32. fejezet

Lassan nyíltak ki a szemeim, még egy csak egy kis résnyire volt kinyitva mikor az ágyon egy nagy vörös foltot láttam. Erőt vettem magamon és teljesen kinyitottam a szemeimet, mivel oldalról nézve nem igen láttam semmit csak azt , hogy az ágy azon része vörös ezért felkeltem. De bár ne tettem volna. Niall helyén egy nagy vörös vér tócsa volt. Bármerre néztem sehol sem láttam őt. Nem tudom mi a rosszabb ha meghalt és látom, vagy ha halott és még meg sem győződhetek róla. A vére már az ágyról folyt le a padlóra. A félelemtől  csak egy helyben álltam mozdulatlanul. Éreztem ahogy a szemem színe kéké válik, a bőröm kéken kezdett el lángolni a  testem beszürkült. Teljesen magam alatt voltam. A lábaim alatt mintha mozgott volna a föld, körülöttem minden megszűnt létezni. Nem halottam és  a vér tócsán kívül  nem láttam semmit.
A dühvel együtt az érzékszerveim ereje is nőtt. Lefagytam, mintha a testemből az összes vér kiszivárgott volna.
-Alice mi történt? - jöttek be a fiúk.
-Alice!!? - szólongattak, de nem bírtam megmozdulni.
-Mi a baj? - jöttek közelebb.
-Hol van Niall?? - hangból ítélve Liam kérdezhette. A kérdése hallatán a padlóra zuhantam, nem vettem levegőt, nem mozdultam, mint egy hulla úgy hevertem a földön.
-Mi történt? - kérdezte még valaki.
Éreztem ahogyan egy erős kéz felkap a földről és ki visz a szobából. Szememből vörös könnycseppek csordogáltak. A hogy végig gördültek a ruhámon néhol pillangó mádkor meg virágot hagyott maga után.
Liam egészen a földszintig vitt ott letett a kanapéra.
-Mi történt? - kérdezte újból.
-Nem tudom, mikor felébredtem már így volt. - töröltem le a könnyeim. 
-Nyugi biztos csak egy félre értés. - ölelt át biztatóan.
-De azért nem bánod ha körül nézek a városban. - szöktem ki a karjaiból.
-Ha megnyugtat.  - engedett el teljesen.
-Fiúk, kezdjetek el pakolni! Ma indulunk!  - jött be Kei.
-Nem tudom mi a probléma , de oldjátok meg! - ment el.
Felálltam és az ajtó felé kezdtem el sétálni. 
Ki mentem az utcára és lassan beleszagoltam a levegőben, ott egy apró illat foszlány észleltem. Minden érzékszervemet bele vontam a játékba és az követtem az illatot. Néhány másodperc után az erdőben kötöttem ki. Körbe néztem és az egyik fán vért vettem észre. Oda mentem , hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Miután meggyőződtem, hogy ez tényleg az ő vére, tovább haladtam. Az út közben több ilyennel is találkoztam. A  illat mintha a szemem által is látható lett volna, úgy követtem. Egyszer csak egy kiáltást hallottam. Követtem a hangot míg a hang forrásáig nem jutottam ott viszont ismét nem az a látvány fogadott amit hittem. 
-Niall te mit csinálsz? - vontam felelősségre amikor megláttam.


********Niall szemszöge*******

Alice kérdésére most mit válaszoljak? Mondjam el neki , hogy egy átkozott vámpír megakarta ölni az éjszaka folyamán én meg vérfarkas ként megöltem és most meg itt vagyok az erdőbe a hullájával. Valamit ki kell találnom!
-Az este megakart ölni téged, és akkor megjelent a farkas haverod és elintézte a többit meg látod. - mutattam az előttem fekvő nagydarab pasasra.
-És ő? - kérdezte.
-Elment. - mosolyogtam.
-És te mit keresel itt? - halmozott el a buktató kérdésekkel.
-Segítettem neki. - mentem oda hozzá.
-Az jó. - mondta unottan és egy csipet dühvel a hangjában.
-Mi a baj? - kérdeztem rá a okra amiért ilyen.
-Csak azt hittem neked lett valami bajod. - sóhajtott.
-Köszi. 
-Nem, nem úgy. Csak ha láttál volna reggel mikor megláttam azt a hatalmas vértócsát ami ezek szerin az ő gyomrából jött. - mutatott a vámpírra.
-Sajnálom. - öleltem át.
-Soha nem bírnám ki ha bajod esne. - ölelt vissza.
Majd el tudtam volna szállni az örömtől, mintha vagy száz pillangó repdesett volna a gyomromban, olyan érzés volt hallgatni amit mond.
-Na, mennyünk! A fiúk már várnak. - húzódott el tőlem, miközben egy giga mosoly ült az arcán.
-Mi ez a nagy boldogság? - remélem akkor is ennyire boldog lesz mikor ... - a gondolataimat egy ,, Gyerünk!!,, -el szakította meg.
-Hé, repültél már? - nyitotta ki a szárnyit.
-Nem. - vigyorogtam, mert pontosan tudtam mit akar.
-Na és szeretnél? - mosolygott ő is.
-És ezt a repülést , hogy gondoltad.
-Hát így! - ugrott egyet és már nem is emberi alakban volt hanem inkább mint egy vérfarkas úgy nézett ki csak nem volt bundája és szürke volt a bőre.
-Siessünk mert nem sokáig tudok csak két méteres lenni. Tudod elég nehéz 10 méteresből 2 méterest csinálni, de a legnehezebb így tartani. - morgott most már erős és mély hangján.
-Kicsit furcsán nézel így ki. - szálltam fel a hátára.
-Én már megszoktam. Jobb ha te is! - morogta. Szárnyaival lassan elkezdett csapkodni.
-Nem akarsz kapaszkodni? Ilyenkor sem vagyok egy lassú teremtmény. - vicsorgott tűszerű fogaival.
-Meg vagy, - kérdezte mikor már az erdő felett voltunk.
-Ja, csak egy kicsit hallatszana ha le esnék. - jegyeztem meg.
-Mint mondtam gyors vagyok. - mire kijelentette már a ház udvarának a füvén állt.
-És tessék! - egy mozdulattal vissza változott.
-Hú.. ez kimerítő volt. - dőlt hátra a füvön.
-Na induljunk be pakolni!- futott be a házba.

**************************

-Készen vagyunk!! - ordítottuk egyszerre Alice-val.
-Az jó. - jött be Kei a szobába.
-És Alice, biztos mindent beraktál? - kérdezte Alice-t.
-Igen. - nézett körbe.
-Akkor öltözzetek indulunk! - ment ki.
-Alice csak a reptérre megyünk! - szóltam rá a lányra aki már megint próbált kiöltözni.
-Miért ebben mi a túl sok? - kérdezte a ruháját ítélve.

******Alice szemszöge******

Nem értem Niall mi a csicsás ebben:

-Na, de legalább ne magassarkúba! - nyávogott.

-Akkor ez jó? - mutattam fel egy másik cipőt.

-Igen. - sóhajtott meg könnyebbülten.

-Akkor jó. - kaptam fel a bőröndömet a vállamra pedig egy válltáskát.

-Na gyerünk! - indultunk le a lépcsőn.

-Felhívjam Alex-t, hogy vigyen el miket a reptérre? - kérdeztem.

-Szia, örülök, hogy észre vettél. - jelentette ki mellettem álló Alex.

-Te mióta vagy itt, - kérdeztem.

-Régóta. -mondta úgy mintha egy idiótához beszélne.

A reptérhez vezető út elég szoros volt én Niall ölében ültem , Louis pedig Kei ölében mert nem volt túl sok hely.

Kiszálltunk az autóból és az épület felé kezdtünk el sétálni.

-Niall, te jól vagy? - kérdeztem tőle. Nem is tudom miért.

-Mi ért mit csináltam?- állt le azzal amit az előbb csinált.
-Csak magadat adtad. - tettem a kezem a vállára. 
-N a, jó és én ne öltözzek ki? - mutattam Harry-re.

-Mi van velem? - ébredt fel Csipke Rózsika.
-Semmi. - morogtam rá.
-Oké. - tette fel a két kezét.
-Niall engedj el! - utasítottam az engem ölelgető srácot.
-Liam? - néztem kérdően rá.
-Mi az? - 

-Te ugye még normális vagy, - kérdeztem tőle.
-Igen. - nevetett.
-Oké akkor szedd le rólam Harry-t és Niall-t! -  mutattam az engem ölelő srácokra.
-De olyan arik vagytok. - ölelt át ő is.
-Jó. Higgadj le Alice! - próbáltam lenyugtatni magam.
-Niall, miért ölelgetsz? - kérdeztem meg tőle először .
-Mert azt szeretném ha mellém ülnél a repülőben. - puszilta meg az arcom.
-Hé, te ne  puszilgasd Alice-t. Ő az enyém! - húzott el tőle Harry.
-Hé, gyerekek. Indulás!! - ordított Kei.
Nem sok időbe telt és mi is felszálltunk a repülőre. Én Niall mellet ültem. Harry Louis-al, Liam- Zayn-el és Kei őt nem tudom.
-Na milyen repülőn ülni, - kérdezte Niall.
-Jó. - majd a a látvány milyen lesz. - hajolt ki az ablakból mivel ő ült ott.
Mikor felszálltunk végre, Niall-al együtt az ablakon át vizsgálódtunk és tényleg jó volt.

-Na, milyen? - kérdezte mikor már rendesen vissza másztam a helyemre.
-Állati. - kuncogtam a végén.
-Nem alszunk? - kérdezte röviden.
-De úgy is hosszú az út. - a fejemet a vállára hajtottam ő pedig a fejemmel támasztotta meg az övét.
-Szép álmokat! -karolt át.
-Neked is. - hunytam le a szemeimet.