35.fejezet Egy állati reggel: -Niall, te egy állat vagy!!

Reggel hatalmas zaj csapta meg a fülemet. Reflexként nyitottam ki a szemem. Lassan kitakaróztam majd felültem. Körbe néztem a szobában, de rajtunk kívül senki nem volt bent. A szemeim megálltak az édesen szuszogó szőke srácon. Niall a zaj mellett is nyugodt lelkiismerettel aludt ,nem mint én aki egyből fel kelt. A nézelődést befejezve kiszálltam az ágyból. Az ajtó felé szedtem a lábam. Próbáltam halkan ki nyitni, hogy ne ébresszem fel az alvó népet. A zaj Louis szobájából jött. Oda sétáltam és a lehető leghalkabban kopogtattam. Hiába vártam- igaz nem sok ideig. - de nem nyitotta ki senki. Óvatosan nyomtam lé a kilincset, az ajtót csak ép olyan résnyire nyitottam ki amin be férek. Mikor láttam, hogy mi volt az a zaj, majdnem elnevettem magam. Louis a földön aludt, gondolom le esett az ágyból. A takaró körül át fonta a lábát és a kezeivel a párnáját ölelgette. Úgy lefényképeztem volna, csak a telefonom a másik szobában az ágy mellet van. Így csak becsuktam az ajtót és vissza haladtam a szobába. 
-Te miért járkálsz ilyenkor? - jött ki Liam a szobából.
-És te? - kérdeztem rá mutatva.
-Én? - kérdezte vissza.
-Nem!! Az a ajtó. - mutattam az ajtó irányába.
-Viccen kívül! - szólt rám.
-Zajt hallottam, de csak Louis esett le az ágyról. - adtam fel a harcot.
-És most mi van vele? - folytatta.
-Olyan aranyosan alszik, hogy nincs szívem bántani. - nyöszörögtem boci szemekkel.
-Na, de te? - mutattam rá fenyegetően.
-Nem akarom a te kis álmodat összetörni, de a reggelit nem egy tündér csinálja. Ha bár... - utalt magára.
-Liam te nem tündér vagy hanem egy hercegnő!! - rebegtettem meg a szempilláim.
-És ki a szőke hercegem? - utánozott engem.
-A részeg kobold. - tettem a kezem a vállára.
-Hogy van? - mutatott a szoba irányába.
-Alszik. Még fejfájás nélkül. - fogtam meg a fejem.
-De majd csak várd ki azt amikor fel kel. - nézett rám sajnálattal teli tekintettel.
-Na mennyünk!! Vagy a a reggeli készítse el magát .  - utasított.
-Jó penészes lehet már akkor. - nevettem.
-Idióta. - nevetett.
A lábunk gyorsan szedte a lépcsőfokokat. Leérve a konyha felé rohantunk.
-Nyertem. - suttogtam.
-Mért suttogsz?? - kérdezte suttogva.
-Mert. - mondtam határozottan.
-Te ébreszd fel lassan a szöszit én csinálom a kaját!! - mondta a tervet.
-Akkor minek ráncigáltál le?? - néztem rá értetlenül.
-Csak. - mondta. 
-Na, csá! - intettem neki mikor a lépcsőn szaladtam fel. Lassú, óvatos lépésekkel mentem be a szobába. Niall még mindig úgy aludt mint egy medve.

-Niall kelj fel!! - lökdöstem a macit.
-Mi van?? - reggeli rekedtes hangján szólt vissza azután a szemét dörzsölgetve ült fel.

-Olyan vagy mint egy mormota.  - nevettem.
-De amúgy kelni kell! - utasítottam.
-Na, ne már! - dőlt előre.

-Vár a reggeli! - amint ki mondtam ezt a szót már szaladt is.

-Ez még mekkora egy állat! - morogtam magamba.
Lerohantam a lépcsőn ahol  Niall konkrét rá támadt a kajára.

-Niall, te egy állat vagy! - jelentette ki Liam.
 -Nem, ő nem csak egy állat!! Van vagy száz is. - figyelmeztettem Liam-et.
 -Köszi. - motyogta Niall teli szájjal.
 -Szívesen. - ültem lé mellé.
 -Mit csináltál tegnap este? - nevettem.
 -Ha még emlékeznék is valamire a csókon kívül. - simogatta a fejét.
 -Auu.. - sziszegett a fejét simogatva. 
-Kaphatok én is kaját!? - néztem Liam-re kölyökkutya szemekkel.
 -Persze. - sétált be a konyhába.
 -Jól érezted magadat tegnap? - puszilt meg Niall.
 -Igen. - kuncogtam.
 -Ne feledd ma randi. - lökött meg.
 -Tessék!! - tette le elém a kajámat Liam.
 -Mint mindig, most gyönyörű. - dicsértem meg.

 -És mint mindig, csak te köszönöd meg. - nézett Niall- re aki láthatóan meg sem hallotta a saját csámcsogásától.
 -Niall úgy nézel most ki mint egy pocok! - nevetett Liam.

 -He.. - és Csipkerózsikát végre elérte az ,,ébresztő!!,, gondolata.
 -Semmi baj drágám, semmi baj. - kezdtem el simogatni Niall fejét.
 -Amúgy, ha tudni szeretnéd tegnap este szinte meglehetett fogni az alkoholt a leheletedben. - nevettem el a végét.
 -De ugye nem bántottalak? - tekintetében aggódás és bűntudatot fedeztem fel.
 -Azon kívül, hogy ide felé jövet nem éreztem a kezem, mert annyira erősen szorítottad, hogy nehogy eleresszelek. - nézegettem a kezem.
 -Ja, olyan aranyos voltál mikor részegen mondogattad  Alice-nak, hogy szeretlek. - tette össze a két kezét Liam.  
-Mizu van?? - jött oda Harry.
-Niall egy állat. - jegyezte meg Liam aztán a konyhába ment.
-Hányszor mondjam el, hogy nem egy hanem vagy ezer! - mentem utána.
-Segíííííítheteeek!! - nyávogtam.
-Vidd ki eszt! - adott a kezembe egy tányért.
-Kinek? - kérdeztem vigyorogva.
-Harry. - mutatott az előbb megnevezett személyre.
-Tessék! - tettem le az asztalra.

-Na, szóval ti részeg mókusok. Nem fáj a fejetek??-  ültem le az asztalhoz.
-De. - morgott Harry.
-Zayn? - kérdeztem.
-Mint a nem tudom mi úgy horkol. - panaszkodott.
-De ha látnád, hogy! - tette hozzá.
-Hogy? - kérdeztem.
-Nézd meg! - mutatott az emelet felé.
Fel szaladtam a lépcsőn és Zayn szobája felé siettem. A biztonság kedvéért út közben a telefonomért is elszaladtam, ne hogy úgy járjak mint Louis-al. Beérve a szobába semmi érdekeset nem láttam csak hallottam.
-Zayn. - mentem az ágya mellé.
-Láma szeme, láma szeme sötét kék.
 Mégsem vagyok a babámnak elég szép! - 

Na jó, ez azért szíven ütött.
-Idióta! - csaptam homlokon magam.
-Mizu tesó?! - mondta lazán.
-Kaja. - rendeztem le egy szóval.
-Az már más. - kelt ki az ágyból. 
-Hé, mi lenne ha kaja után elmennénk graffitizni? - kérdezte.
-Ma Niall-el lesz randim. - vörösödtem el saját mondatomban.
-Tudom. Ő kért. - nevetett. 
-Miért? - kérdeztem rá a szándékra.
-Hogy addig se unatkozz. - öltözött fel.
-Biztos. - kezdtem elveszteni a fonalat.
-Verseny? - kérdeztem.
-Verseny. - és már rohantunk is le a lépcsőn egyenesen a többiekhez.
-Nyertem!! - kiáltottam fel.
-Csaltál. - lihegett.
-Na ülj le hozom a te kajádat is!  - mutattam a székre és a konyhába mentem.
-Itt a tied. - tettem le elé a tányért.

-Köszönöm.,. - tapsikolt.
-Ne nekem, hanem Liam-nek! - mutattam az éppen reggeliző srác felé.
-Úgy szint Liam. - bólogatott Zayn.
-Szívesen!! - vigyorgott Liam.
-Várjunk csak Louis hol van?? - hangzott a kérdés Harry szájából.
-A takarójával folytat szerelmi életet. - kuncogtam.
-Mi ilyen vicces? - kérdezte Harry tőlem és Liam-től.
-Az hogy elég furcsán alszik a kis répa zabáló. - nyeltem le az utolsó falatot a kajámból. 
-Kevin!! - ordított Louis a hátunk mögött.
-Te mióta vagy itt? - kérdeztem tök higgadtan mialatt a többieket még mindig a szívroham kerülgette.
-Most jöttem. - nevetett.
-Hozom a kajád. - pattantam fel mielőtt még Liam tette volna ugyan ezt.
-Siess!! Éhes vagyok. - ült le.
-Tessék. - tettem le elé az ételt.

A fiúk mint az állatok úgy ettek. Kivéve Liam-et ő megpróbált normális lenni.
Niall, újabb adag után kuncsorgott. Kb. így:

Zayn, az konkrét a tányérja fölött alszik:

Louis, az egy kis nyuszi:

Harry, ő viszont, mint egy majom: