4. fejezet A fejmosás

Sziasztok remélem tetszik a blog. Tudom mondtam, hogy nem fogok a z elejére írni de most azt szeretném kérni, hogy ha tetszik a blog akkor terjesszétek kérlek. Én is megosztottam már néhány oldalon. Előre is köszönöm.



Néhány percen belül el is nyomott az álom.

                                                          * * * * * * * * * *Reggel* * * * * * * * * * * *
- Te meg mi a francot keresel itt!! - ébresztett egy mogorva hang. Lassan nyugodtan keltem fel a helyemről.
- Fáztam. - jelentettem ki a legnagyobb nyugalomban. 
- Azért volt a tűz. Mért nem ugortál bele? Mindenkinek örömöt szereztél volna azzal. - mosolygott flegmán.
- Tudom és mit csináljak vele? Egy épként miért nem ölsz meg, ha ennyire jó lenne. Hmmmm..... - szidtam le.
- Na jó ezt abba hagyni!!! - ordított a sötét.
- Éhes vagyok!! - simogattam a hasam.
- Mikor fogtok el engedni? - kérdeztem ismét.
- Majd ha meg bizonyosodunk róla, hogy nem ártasz itt senkinek. - jelentette ki a fekete.
- Éhes vagyok!!!! - visongtam.
- Vérszívó!!!! - ugrott oda és vicsorgott a szőke N .
- Na de legalább a neveiteket mondjátok el. - tártam szét a karom. Amikor a telefon megrezzent a zsebemben. Hírek ez annak a jele volt. És már kerestem is az adott alkalmazást a telefonban , miközben az ujjammal csendet intettem. És már olvastam is.

A One Direction tagjai eltűntek

A One Direction tagjai már vagy három hete nem álltak a színpadra a menedzserük nem ad ki információt az ügyről. Láthatóan ő sem tudja. Az utolsó dolog amit tudunk róluk az, hogy az egyik angliai erdőben túráztak.

Olvasta hangosan. Amire láthatóan meg szeppentek.
- Mi az? - kérdeztem.
- Tán felfaltad őket? - kérdezte lenézően.
- Persze srácokat ,  csak is a kedvenc bandámat ki nyírom oké ti is tudtok valamit fiaim. Egyébként helyes srácokat nem ölök. Hmmm.. Ja és ha ez nem lenne elég akkor jusson eszetekben Niall ír szóval ha kínyírtam volna valószínűleg nem lennék magamnál és most emberek ölnék. Mert az ír vér szinte méreg a mostani generációnak. - osztottam le őket miközben az ujjammal hadonásztam.
- És hogy néz ki ez a Niall mert fogalmam sincs az egész bandáról.? - tette fel a kérdést N.
- Tegnap este nem nektek mutogattam a fiúkról képeket? Mert szerintem de. - morogtam rájuk.
- És mi még nem hallottuk. - jelentették ki a többiek.
- Jól van. Nem akarnátok leülni mert így elég stresszes veletek beszélni. - fintorogtam. Mikor már mindenki leült én is elkezdtem a mondandóm. 
- Mutassak róla képet vagy elmagyarázzam? D e figyelmeztetlek titeket nem tudok jól magyarázni. - figyelmeztettem őket.
- Ok de akkor csak annyit mondj szavakkal helyes vagy nem helyes? - kérdezte a göndör.
- Nem egy bányarém. - mosolyogtam játékosan.
- Mutassak még akkor képet vagy nem?
- Nem kell. - felelte a göndör.
- De milyen az a göndör hajú srác? - kérdezte a világos.
- Mármint Harry !! Hát így!! - mutattam feléjük a telefonom.

- Na és ő helyes? Mármint szerinted. - tette fel a kérdés N. 
- Hmmm... Hát ő sem egy rémség. - vontam vállat.
- Kérdés , óhaj  van még vagy mehetek végre haza vagy legalább enni? - nyöszörögtem.
- Mért vagy mindig éhes? - kérdezte most már kedvesen a világos. Amivel egyből egy giga mosoly tűnt fel az arcomon.
- Minek örülsz ennyire? - tette fel a kérdést mosolyogva a sötét. De persze még mindig farkas bőrben és még mindig nem mosoly volt de annak volt szánva.
- Hát annak, hogy végre nem vérszívóztok le ha megszólalok, hogy éhes vagyok. - mondtam mosolyogva. 
- Vérszívó!! - érkezett vissza N -től a válasz. 
- Most komolyan megmagyaráznád mi a bajod velem? - ordítottam és észre sem vetem, hogy kint vannak a szemfogaim már megint.
- Azért mert egy nyomorult vérszívó vagy aki a pusztításon és a rosszon kívül nem tud semmi.!!! - ordított vissza. Nem tudom miért de egy vámpír féle könny csordult le az arcomon egyenest a földre.  

Mikor a földre érkezett a helyére egy szivárvány színben pompázó rózsa  nőt . Mivel a vámpírkönny feltámaszt, éltett, fiatalít.

Amit persze mindenki csodálkozva nézett még az is aki megbántott. 
- Köcsög. - böktem  a könnyemmel küzködve. Erre viszont a sötét bundájú el kezdet nyüszíteni. Persze ki más mint én kaptam oda csak a fejem.
- Mi a baj? - kérdeztem döbbenten.
- Semmi. - kaptam válaszul. Egy szisszenés hagyta el a szám mikor megéreztem a kínzó érzést a hátamon. Még mindig a tegnapi karmolás ékeskedett rajta. 
- Egyébként még nem is köszöntem meg azt, hogy meg karmoltál. jelentetem ki flegmán.
- Hogy mit csinált ? - döbbentek le a többiek. 
- Volt mentségem rá el akartál repülni én meg úgy húztalak vissza a földre. - mentegetőzött.

Remélem tetszik.