedik és ha nem akarunk megfagyni tüzet kéne varázsolni. - mondta az előbbi támadóm. A szöszi kivételével mindenki farkas formában kereste a fát. Ezek szerint rá vagyok bízva. Így eltűnődtem és eljutottam odáig, hogy észre vettem azt, hogy a mellkasáig érek N-nek. Ja most már így fogom hívni.
- Kész a tűz!! - ordított a világos. Mi vagyis csak én mert félúton N gondolt egyet és oda futott aztán vissza gondolom azzal a tudattal, hogy nem kéne egyedül hagyni a foglyot. Mert ne tán tán meg szökik. Lassan szinte már idegtépő lassúsággal battyogtam a tűzhöz. Mindegyikőjük lefeküdt egy kört alkotva. Amire kaptam az alkalmon és kinyitottam szárnyaim. Amik egy sárkányéhoz hasonlóak. Tisza fekete.
De mire repültem volna fel egy nagy mancsot és annak éles karmát éreztem a hátamon. A karmát végig húzva a hátamon taszított le a földre. Mikor leérte a z volt az első, hogy a szárnyaim eltüntetek és egy picikét sem változtam vámpírrá csak a fogaim voltak kiengedve semmi más. A hátamon égető fájdalmat éreztem ami a húsomig hatol éreztem azt a nem megszokott érzést nem forr be szóval az ír csávó volt. Ezt is csak onnan szűrtem le ahogyan beszélt letámadott valószínűleg ha csaj lenne nem így cselekedett volna. Meg fordultam és csakugyan ő volt. A düh volt az egyetlen amit arcán láttam. Kicsit meg ijedtem a látványtól. Még a mikor letámadt akkor sem láttam ilyet rajta. Tekintetünk egy pillanatra össze forrt.
Na ez lett volna a első rész remélem tetszik. Lehet kommiba írni. Hide meleg jöhet hisz a rosszból csak tanulni lehet.
Wow! Jó,csak sok a helyesírási hiba! Nem mindig értettem mit szeretnél leírni!
VálaszTörlésSzuper az oldal! Nagyon ügyes vagy! Csak így tovább! :)
VálaszTörlés