39.fejezet Szakítás, vagy úgymond új élet.?!

Kiérve a  fürdőszobából rátettem Niall fejére a hideg vizes kendőt, aztán leültem mellé. Nem sok idő telt el és Niall telefonja megrezzent. Mivel már nem egyszer vettem a kezembe a telefonját ezért csak simán kinyitottam, hisz biztos, hogy nem olyan dolog amiért aggódnom kéne. A telefont megnyitva egy üzenet mellette egy képel, pontosan attól a csajtól akivel még Floridában volt. Egyre idegesebben görgettem a felfelé. - Komolyan ez nem lehet!! Még tegnap is beszélgettek és Niall sem csak pusztán köszönt, komolyan hogy lehet olyan rohadék, hogy még tegnap este is azzal a ribanccal dumált. Basszus, komolyan hogy lehettem ilyen hiszékeny. Na most fogok haza menni!! Az tuti. Hogy lehetett olyan köcsög, hogy még a randink közbe is vele beszélt mint pl.: itt is van hogy: Szia cica. Remélem látlak még. nagyon jók volt a veled eltöltött idő. De egy faszfej!! - Lassan fel keltem az ágyról, a telefont megnyitva hagytam Niall mellett. A cuccaimat el pakoltam a bőröndbe és elindultam Liam szobája felé a bőröndök nélkül.
-Szia Liam! - nyitottam az az ajtót szipogva.
-Mi baj?? Mi történt? - jött oda aggódva.
-Niall.
-Mi van vele? - ugrott az ajtóhoz.
-Egy rohadt faszfej!! - ültem le az ágyára.
-Mit csinált?? - ült le mellém.
-Szerinted. Még a randinkon is azzal a floridai ribanccal beszélgetett, hogy szia cica meg , hogy jó volt a veled töltött idő és hiányzol. - nyávogtam el a Niall által kreált szöveget.
-Biztos, hogy nem csak félre értés?? - ölelt át nyugtatóan.
-A faszt! - álltam fel.
-De ugye nem fogysz elmenni?? - fogta meg a csuklóm.
-Nem tudom, de ha itt is maradok az tuti nem az miatt a buzi miatt lesz!! - töröltem le a vérkönnyeim.
-A lényeg az, hogy pár napra el megyek Írországba. - mondtam magabiztosan.
-És Niall-nek meg a fiúknak mit mondjak?? - egyezett bele a döntésembe.
-Azt , hogy nem tudom , de ha 1 hét után nem jövök haza akkor mond nekik, hogy meg haltam vagy valami. - rántottam meg a vállam.
-És Niall?? - kérdezett rá.
-Majd csak azután megyek el, hogy vele beszéltem. - ültem vissza.
-És mért nem maradsz itt? - kérdezte értetlenül.
-Mert akkor én ujjra élem a kis életem, ahogy eddig. Meg most úgy őszintén, vele legyek egy házba állandó jelleggel. - értetlenkedtem.
-Ez igaz. De remélem találkozunk még. - ölelt át szomorúan.
-Vámpír vagyok, mindenre emlékszek. - öleltem vissza.
-Majd mesélek rólad és tuti Alice-nak nevezem el  ha lányom lesz. - nevetett.
-Én nem nevezhetem el a gyerekem szóval, csak mesélni tudok rólad és bele írlak a vámpír naplómba. - nevettem.
-Az meg mi?? - húzódott el tőlem.
-Hát egy olyan könyv amit a vámpírok vérrel írnak és az emlékképeiket teszik bele meg meg írják minden tanulságos dolgot meg a mire öröké fognak emlékezni. - habogtam értelmetlenül.
-Jó. - nevetett a nyelvbotlásaimon.
-Mennyünk le a többiekhez!! - állt fel.
-Oké!!! - pattantam fel.
-Nyertem!! - ordítottam a lépcsőn leérve.
-Persze, persze, de te vámpír vagy. - tette csípőre a kezét.
-Fiúk!! - szólította őket a napaliba érve.
-Igen. - néztek ránk egyszerre.
-Alice elmegy. - jelentette ki nyugodt lelkiismerettel.  
-Miért?? - jött a hátunk mögül egy ismerősen csengő hang.
-Ezt pont te kérdezed. - ordítottam le egyből.
-Mi-mi-miért?? - kérdezte újra.
-Talán azért, hogy te boldogan élhess a kis ribancoddal!! - észre vétlenül szaladtam fel a telefonért és vissza.
-Ó.. nézd csak!! - mutattam felé a telefon amiben a levelezgetése volt látható.
-És te mért piszkálod a telefonom! - próbált kibúvópontot találni.
-He.. még neked áll feljebb!? Tudod mit Horan ennek vége. - nyomtam a kezébe a készüléket.
-Ugye ezt most nem mondod komolyan??- fogta meg a kezem.
-Eresz el!! - rántottam ki a kezem.
-Alice! - nézett rám könnybe lábadt szemmel.
-Hagyjál már a kis színjátszásoddal!! - mondtam meghökkenve.
-Számomra meg szűntél létezni és remélem ezt felfogtad.  - a szemeim teljesen bekékültek az idegtől.

Fogaim is ki buggyantak az arcomon a bőr szürkés árnyalatot öltött.
-Na én mentem. - tértem vissza a normál kerékvágásba.
-Mégis hova akarsz menni ilyenkor?? - húzott vissza Niall mikor az emeltre mentem volna.
-Bárhova csak el mellőled. - rántottam ki a kezem övéi közül.
Lábam gyorsan szelte a lépcsőfokokat. Felérve a szobánk most már a szobája felé vettem az irányt. Meg fogtam a cuccaim és él lerohantam velük. Niall még mindig magába volt esve, nem tudom mért neki fáj hisz ő tette ő miatta van az egész ő volt köcsög.
-Hát jó amúgy is ezerszer jobb csajok várnak még rám. - na szóval .. igen már kezdtem sajnálni.
-Én meg halhatatlan vagyok, na ehhez mit szólsz ja meg Floridában élek ahol nálad sokkal de sokkal jobb srácok vannak. - vágtam vissza.
-Ó akkor csak menny a te kis páváidhoz. - ment fel az emeletre.
-Hidd el ha Alex itt lenne ő most nem tudom mit csinálna , de hogy nem jót az is biztos. - morogtam a saját orrom alá.
-Sziasztok! - köszöntem nekik. Ők csak megszeppenve figyelték ahogy elmentem.


************************************

A reggeli napfény csak úgy áradt be a barlang nyílásán. Lassan kinyitottam a szemem, mert azok a rothadék madarak nem tudták befogni a magvas kurva csőrüket. - Na szóval, ha nem fogják be most azonnal ezt a dalolást, komolya mintha egy olyan szép nap lenne ez. Igaz hogy a nap szépen süt és a égen szivárvány van, de ettől szar ez a nap. - Mivel a csőrüket égette a paprikás krumpli ezért muszáj voltam fel kelni. 
-Most öltözhetek fel??- kérdeztem magamtól amire  a válasz igen volt. Felvettem egy laza ruhát.

Mikor mind ezt sikerült felvennem elindultam az ottani erdőbe sétálni. A 20 méteres fák mellett kicsit alacsonynak éreztem magam. Csak a gyökerük volt akkora mint én. Bármennyire is egyedül voltam úgy éreztem mintha valaki figyelne. 
-Szia, Alice!! - szólt jobbról egy hang. Azonnal jobbra nézem, az egyik farönkön sötétbarna hajú srác ült.

-Honnan ismersz?? - kérdeztem félve.
-Az hosszú, a lényeg, hogy én sem csak 20 éves vagyok. - szált le az ágról.
-Szóval apa?? - kérdeztem hátha apám felől ismer.
-Ja. - válaszolt röviden és lazán.
-Mégis hány éves vagy?? - kérdeztem rá.
-Hát 200, de az nem olyan vészes. - grimaszolt.
-Azt már nem kérdem, hogy apámmal mégis hogyan találkoztál. - rántottam meg a vállam.
-Hát igen valószínűleg tényleg rövidebb lenne a dolog. - kissé értelmetlenül fogalmazott, de aztán össze raktam a darabkákat.
-És minek köszönhetem a találkozásunkat?? - mosolygott aranyosan.
-Te vámpír vagy?? - kérdeztem a választott témától függetlenül. 
-Nem. - ezeket a válaszokat nem bírja felfogni az agyam, olyan információval dúsak. 
-Akkor?? - utaltam arra, hogy egy icipicit rövidebbre foghatná a szavait. 
-Vérfarkas. - tette a kezeit a zsebébe.
-Az, de tuti, van egy vérfarkas akit tudom, hogy hogy néz ki emberként. - mondtam győzelemmel teli hangon.
-Tátom, te sem vagy egy normális alkat. - mászott fel az egyik fára.

-És mi a neved?? - kérdeztem tőle.
-James . - indított el egy újabb laza beszélgetést.
-Komolyan ezeket a infótól túltengő mondataidat nem bírja az agyam fel dolgozni.
-Az a te bajod. - rántotta meg a vállát.
-És hova mész?? - kérdezte mikor leszállt a fáról.
-Árnyak faluja. - válaszoltam röviden. Amúgy ez a falu dél Írország részén, ott ahol a hegyek között egy kis alföld is található.
-Ugye tudod, hogy teli van vérfarkassal és olyan emberekkel akik tudnak a létezésünkről.  - apám egy mondat.
-Most már igen. - mutattam felé az ujjam. 
-Na gyere bemutatlak a haverjaimnak!! - fogta meg a kezem és a falu irányába futottunk.
-Sziasztok!! - köszöntünk egyszerre mikor meg pillantottuk a barátait. 
-Alice?? - kérdezték egyszerre.
-Igen. - válaszoltam megszeppenve.
-Szia, én Reni vagyok! - pattant fel egy szőke hajú lány.

-Bocs, most nem találtam más ruhát mert..- nézett az egyik fiúra.
-Én Fred vagyok!! - pattant fel az a srác akire Reni nézett.
-Én Del vagyok! - állt fel egy másik srác.
-Én meg Brad. - intett a kezével az egyik.
-Hidd el amilyen nyugisnak tűnnek most olyan ..hogy is mondjam.. ja meg van, idióták! - mondta mellettem állva Reni.
-Na és mi szél hozott?? - kérdezte mosolyogva.
Elmondtam nekik az egész történetet ,mindent ami fontos. 
-Az a Niall egy bunkó faszkalap geci. - szitkozódott Del.
-Mit ha te más lennél?? - csodálkozott Del mondatán Reni.
-De akkor sem ennyire!! - akadt ki Del.
-Pedig a csávó innen való, ja Horan bácsi mikor elvált akkor költözött el a család, de ez már vagy a háború előtt történt.  - itt Brad a vámpír -ír háborúra gondolt. 

-Ja minket itt csak balhés négyesnek hívnak. - jelentette ki Fred.
-Hé délután menjünk már el gördeszkázni!! - pattant fel Fred.
-Alice, ugye te is jössz??!! - vontat bele a beszélgetésbe.
-Ki nem hagynám!! - pattantam én is fel.
-Ja amúgy ti?? - kérdeztem.
-ÉN, jó útra tért átkozott vámpír. - emelte fel a kezét Brad.
-Én egy kobold. - állt fel Del.
-Na és te Fred??- kérdeztem az említett sráctól.
-Ja, én egy démon. - mondta mire a szeme teljesen fekete lett.
-Szóval rokon lélek. - mondtam a vámpír poént amin mindenki nevetett.
-Ja rokon. - hagyta abba a nevetést.
-Én most körbe vezetlek. - húzott fel Reni.
Reni-vel az egész falut körbe sétáltuk . Mindent meg mutatott és az egészet végig nevettük, szinte mindenkit ki figuráztunk.

Sziasztok!! :) Remélem tetszett az új rész. Várom a hozzászólásaitokat és köszönöm az eddigieket is. 
By.:Sára :) <3 <3