48.fejezet Éjszaka sötét lényei

*******Alice szemszöge*******

-Tessék. - terítette rám a pulcsit Niall.

-Köszi. - mosolyogtam rá.

-Most én fázok. - nyöszörgött.

-Nyúlj bele a tűzbe. - tette bele a kezemet a tűzbe.

-Nem. - vette ki a kezem a tűzből.

-Na!! - néztem rá kérdően.

-Álmos vagyok. - ásított egyet.

-Mi is megyünk. - mentek a fiúk be a sátrukba.

-Alice!! - hívott Niall.

-Én még kint maradok egy darabig. - dőltem hátra.

-Ok, de majd ha jössz ébressz fel!! - vonult be a sátorba.

Amint fel néztem az égre egyből meg láttam a tűzmadarat.

Nem kellet sokat várnom ahhoz, hogy előjöjjenek az éjszaka sötét démonjai. Sok szülő nem is sejti, hogy a gyereke mi valójában, pedig sokak gyermekét születésekor megszállja egy  démon. De ha még ki is űzik belőle lehet, hogy nem éli túl a csecsemő viszont ha már betölti a 6 évet akkor is ha ki űzik a gyerekből lesz a démon, mint Fred. Ezek a gyerekeket lehet, hogy a démon önszántából hagyja el, de viszont a őt tartja majd szülője ként. Furcsa gyerekek az éjszakában ki másznak az ágyukból és a legjobb esetbe meg ölik a szüleiket és nem kínozzák életük végéig.  Démoni gyerekek.

Ezeknek a gyerekeknek mindig van egy tárgy amihez ragaszkodnak és a test megölése után abban élnek tovább. - Kicsit fel szisszentem mikor egy ilyen közeledett a tűz felé. 

-Rohadjál ketté!! -üvöltöttem mikor konkrét szív rohamot kaptam a vicsorgó képétől. így körbe nézve viszont elég sokan vannak. 

-Takarod!! - rúgtam bele az egyikbe, mire az fel nyüszített.

Utálom ezeket a buzi lényeket, frászt kapok tőluk.

-Na jó, ha ti így én is így. - váltottam át a szemem.

-Hova mész kis fiam? - csíptem egyet nyakon, mikor a sátorba készült be mászni.

-Mi ez a han.. - jött ki Liam a sátorból.

-Nem mondtad, hogy gyerekeket várunk. - nevetgélt.

-Baszki., buzi démonok vesznek körül, de te röhögsz.- lepődtem meg morbid viselkedésén.

-Majd meg oldod. - vonult vissza a sátorba.

-Mi az ami elűzi ezeket a buzikat?? - kérdeztem magamtól.

-Játszani akarok. - jött közelebb vigyorogva az egyik.

-Játsszál a halállal!! - löktem félre.

-Mondj egy szép mesét!! - sétált a kezében egy késsel felém.

-Menj krumplit pucolni!! - mire ezt kijelentett, a közelből sikítást hallottam.- Biztos csak egy pókot láttak.

-Meg öllek. - sziszegte az egyik. - miközben belém döfött egy kést.

-Kevés vagy, mint horror filmben a happy end. -  rántottam ki magamból a kést.

-Hehehe.. - jött egy hang a hátam mögül aztán egy nagy koppanás és a földön kötök ki. Éles tárgyat éreztem a koponyámba. Amilyen gyorsan csak lehetett fel álltam és meg próbáltam  távol tartani magamtól a dögöket amíg be nem forr a seb. Sokáig a fejembe sem fért, hogy ez egy horror filmmel is fel ér.  

-Ki hívsz?? - kérdezte az egyik mikor a telefont a kezembe vettem.

-Szia Fred!! - szóltam bele a telefonba.

-Igen?? - kérdezett rá hülye hangom okára.

-Segítenél?? - kérdeztem.

-Ott vagyok. - tette le a telefont.

Nem sok idő és kín folyt össze és Fred életnagyságban állt előttem.

-Na, mi kéne?? - állt terpeszben.

-Ja semmi. Csak meg vakarnád a hátam?? - fordultam el és a hátamon egy cuki kis fiú csüngött. 

-Nem is tudtam, hogy szereted a gyerekeket. - szedte le a hátamról az aranyos véres fogú tüneményt, mire az egy aranyos kisfiúvá változott.

-Mért bántottad Alice nénit?? - guggolt le Fred a kis sráchoz. Körülötte minden egyes démon aranyos gyereké változott. 

-Hh.. - rántottam meg a vállát és szépen vissza kúsztak az erdőbe.

-Nem sok ilyet kívánok magamnak. - mutattam a földön kúszó gyerekekre.

-Pedig tök cukik. - vigyorgott.

-Ja, ha egy döglött mókushoz nézed ami egy vérfarkas foga közé szorult, akkor igen. - bólogattam beleegyezően. 

-Hohó...Te most a sátorba készülsz ahol ketten vagytok. - csapta össze a tenyerét.

-Problem?? - néztem rá kérdően.

-Csak nehogy gyerek legyen a vége. - figyelmeztetett.

-És figyelj a fehér izére nehogy torkodon a akadjon. - vonult vissza az erdőbe. Mire teljesen eltűnt nyomát már csak a többi táborozó sikolya követte. 

Lassan be másztam a sátorba, amit magam után gondosan becsuktam. Próbáltam nem fel ébreszteni Niall-t, de sajnos ő ezt észre vette.

-Szia!! - ült fel.

-Te nem alszol?? - kérdeztem rá.

-Nem, vártalak. - ásított egyet.

-Na gyere akkor aludjunk te ki álmos. - öleltem át.

-Nincs kedvem. - ölelt vissza.

-Persze az előbb majdnem be kapod a fejem, de te nem vagy álmos.  - böktem oldalba.

-Na és te?? - kérdezett.

-Ha engem kérdezel. Igen én mindjárt itt purcanok ki a fáradságtól. - dőltem hátra.

-Most látom. mit keres itt fél mázsa pokróc?? - mutattam a két kupac pokrócra.

-Ja, csak, hogy ne fázz. - takart be.

-Oké!! - fogtam a sok pokrócot és be bábozódtam.

-És akkor most én fagyjak meg?? - nézett körbe egy takaróér.

-Na jó, úgy is át akartam öltözni. - burkolóztam ki, aztán egy pólót vettem ki Niall cuccai közül.

-Mért van az, hogy neked mindig az én cuccaimba kell aludnod?? - vakarta meg az állát.

-Mért ne?? - vetkőztem.

-Te mot meg akarsz ölni?? - kuncogott.

-Igen. - vettem fel a pólót.

Jó éjszakát!! -  takaróztunk be.  

-Neked is. - pusziltam meg.

-Szeretlek. - mondtuk egyszerre a másiknak és ölelkezve kerülgetett minket az álmosság. Kb. két perc alatt  olyan szinten össze voltunk bújva, hogy Niall térde annyira félt, hogy a vesémig fúrta magát.