39.fejezet Szakítás, vagy úgymond új élet.?!

Kiérve a  fürdőszobából rátettem Niall fejére a hideg vizes kendőt, aztán leültem mellé. Nem sok idő telt el és Niall telefonja megrezzent. Mivel már nem egyszer vettem a kezembe a telefonját ezért csak simán kinyitottam, hisz biztos, hogy nem olyan dolog amiért aggódnom kéne. A telefont megnyitva egy üzenet mellette egy képel, pontosan attól a csajtól akivel még Floridában volt. Egyre idegesebben görgettem a felfelé. - Komolyan ez nem lehet!! Még tegnap is beszélgettek és Niall sem csak pusztán köszönt, komolyan hogy lehet olyan rohadék, hogy még tegnap este is azzal a ribanccal dumált. Basszus, komolyan hogy lehettem ilyen hiszékeny. Na most fogok haza menni!! Az tuti. Hogy lehetett olyan köcsög, hogy még a randink közbe is vele beszélt mint pl.: itt is van hogy: Szia cica. Remélem látlak még. nagyon jók volt a veled eltöltött idő. De egy faszfej!! - Lassan fel keltem az ágyról, a telefont megnyitva hagytam Niall mellett. A cuccaimat el pakoltam a bőröndbe és elindultam Liam szobája felé a bőröndök nélkül.
-Szia Liam! - nyitottam az az ajtót szipogva.
-Mi baj?? Mi történt? - jött oda aggódva.
-Niall.
-Mi van vele? - ugrott az ajtóhoz.
-Egy rohadt faszfej!! - ültem le az ágyára.
-Mit csinált?? - ült le mellém.
-Szerinted. Még a randinkon is azzal a floridai ribanccal beszélgetett, hogy szia cica meg , hogy jó volt a veled töltött idő és hiányzol. - nyávogtam el a Niall által kreált szöveget.
-Biztos, hogy nem csak félre értés?? - ölelt át nyugtatóan.
-A faszt! - álltam fel.
-De ugye nem fogysz elmenni?? - fogta meg a csuklóm.
-Nem tudom, de ha itt is maradok az tuti nem az miatt a buzi miatt lesz!! - töröltem le a vérkönnyeim.
-A lényeg az, hogy pár napra el megyek Írországba. - mondtam magabiztosan.
-És Niall-nek meg a fiúknak mit mondjak?? - egyezett bele a döntésembe.
-Azt , hogy nem tudom , de ha 1 hét után nem jövök haza akkor mond nekik, hogy meg haltam vagy valami. - rántottam meg a vállam.
-És Niall?? - kérdezett rá.
-Majd csak azután megyek el, hogy vele beszéltem. - ültem vissza.
-És mért nem maradsz itt? - kérdezte értetlenül.
-Mert akkor én ujjra élem a kis életem, ahogy eddig. Meg most úgy őszintén, vele legyek egy házba állandó jelleggel. - értetlenkedtem.
-Ez igaz. De remélem találkozunk még. - ölelt át szomorúan.
-Vámpír vagyok, mindenre emlékszek. - öleltem vissza.
-Majd mesélek rólad és tuti Alice-nak nevezem el  ha lányom lesz. - nevetett.
-Én nem nevezhetem el a gyerekem szóval, csak mesélni tudok rólad és bele írlak a vámpír naplómba. - nevettem.
-Az meg mi?? - húzódott el tőlem.
-Hát egy olyan könyv amit a vámpírok vérrel írnak és az emlékképeiket teszik bele meg meg írják minden tanulságos dolgot meg a mire öröké fognak emlékezni. - habogtam értelmetlenül.
-Jó. - nevetett a nyelvbotlásaimon.
-Mennyünk le a többiekhez!! - állt fel.
-Oké!!! - pattantam fel.
-Nyertem!! - ordítottam a lépcsőn leérve.
-Persze, persze, de te vámpír vagy. - tette csípőre a kezét.
-Fiúk!! - szólította őket a napaliba érve.
-Igen. - néztek ránk egyszerre.
-Alice elmegy. - jelentette ki nyugodt lelkiismerettel.  
-Miért?? - jött a hátunk mögül egy ismerősen csengő hang.
-Ezt pont te kérdezed. - ordítottam le egyből.
-Mi-mi-miért?? - kérdezte újra.
-Talán azért, hogy te boldogan élhess a kis ribancoddal!! - észre vétlenül szaladtam fel a telefonért és vissza.
-Ó.. nézd csak!! - mutattam felé a telefon amiben a levelezgetése volt látható.
-És te mért piszkálod a telefonom! - próbált kibúvópontot találni.
-He.. még neked áll feljebb!? Tudod mit Horan ennek vége. - nyomtam a kezébe a készüléket.
-Ugye ezt most nem mondod komolyan??- fogta meg a kezem.
-Eresz el!! - rántottam ki a kezem.
-Alice! - nézett rám könnybe lábadt szemmel.
-Hagyjál már a kis színjátszásoddal!! - mondtam meghökkenve.
-Számomra meg szűntél létezni és remélem ezt felfogtad.  - a szemeim teljesen bekékültek az idegtől.

Fogaim is ki buggyantak az arcomon a bőr szürkés árnyalatot öltött.
-Na én mentem. - tértem vissza a normál kerékvágásba.
-Mégis hova akarsz menni ilyenkor?? - húzott vissza Niall mikor az emeltre mentem volna.
-Bárhova csak el mellőled. - rántottam ki a kezem övéi közül.
Lábam gyorsan szelte a lépcsőfokokat. Felérve a szobánk most már a szobája felé vettem az irányt. Meg fogtam a cuccaim és él lerohantam velük. Niall még mindig magába volt esve, nem tudom mért neki fáj hisz ő tette ő miatta van az egész ő volt köcsög.
-Hát jó amúgy is ezerszer jobb csajok várnak még rám. - na szóval .. igen már kezdtem sajnálni.
-Én meg halhatatlan vagyok, na ehhez mit szólsz ja meg Floridában élek ahol nálad sokkal de sokkal jobb srácok vannak. - vágtam vissza.
-Ó akkor csak menny a te kis páváidhoz. - ment fel az emeletre.
-Hidd el ha Alex itt lenne ő most nem tudom mit csinálna , de hogy nem jót az is biztos. - morogtam a saját orrom alá.
-Sziasztok! - köszöntem nekik. Ők csak megszeppenve figyelték ahogy elmentem.


************************************

A reggeli napfény csak úgy áradt be a barlang nyílásán. Lassan kinyitottam a szemem, mert azok a rothadék madarak nem tudták befogni a magvas kurva csőrüket. - Na szóval, ha nem fogják be most azonnal ezt a dalolást, komolya mintha egy olyan szép nap lenne ez. Igaz hogy a nap szépen süt és a égen szivárvány van, de ettől szar ez a nap. - Mivel a csőrüket égette a paprikás krumpli ezért muszáj voltam fel kelni. 
-Most öltözhetek fel??- kérdeztem magamtól amire  a válasz igen volt. Felvettem egy laza ruhát.

Mikor mind ezt sikerült felvennem elindultam az ottani erdőbe sétálni. A 20 méteres fák mellett kicsit alacsonynak éreztem magam. Csak a gyökerük volt akkora mint én. Bármennyire is egyedül voltam úgy éreztem mintha valaki figyelne. 
-Szia, Alice!! - szólt jobbról egy hang. Azonnal jobbra nézem, az egyik farönkön sötétbarna hajú srác ült.

-Honnan ismersz?? - kérdeztem félve.
-Az hosszú, a lényeg, hogy én sem csak 20 éves vagyok. - szált le az ágról.
-Szóval apa?? - kérdeztem hátha apám felől ismer.
-Ja. - válaszolt röviden és lazán.
-Mégis hány éves vagy?? - kérdeztem rá.
-Hát 200, de az nem olyan vészes. - grimaszolt.
-Azt már nem kérdem, hogy apámmal mégis hogyan találkoztál. - rántottam meg a vállam.
-Hát igen valószínűleg tényleg rövidebb lenne a dolog. - kissé értelmetlenül fogalmazott, de aztán össze raktam a darabkákat.
-És minek köszönhetem a találkozásunkat?? - mosolygott aranyosan.
-Te vámpír vagy?? - kérdeztem a választott témától függetlenül. 
-Nem. - ezeket a válaszokat nem bírja felfogni az agyam, olyan információval dúsak. 
-Akkor?? - utaltam arra, hogy egy icipicit rövidebbre foghatná a szavait. 
-Vérfarkas. - tette a kezeit a zsebébe.
-Az, de tuti, van egy vérfarkas akit tudom, hogy hogy néz ki emberként. - mondtam győzelemmel teli hangon.
-Tátom, te sem vagy egy normális alkat. - mászott fel az egyik fára.

-És mi a neved?? - kérdeztem tőle.
-James . - indított el egy újabb laza beszélgetést.
-Komolyan ezeket a infótól túltengő mondataidat nem bírja az agyam fel dolgozni.
-Az a te bajod. - rántotta meg a vállát.
-És hova mész?? - kérdezte mikor leszállt a fáról.
-Árnyak faluja. - válaszoltam röviden. Amúgy ez a falu dél Írország részén, ott ahol a hegyek között egy kis alföld is található.
-Ugye tudod, hogy teli van vérfarkassal és olyan emberekkel akik tudnak a létezésünkről.  - apám egy mondat.
-Most már igen. - mutattam felé az ujjam. 
-Na gyere bemutatlak a haverjaimnak!! - fogta meg a kezem és a falu irányába futottunk.
-Sziasztok!! - köszöntünk egyszerre mikor meg pillantottuk a barátait. 
-Alice?? - kérdezték egyszerre.
-Igen. - válaszoltam megszeppenve.
-Szia, én Reni vagyok! - pattant fel egy szőke hajú lány.

-Bocs, most nem találtam más ruhát mert..- nézett az egyik fiúra.
-Én Fred vagyok!! - pattant fel az a srác akire Reni nézett.
-Én Del vagyok! - állt fel egy másik srác.
-Én meg Brad. - intett a kezével az egyik.
-Hidd el amilyen nyugisnak tűnnek most olyan ..hogy is mondjam.. ja meg van, idióták! - mondta mellettem állva Reni.
-Na és mi szél hozott?? - kérdezte mosolyogva.
Elmondtam nekik az egész történetet ,mindent ami fontos. 
-Az a Niall egy bunkó faszkalap geci. - szitkozódott Del.
-Mit ha te más lennél?? - csodálkozott Del mondatán Reni.
-De akkor sem ennyire!! - akadt ki Del.
-Pedig a csávó innen való, ja Horan bácsi mikor elvált akkor költözött el a család, de ez már vagy a háború előtt történt.  - itt Brad a vámpír -ír háborúra gondolt. 

-Ja minket itt csak balhés négyesnek hívnak. - jelentette ki Fred.
-Hé délután menjünk már el gördeszkázni!! - pattant fel Fred.
-Alice, ugye te is jössz??!! - vontat bele a beszélgetésbe.
-Ki nem hagynám!! - pattantam én is fel.
-Ja amúgy ti?? - kérdeztem.
-ÉN, jó útra tért átkozott vámpír. - emelte fel a kezét Brad.
-Én egy kobold. - állt fel Del.
-Na és te Fred??- kérdeztem az említett sráctól.
-Ja, én egy démon. - mondta mire a szeme teljesen fekete lett.
-Szóval rokon lélek. - mondtam a vámpír poént amin mindenki nevetett.
-Ja rokon. - hagyta abba a nevetést.
-Én most körbe vezetlek. - húzott fel Reni.
Reni-vel az egész falut körbe sétáltuk . Mindent meg mutatott és az egészet végig nevettük, szinte mindenkit ki figuráztunk.

Sziasztok!! :) Remélem tetszett az új rész. Várom a hozzászólásaitokat és köszönöm az eddigieket is. 
By.:Sára :) <3 <3 

38.fejezet Mi van Niall-el??

-Meg jöttünk!! - ordítottam miközben az ajtót nyitottam ki.
-Hahó!!! - ordítottam az emelet felé.
-Van vagy éjfél, ilyenkor ne számíts életjelekre. - nevetett Niall.
-Ó, úgy már más! - vettem le a cipőm.
-Én kezdek a fürdőbe! - pattantam fel a lépcsőről.
-Oké. - mondta szomorúan.

**********************************

-Ébredjetek!!! - hallatszott Louis hangja.
-Na, Louis! Ne, ébreszd fel őket! - csitította Liam Louist.
-Mondom ne ébreszd fel őket!! - ordította Liam.
-ÁÁáááá!! - jött be Harry.
-Jó reggelt. - nyitottam ki a szemem.
-Ó, nézzétek milyen kis tünemény!! - ölelt át Zayn.
-Ti meg mi a faszt akartok? - jött a kérdés Niall szájából.
-Niall, téged nem kérdeztünk! De Alice ügye nem bántott ez a ronda kis kobold?? - nézett rám kérdő tekintettel.
-Hé, én kérdeztem!! - pattant ki az ágyból.
-Jól van drágám, én tudom! - ölelte át Liam Niall-t.
-Le vagyok maradva. - morogta a szöszi.
-Liam az egy hercegnő és te vagy a kis részeg koboldja! - rebegtettem meg a szempilláimat.
-Tegnapi dolog? - húzta fel az egyik szemöldökét.
-Igen! - bólintottunk egyszerre.
-Zayn! - szóltam az engem szorosan ölelgető srácnak.
-Igen? - ölelt még szorosabban.
-A láma szeme még mindig sötétkék? - bújtam ki a szorításából.
-És még mindig túl helyes vagyok!! - játszotta meg  a lelki sérültet.
-Na de a kérdésemre nem válaszoltál! - szólt rám.
-Nem, nem bántott. - válaszoltam.
-Ez kevés. - tette ölbe a kezét.
-Milyen volt?? - ült le az ágyra Harry.
-Jó. - válaszoltam vigyorogva.
-Nos oké, de most magyarázd meg nekünk ezeket a képeket!! - nyomta a telefonomat az orrom alá.
-Ezek akkor készültek mikor...régen. - néztem Niallre.
-Ó, tényleg!? Mikor vasaltad te ki az én hajam és mikor firkáltatok össze?? Hmmm...- csinálta a feszültséget.
-Még Floridában. - néztem rá értetlenül.
-Ó igen!! ..........ja tényleg. - nyerte vissza az ,,ép,, eszét,,.
-Ha nem lenne gondotokra, akkor hagynátok fel öltözni a barátnőmet!? - küldte ki Niall a szobából az enyhén döbbent képet vágó fogyatékos mókusokat.

-Szerintem siess, mert ez a döbbenet sem fog sokáig tartani. - nevetett .
-Amúgy jó reggelt! - mosolyogtam.
-Neked is drágám! - ölelt át aztán egy puszit nyomott az arcomra.
-Na megyek. -álltam fel.
A szekrényemhez lépve csak kihúztam egy ruhadarabot és be mentem a fürdőbe.
Ott gyors magamra kaptam a választott ruhát. 

-Nap szemüveg?? - kérdezett rá mikor ki léptem a fürdőből.
-Komolyan, most jöttem ki,de már zaklatsz! - akadtam ki.
-Tudod, hogy szeretlek. - nézett rám kölyök kutya szemekkel.
-De csak a te kedvedért. - vettem le a napszemüveget.
-Induljunk mielőtt még ők rontanak be! - fogta meg a kezem.
Lassan ki nyitottuk az ajtót, de ott már egy lélek sem volt. 
-Ezek hol a faszba vannak?? - vakarta meg a fejét.
-És én honnan a faszból tudjam?? - kezdtem el őt utánozni.
-Hagyd abba!! - lökött meg nyávogva.
-Fiúúúúúúúúúk!!....Srácook!!!.....Buziiik!!!...Répa zabáló!!!-ordibáltam.
-Niall, te bántottad!?- pattant oda Louis.
-Mi ért is?? - kérdezte vissza.
-Nem tudom. Miért?? - 

-Louis, te hülye vagy. - jelentettem ki.
-Zayn!! - kezdtem el kiabálni.
-A fürdőjében van. - mutatott a szobája felé Louis.
-Köszi. - indultam el Zayn szobája felé, az ajtón beérve sírást halottam.
-Mi a baj?? - kérdeztem a fürdőszobaajtaját nyitva. 
-Olyan.- zokogott.
-Semmi baj. Mond csak. - próbáltam meg vigasztalni.
-Tudod...olyan. - szipogott.
-Igen.
-Olyan nehéz...- a könnyei a mosdókagylóba hullottak. 
-Mondjad. - öleltem át.
-Olyan nehéz ha valaki. - húzta.
-Mi? - kérdeztem.
-Olyan nehéz ha valaki ilyen helyes!!! - 

-Zayn, te egy komplett idióta vagy. - jelentettem ki higgadtan.
-Na jó, akkor most , hogy mér tudom a problémát... - utaltam egy témára.
-Készítsünk képeket!! - rántotta lő a telefonját.
-Oké. - vetem ki a zsebemből az enyémet is.
-Go! - és már már fényképezgettük is egymást + magunkat.

-Zayn!! Pólót vegyél fel!! - utasítottam.

-Na, én megyek vissza Niall-hez. - mentem ki a szobából.
-Niall!! - ordítottam.
-Szia!! - szólt a egy mérges hang a hátam mögül.
-Mi a baj?? - kérdeztem.
-Miért voltál ott ennyi ideig?? - vont felelősségre.
-Ja, csak ez a hülye sírt azért mert ő mennyire helyes azután elkezdtük fényképezni magunkat a tükörbe. - mondtam.
-Ok. - ölelt át. 
-Szasztok!! - ugrott oda Louis.
-Szia. - öleltem át.
-Na mit csinálunk? - állt elő a kérdéssel Liam.
-Én, elmegyek az erdőbe. - ugrottam fel.
-Tényleg, miért?? 
-Csak sétálni. - indultam el.
-Szia!! - ordítottak utánam.

**********************************

Az erdőben lassan és nyugodtan lépkedtem, olykor a leszakadt faágak közt ugrándoztam. Néma csönd uralkodott minden hol, bármerre jártam egy lélek sem zavart. Csak a madarak hangja ütötte meg néha a dobhártyám. 

Tiszta nyugalom és csend ami minden élőlénynek kell. Néha jó elszabadulni a sok dobogó szívtől, néha már túl sok, hogy állandóan a fülembe dobog minden. Olyan rossz mindent hallani és közbe úgy tenni mint ha nem hallottad volna. 
Nem tudom, hogy meddig lehettem kint de már elkezdett sötétedni.

*********************************

-Meg jöttem!! - ordítottam az ajtót nyitva.
-És ha meg kérdezhetném hol is voltál??? - jött egy hang a hátam mögül.
--Niall! Ne ijesztgess! - fordultam meg. 
-Miért volt ijesztő? - kérdéseiben egyre inkább hallatszott a düh.
-Niall, mi a baj?? - állítottam meg.
-Csak az, hogy hol voltál? 
-Az erdőben. De, te ... tiszta láz vagy. - tettem a kezem a fejéhez.
-Én meg már nem értettem miért vagy ilyen hisztis. 
-Gyere fel megyünk! - utasítottam.
Fel segítettem a lépcsőn, onnan tovább Liam segített ágyban rakni.
-Hozok borogatást. - és már a mosdóban voltam miközben egy ruhát vizeztem be.
-

Blog verseny!!!

Sziasztok!!

Az olvasóimmal közösen indítottunk egy blog versenyt.

Feltételek

1.Iratkozz fel a blogra!

2.Komiba jelentkezz!!

3.Egy bloggal csak 3 kategóriába jelentkezhetsz!

4.Ezt a képet rakd ki a blogodra!

Kategóriák:
-Legszebb fejléc
-Legszebb blog
-Legjobb történet
-Legromantikusabb történet
-Legszomorúbb történet
-Legszebb design

Jelentkezési határ idő: 2014.02.20.

Egy kategóriában csak akkor indul verseny ha legalább 3 jelentkező van.

Fontos!!

Sziasztok!!
Nagyon hálás vagyok a sok szép hozzászólásért és a 6162 oldalmegjelenítésért.
Ezért!! mi lenne, ha közösen indítanánk egy versenyt és kommentbe lehetne jelentkezni zsűrinek! :) Na mit szóltok?! 

37.fejezet Randi

*******Niall szemszöge*******


-Harry!! - kiabáltam mikor Zayn-től jött egy hívás, ami a hazajövetelüket jelentette.
-Mia az?! - kiabált vissza Harry.
-Húzzás van zesó!! - ordított Liam.
-De én itt akarok maradni!! - nyávogott Louis.
-Louis!! - kiabált rá Harry.
-Megyek!! - és már szaladt is az ajtó felé.
-Liam, te is!! - utasítottam a mellettem álló személyt, aki cseppet sem úgy nézett ki, mint aki sietne valahova.
-Na, de miért?! - nézett kölyök kutya szemekkel.
-Hajrá!! - intettem az ajtó felé.
-De,de,de...de..de - dadogott.
-Kérsz egy arcba kanalat? - vettem elő a zsebemből egy kanalat, amit az ilyen helyzetekre tettem félre.
-Köcsög. - ment ki durcásan.
-Majd jövünk!! - ordították mielőtt el nem indultak ki tudja hova.
-Oké!!! - ordítottam utánuk, aztán elkezdtem be sötétíteni a házat. Miközben a popcornt készítettem egyszer csak elkezdett rezegni a telefon.
-Igen? - szóltam bele egyből mi után felvettem.
-Most jöttünk be a kapun. Remélem mindennel meg vagy.
-Zayn, kivel beszélsz? - hallatszott Alice hangja a telefonból.
-Ja, senkivel. - válaszolt neki Zayn. 
-Akkor pszichológushoz kéne menned. - nevetett.
-Ja, amúgy Harry kérdezte, hogy hol vagyunk. - hazudott neki.
-Mért? A kis perverzke mit hisz? - hangja erősségéből ítélve közel hajolt a telefonhoz.
-Na, le rakom tesó! - nyomta ki Zayn a telefon. A beszélgetést befejezve egy tálba öntöttem a popcornt aztán az asztalra helyeztem. Megfogtam a kiválasztott CD-t - ami egy horror film volt - és be helyeztem a lejátszóba. Elfoglaltságomat az ajtó felől jövő kopogás szakította meg. Amint meg hallottam siettem nyitni az ajtót.
-Szia. - az ajtót kinyitva Alice mosolyával találkoztam.
-Szia.- köszöntem vissza.
-Na akkor? - kérdezett rá.
-Gyere be!! - utasítottam.
-Mi az tán meg akarsz ölni, hogy ilyen sötét van. - játszotta meg, hogy fél.
-Annál jobb. - kuncogtam.
-Félek. - suttogott a saját orra alatt.
-Van is mitől! - nevettem.
-Ááá.. - kiabált halkan.
-Nos. - tette le a cuccait.
-Gyere! - vezettem be  a szobába.


*******Alice szemszöge******


Niall a nappali felé vezetett. Ott az asztalon volt egy tál popcorn és egy film a lejátszóba.

-Mit nézünk? - kérdeztem.
-Kör. - válaszolta komoly arckifejezéssel.
-Attól félek. - jelentettem ki.
-Tudom, direkt ezt választottam. - indította el a filmet.
-Ha egyszer is meg mersz ijeszteni, esküszöm a kínok kínját fogod megélni!! - fenyegettem.
-Nyugi, nem bántalak. - ült le a kanapéra.
-Ajánlom is! - ültem le mellé.
-Az a csaj felém közelít! - mutattam a tv felé.
-Rá szóljak, hogy ne molesztálja a barátnőmet? - kérdezte tőlem mire én hosszas gondolkozás után gyengén fejbe csaptam magam annak jeléül, hogy meg értettem a dolgot.
-Na, ne bántsd magad.! - vette el a kezemet az arcomtól.
-Amúgy mért félsz tőle? - tette fel a kérdést amire a válasz nagyon egyszerű.
-Csak, mert. Magam sem tudom. - takartam el a szemem.
-Az a legjobb. - karolt át.
-Félsz még? 
-Igen.
-Na, gyere! - húzott közelebb magához.
-És most?
-Már kevésbé. - jelentettem ki.
-De te vámpír létedre mitől is félsz?? - kérdezett rá.
-Nem tudom. Csak félek. De ugye.. - mondtam volna tovább ha egy csókkal el nem hallgattatott volna. 
-Persze, hogy meg védelek. - vált el tőlem.
-Te sokkal jobb vagy Jack-nél. - bújtam hozzá.
-Ennek örülök. - puszilta meg a fejem. 
-Néhány héttel ez előtt még nem hittem volna, hogy ez lesz. - dőltem rá a vállára.
-Sajnálom. 
-Mit? - keltem fel.
-Azt, hogy olyan bunkó voltam. Csak.. - mondta volna ha félbe nem szakítom.
-Én is. - dőltem vissza.
-Nekünk valahogy a buli nem buli. - rázta meg a végén a fejét.
-Na ja, mindig akkor vesztünk össze. - sóhajtottam.
-De az utóbbi jó volt. Nem?? - kérdezett rá.
-De. - kuncogtam.
-Nézd mosolyog! - mutatott a tv felé.
-Baszd meg. - takartam el a szemem.
-Nem baszom, mert szaporodik. Az meg nem tetszene neked. - nevetett.
-Hülye. - pusziltam meg az arcát.
A horror film nézés Niall szemszögéből nevetéssel az én szemszögemből rettegéssel telt el.
-Na szedelőzködj! - utasított.
-Hova megyünk? - kérdeztem.
-Sétálni. - mosolygott.
-Pont horror film után, a sötét utcára.  - akadtam ki.
-Ez nem Florida, hogy félni kelljen. - ölelt át miután fel öltözött.
-Oké.
-Amúgy meg még nem is mutattuk meg neked Londont. - nyitotta ki az ajtót.
-Néhány percnyi nevetéssel teli gyaloglás után elértük azt a pontot ahol már látszódtak a fények.

-Niall!! Ez nagyon . ... - próbáltam meg keresni a legmegfelelőbb szót.
-Pont mint te. - fogta meg a kezem.
Lassan sétáltunk, mert én mint egy ötéves az anyukáját én is pont olyan csodálattal néztem a várost ami teli volt fényekkel. Jó nem min ha Florida nem ilyen lenne, de úgy mégis hangulatosabb, mint az hogy egy pisztolyt fogsz a kezedbe.
Bámészkodásom közben észre sem vettem, hogy Niall el ment mellőlem. A szememmel őt kerestem.
-Alice! - szólt egy hang a hátam mögül. Mikor meg fordultam Niall állt velem szembe kezében egy rózsával.

-Szeretlek. - csókolt meg.
-Én jobban. - mondtam mikor levegő hiányban el váltunk.
Meg fogta a kezem és kéz a kézben sétáltunk London utcáin.

36.fejezet Graffiti!!

-Na ha befejeztétek a ragadozó életmódot akkor... - kezdtem el gondolkozni.
-Akkor mehetünk graffitizni!! - állt fel Zayn.
-Ok! - rohantam fel az emeletre, hogy át öltözhessek és le zuhanyozhassak.
Szokásomhoz híven a fürdés most sem tartott fél óráig. A fürdőből ki lépve a szekrény felé vettem az irányt.  Kicsit nehezemre esett ki választani melyik ruhát vegyem fel.
-Alice!! - ordított Zayn.
-Mindjárt megyek!! - és már fel is kaptam azt a példányt amivel szemezgettem.

-Itt vagyok!! - ordítottam a lépcsőn szaladva.

-Azt hallom. - jegyezte meg.

-Indulhatunk? - kérdezte, miközben egy táskát szorongatott amiben a graffitit tartotta. 

-Igen. - bólogattam.

-Jó szórakozást! - ölelt át Niall.

-Neked is. - kuncogtam.

-Sziasztok!! - ordítottuk egyszerre.

-Hova megyünk? - kérdeztem mikor kiléptünk az ajtón.

-Majd meg látod. - indult el egy irányba.

-Hát ezzel egy életre szóló információt nyújtottál. - mondtam cinikusan.

-Ugye. - nevetett.

-Olyan három nap múlva oda is fogunk érni??!! - tettem fel a költői kérdést.

-Csak fél óra. - legyintett a kezével.

-Én is úgy érzem. - néztem rá beleegyezően.

-Most komolyan mikor érünk oda!! - nyávogtam.

-Alice még csak a szomszéd ház kapujáig jutottunk el. - szólt rám.

-Tényleg? Tényleg! Tényleg. 

-Olyan vagy mint garfield. - nevetett.

-Akkor te vagy..... Mi vagy? - néztem rá kérdő tekintettel.

-Ember. - jelezte, hogy melyik fajba tartozik.

-Én nem. - nevettem.

-MI?? - ébredt fel 100 esztendős horkolásából.

-Si. - válaszoltam.

-Mi si?? - kérdezett rá.

-MISI!!! - jött rá.

-Ott vagyunk már?? - kérdeztem.

-Most meg szamár. - fogta meg a fejét.

-Jól van Fiona!! - tettem a kezem a vállára.

-Nem vagy vicces! - morgott aztán röhögött.

-Meg érkeztünk. - tette le a táskát, olyan 20 percnyi néma gyaloglás után.

-Azt látom. Itt egy fal néhol graffitivel. - elemeztem a falat.

-Nézd ott egy hamburgeres graffiti!! - mutattam az említett alkotás felé.

-Mint ha Niall-t látnám! - jött oda hozzám.

-Na fogjunk hozzá!! - nyomot a kezembe egy spray-t.

-Na neki kezdek. - mentem oda egy tiszta részhez.

-Ok. Én is! - ment keresni valami tiszta felületet.

-Mit csináljak?? - kérdeztem magamba.

-Meg van. - fogtam meg a fekete spray-t.

Olyan 20 perc után már csak csinosítottam.

-Hé Zayn!! Kész vagyok. - ordítottam.

-Én is!! - jött a válasz.

-Muti. - futott oda.

-Ez lenne. - mutattam az alkotásom felé.

 -Te is rendben vagy. - utalt a művemre.
-Gyere mutatom az enyém! - és már futottunk is, mert egy kicsit távol volt.
-Ez nagyon állat! - nevettem mikor megláttam Zayn egyedi alkotását.

-Most csináljunk közösen! - jelentettem ki.

-Oké. Nézd ott van egy üres hely! - fogta meg a cuccokat és az említett hely irányába mutatott.

-Na és mit? - kérdeztem erre ő oda jött és megsúgta.

-Oké. Kérem a kéket. - vettem ki a táskából. 

-A feketét.! - vett ki ő is egyet.

-Lássunk hozzá!! - kijelentésemre már mind a ketten a magunk dolgával törődtünk.

-Megy?? - kérdezte.

-Persze. - a nyújtózkodásomat megunva fogta a szárnyam és kicsit meg emeltem magam.

-Milyen oda fent a levegő?? - nézett fel rám.

-Ugyan olyan mint lent. - érkeztem vissza a földre.

-Mindjárt!! - fújt még egyet és hátrébb ment.

-Milyen?? - léptem én is hátra.

-Cukor. Csinálok egy szivacsot. - fogtam meg egy sárga spray-t és kerestem egy tiszta helyet.

-Zayn!! - kiabáltam a dolgomat elvégezve.

-Milyen? - kérdeztem mikor oda ért.

-Tuti. - lihegett.

-Na gyere had mutassam az enyémet. 

-Nagyon jó!! 

-Újabb közös alkotás?? - tette fel a kérdést amire mind a ketten jól tudtuk a választ.

-Na, vágjunk bele!! - fogott meg két spray-t és idétlen fejet vágott.

-Fekete: - hangzott Zayn szájából.

-Fehér. - szólaltam fel most én.

-Lila.

-Sárga.

-Zöld.

-Kék.

-Piros. -  a végére már ki alakult az, hogy egyszer én majd ő mond egy színt.

-Geci!! - lépett hátra.

-Zayn ugye nem most akarod . ...

-Komolyan te is mindig a rosszra gondolsz! De amúgy geci jó lett. - vigyorgott.

-És azt te honnan tudod?? - léptem oda hozzá.

-Geci jó!! - kiáltottam fel.

-És te honnan tudod!!?? - vont kérdőre.

-Onnan, hogy látom! Tudod itt van előttünk fél méterre. - mutattam magam elé.

-Az a fű a fal ott van. - emelte feljebb a kezem.

-A meddig ellát a szemed az a tiéd! - idézett az egyik macskás rajzfilmből. Vagy oroszlános volt? Nem tudom.

-Szóval kb. fél méter. - néztem rá értetlenül.

-Tanuld meg értékelni a dolgokat. - mondta a lehető legbölcsebben.

-Na külön alkotásra fel! - vonultam el.

Mivel egyedül voltam ezért nem üvöltöttem mikor színt váltottam. Zayn viszont igen. Vajon mit hihetnek azok akik a fal túl oldalán vannak??

-Zayn, kész vagy? - kérdeztem tőle.

-Igen. - üvöltött vissza.

-Gyere nézd meg!! - utasítottam.

-Csini! - nyávogott.

-Nézzük a tied!! - álltam meg a művészi alkotás előtt.

-Induljunk!! - kapta fel a cuccot.

-De előtte még nézzük meg a falat!! - néztem  rá kölyökkutya szemekkel.

Némán néztük a szebbnél szebb műveket.