37.fejezet Randi

*******Niall szemszöge*******


-Harry!! - kiabáltam mikor Zayn-től jött egy hívás, ami a hazajövetelüket jelentette.
-Mia az?! - kiabált vissza Harry.
-Húzzás van zesó!! - ordított Liam.
-De én itt akarok maradni!! - nyávogott Louis.
-Louis!! - kiabált rá Harry.
-Megyek!! - és már szaladt is az ajtó felé.
-Liam, te is!! - utasítottam a mellettem álló személyt, aki cseppet sem úgy nézett ki, mint aki sietne valahova.
-Na, de miért?! - nézett kölyök kutya szemekkel.
-Hajrá!! - intettem az ajtó felé.
-De,de,de...de..de - dadogott.
-Kérsz egy arcba kanalat? - vettem elő a zsebemből egy kanalat, amit az ilyen helyzetekre tettem félre.
-Köcsög. - ment ki durcásan.
-Majd jövünk!! - ordították mielőtt el nem indultak ki tudja hova.
-Oké!!! - ordítottam utánuk, aztán elkezdtem be sötétíteni a házat. Miközben a popcornt készítettem egyszer csak elkezdett rezegni a telefon.
-Igen? - szóltam bele egyből mi után felvettem.
-Most jöttünk be a kapun. Remélem mindennel meg vagy.
-Zayn, kivel beszélsz? - hallatszott Alice hangja a telefonból.
-Ja, senkivel. - válaszolt neki Zayn. 
-Akkor pszichológushoz kéne menned. - nevetett.
-Ja, amúgy Harry kérdezte, hogy hol vagyunk. - hazudott neki.
-Mért? A kis perverzke mit hisz? - hangja erősségéből ítélve közel hajolt a telefonhoz.
-Na, le rakom tesó! - nyomta ki Zayn a telefon. A beszélgetést befejezve egy tálba öntöttem a popcornt aztán az asztalra helyeztem. Megfogtam a kiválasztott CD-t - ami egy horror film volt - és be helyeztem a lejátszóba. Elfoglaltságomat az ajtó felől jövő kopogás szakította meg. Amint meg hallottam siettem nyitni az ajtót.
-Szia. - az ajtót kinyitva Alice mosolyával találkoztam.
-Szia.- köszöntem vissza.
-Na akkor? - kérdezett rá.
-Gyere be!! - utasítottam.
-Mi az tán meg akarsz ölni, hogy ilyen sötét van. - játszotta meg, hogy fél.
-Annál jobb. - kuncogtam.
-Félek. - suttogott a saját orra alatt.
-Van is mitől! - nevettem.
-Ááá.. - kiabált halkan.
-Nos. - tette le a cuccait.
-Gyere! - vezettem be  a szobába.


*******Alice szemszöge******


Niall a nappali felé vezetett. Ott az asztalon volt egy tál popcorn és egy film a lejátszóba.

-Mit nézünk? - kérdeztem.
-Kör. - válaszolta komoly arckifejezéssel.
-Attól félek. - jelentettem ki.
-Tudom, direkt ezt választottam. - indította el a filmet.
-Ha egyszer is meg mersz ijeszteni, esküszöm a kínok kínját fogod megélni!! - fenyegettem.
-Nyugi, nem bántalak. - ült le a kanapéra.
-Ajánlom is! - ültem le mellé.
-Az a csaj felém közelít! - mutattam a tv felé.
-Rá szóljak, hogy ne molesztálja a barátnőmet? - kérdezte tőlem mire én hosszas gondolkozás után gyengén fejbe csaptam magam annak jeléül, hogy meg értettem a dolgot.
-Na, ne bántsd magad.! - vette el a kezemet az arcomtól.
-Amúgy mért félsz tőle? - tette fel a kérdést amire a válasz nagyon egyszerű.
-Csak, mert. Magam sem tudom. - takartam el a szemem.
-Az a legjobb. - karolt át.
-Félsz még? 
-Igen.
-Na, gyere! - húzott közelebb magához.
-És most?
-Már kevésbé. - jelentettem ki.
-De te vámpír létedre mitől is félsz?? - kérdezett rá.
-Nem tudom. Csak félek. De ugye.. - mondtam volna tovább ha egy csókkal el nem hallgattatott volna. 
-Persze, hogy meg védelek. - vált el tőlem.
-Te sokkal jobb vagy Jack-nél. - bújtam hozzá.
-Ennek örülök. - puszilta meg a fejem. 
-Néhány héttel ez előtt még nem hittem volna, hogy ez lesz. - dőltem rá a vállára.
-Sajnálom. 
-Mit? - keltem fel.
-Azt, hogy olyan bunkó voltam. Csak.. - mondta volna ha félbe nem szakítom.
-Én is. - dőltem vissza.
-Nekünk valahogy a buli nem buli. - rázta meg a végén a fejét.
-Na ja, mindig akkor vesztünk össze. - sóhajtottam.
-De az utóbbi jó volt. Nem?? - kérdezett rá.
-De. - kuncogtam.
-Nézd mosolyog! - mutatott a tv felé.
-Baszd meg. - takartam el a szemem.
-Nem baszom, mert szaporodik. Az meg nem tetszene neked. - nevetett.
-Hülye. - pusziltam meg az arcát.
A horror film nézés Niall szemszögéből nevetéssel az én szemszögemből rettegéssel telt el.
-Na szedelőzködj! - utasított.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
-Sétálni. - mosolygott.
-Pont horror film után, a sötét utcára.  - akadtam ki.
-Ez nem Florida, hogy félni kelljen. - ölelt át miután fel öltözött.
-Oké.
-Amúgy meg még nem is mutattuk meg neked Londont. - nyitotta ki az ajtót.
-Néhány percnyi nevetéssel teli gyaloglás után elértük azt a pontot ahol már látszódtak a fények.

-Niall!! Ez nagyon . ... - próbáltam meg keresni a legmegfelelőbb szót.
-Pont mint te. - fogta meg a kezem.
Lassan sétáltunk, mert én mint egy ötéves az anyukáját én is pont olyan csodálattal néztem a várost ami teli volt fényekkel. Jó nem min ha Florida nem ilyen lenne, de úgy mégis hangulatosabb, mint az hogy egy pisztolyt fogsz a kezedbe.
Bámészkodásom közben észre sem vettem, hogy Niall el ment mellőlem. A szememmel őt kerestem.
-Alice! - szólt egy hang a hátam mögül. Mikor meg fordultam Niall állt velem szembe kezében egy rózsával.

-Szeretlek. - csókolt meg.
-Én jobban. - mondtam mikor levegő hiányban el váltunk.
Meg fogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk London utcáin.