36.fejezet Graffiti!!

-Na ha befejeztétek a ragadozó életmódot akkor... - kezdtem el gondolkozni.
-Akkor mehetünk graffitizni!! - állt fel Zayn.
-Ok! - rohantam fel az emeletre, hogy át öltözhessek és le zuhanyozhassak.
Szokásomhoz híven a fürdés most sem tartott fél óráig. A fürdőből ki lépve a szekrény felé vettem az irányt.  Kicsit nehezemre esett ki választani melyik ruhát vegyem fel.
-Alice!! - ordított Zayn.
-Mindjárt megyek!! - és már fel is kaptam azt a példányt amivel szemezgettem.

-Itt vagyok!! - ordítottam a lépcsőn szaladva.

-Azt hallom. - jegyezte meg.

-Indulhatunk? - kérdezte, miközben egy táskát szorongatott amiben a graffitit tartotta. 

-Igen. - bólogattam.

-Jó szórakozást! - ölelt át Niall.

-Neked is. - kuncogtam.

-Sziasztok!! - ordítottuk egyszerre.

-Hova megyünk? - kérdeztem mikor kiléptünk az ajtón.

-Majd meg látod. - indult el egy irányba.

-Hát ezzel egy életre szóló információt nyújtottál. - mondtam cinikusan.

-Ugye. - nevetett.

-Olyan három nap múlva oda is fogunk érni??!! - tettem fel a költői kérdést.

-Csak fél óra. - legyintett a kezével.

-Én is úgy érzem. - néztem rá beleegyezően.

-Most komolyan mikor érünk oda!! - nyávogtam.

-Alice még csak a szomszéd ház kapujáig jutottunk el. - szólt rám.

-Tényleg? Tényleg! Tényleg. 

-Olyan vagy mint garfield. - nevetett.

-Akkor te vagy..... Mi vagy? - néztem rá kérdő tekintettel.

-Ember. - jelezte, hogy melyik fajba tartozik.

-Én nem. - nevettem.

-MI?? - ébredt fel 100 esztendős horkolásából.

-Si. - válaszoltam.

-Mi si?? - kérdezett rá.

-MISI!!! - jött rá.

-Ott vagyunk már?? - kérdeztem.

-Most meg szamár. - fogta meg a fejét.

-Jól van Fiona!! - tettem a kezem a vállára.

-Nem vagy vicces! - morgott aztán röhögött.

-Meg érkeztünk. - tette le a táskát, olyan 20 percnyi néma gyaloglás után.

-Azt látom. Itt egy fal néhol graffitivel. - elemeztem a falat.

-Nézd ott egy hamburgeres graffiti!! - mutattam az említett alkotás felé.

-Mint ha Niall-t látnám! - jött oda hozzám.

-Na fogjunk hozzá!! - nyomot a kezembe egy spray-t.

-Na neki kezdek. - mentem oda egy tiszta részhez.

-Ok. Én is! - ment keresni valami tiszta felületet.

-Mit csináljak?? - kérdeztem magamba.

-Meg van. - fogtam meg a fekete spray-t.

Olyan 20 perc után már csak csinosítottam.

-Hé Zayn!! Kész vagyok. - ordítottam.

-Én is!! - jött a válasz.

-Muti. - futott oda.

-Ez lenne. - mutattam az alkotásom felé.

 -Te is rendben vagy. - utalt a művemre.
-Gyere mutatom az enyém! - és már futottunk is, mert egy kicsit távol volt.
-Ez nagyon állat! - nevettem mikor megláttam Zayn egyedi alkotását.

-Most csináljunk közösen! - jelentettem ki.

-Oké. Nézd ott van egy üres hely! - fogta meg a cuccokat és az említett hely irányába mutatott.

-Na és mit? - kérdeztem erre ő oda jött és megsúgta.

-Oké. Kérem a kéket. - vettem ki a táskából. 

-A feketét.! - vett ki ő is egyet.

-Lássunk hozzá!! - kijelentésemre már mind a ketten a magunk dolgával törődtünk.

-Megy?? - kérdezte.

-Persze. - a nyújtózkodásomat megunva fogta a szárnyam és kicsit meg emeltem magam.

-Milyen oda fent a levegő?? - nézett fel rám.

-Ugyan olyan mint lent. - érkeztem vissza a földre.

-Mindjárt!! - fújt még egyet és hátrébb ment.

-Milyen?? - léptem én is hátra.

-Cukor. Csinálok egy szivacsot. - fogtam meg egy sárga spray-t és kerestem egy tiszta helyet.

-Zayn!! - kiabáltam a dolgomat elvégezve.

-Milyen? - kérdeztem mikor oda ért.

-Tuti. - lihegett.

-Na gyere had mutassam az enyémet. 

-Nagyon jó!! 

-Újabb közös alkotás?? - tette fel a kérdést amire mind a ketten jól tudtuk a választ.

-Na, vágjunk bele!! - fogott meg két spray-t és idétlen fejet vágott.

-Fekete: - hangzott Zayn szájából.

-Fehér. - szólaltam fel most én.

-Lila.

-Sárga.

-Zöld.

-Kék.

-Piros. -  a végére már ki alakult az, hogy egyszer én majd ő mond egy színt.

-Geci!! - lépett hátra.

-Zayn ugye nem most akarod . ...

-Komolyan te is mindig a rosszra gondolsz! De amúgy geci jó lett. - vigyorgott.

-És azt te honnan tudod?? - léptem oda hozzá.

-Geci jó!! - kiáltottam fel.

-És te honnan tudod!!?? - vont kérdőre.

-Onnan, hogy látom! Tudod itt van előttünk fél méterre. - mutattam magam elé.

-Az a fű a fal ott van. - emelte feljebb a kezem.

-A meddig ellát a szemed az a tiéd! - idézett az egyik macskás rajzfilmből. Vagy oroszlános volt? Nem tudom.

-Szóval kb. fél méter. - néztem rá értetlenül.

-Tanuld meg értékelni a dolgokat. - mondta a lehető legbölcsebben.

-Na külön alkotásra fel! - vonultam el.

Mivel egyedül voltam ezért nem üvöltöttem mikor színt váltottam. Zayn viszont igen. Vajon mit hihetnek azok akik a fal túl oldalán vannak??

-Zayn, kész vagy? - kérdeztem tőle.

-Igen. - üvöltött vissza.

-Gyere nézd meg!! - utasítottam.

-Csini! - nyávogott.

-Nézzük a tied!! - álltam meg a művészi alkotás előtt.

-Induljunk!! - kapta fel a cuccot.

-De előtte még nézzük meg a falat!! - néztem  rá kölyökkutya szemekkel.

Némán néztük a szebbnél szebb műveket.