59.fejezet Új háziállat

-Tessék. - itatom meg a két kicsit....
-Szóval anya vagy. - azt hittem fiú.
-Egyedül itt... - gondolkozom azon, hogy magammal vigyem e őket. Alig van vizük és kajájuk. És hallottam arról, hogy sokan sivatagi rókát tartanak otthon. 
-El jönnétek velem? - simogatom meg. 
-Áhh...Ez rossz ötlet, nektek itt sokkal jobb. - vágom be a felelősség teljes felnőttet. 
-El indulok, hogy inkább most lépjek le amíg nem zúgok bele a kis szőrcsomókba.
Neszt hallok és hátra nézek, a kis állat az egyik kölykével a szájában követ.
-Nem. - indulok el újra.
-Marad! - parancsoltam, de ő nem engedelmeskedett.
-Jól van, de akkor a másikat is hozzuk. - sietek vissza kis kölyökért a ki csak néz ki a fejéből.Fel veszem a kezembe. 
-Milyen pici vagy! - csodálkozok.

-Na gyerünk! - veszem ki a szájából a másik kis lényt is.
-Olyan érzés mintha értenéd amit mondok, pedig tudom, hogy az lehetetlen. Mondjuk ezt pont én mondom aki vámpír.
-Na jó elnevezhetlek. Egy hang igen, bocs de nem tudom hogy milyen hangot adtok ki., kettő hang nem. 
Várok, várok és egy egészen furcsa hangot ad ki.
-Akkor ez igen.
Egész úton elbeszélgetek vele, bár fogalmam sincs, hogy ért e, de hahó én egy vámpír vagyok, az én világomba semmi nem lehetetlen, kivéve, hogy meghaljak. Végül úgy döntöttünk, döntöttem, hogy a fiúkkal együtt fogok nevet adni nekik.
-Na jó futni kéne, mert Anglia elég messze van. - persze előtte még adtam nekik egy kis vizet.
Aztán bele tettem a táskámba a kölyköket, felkaptam az anyjukat és feltűnés nélkül futottam vissza Angliába, beletelt három órámba az út.
-Meg jöttem! - estem be az ajtón kezemben, három szatyorral ami csak az állatoknak vannak.
-Mit hoztál? - siettek elém.
-Nem nektek van. - rántom le előlük a szatyrot.
-Hanem? - kérdezi Zayn.
-Neki. - veszem elő a két kis zsebpiszkot és várom, hogy betérjen az ajtón az anyuk is.
-Na végre, csukom be utána az ajtót.
-Mi a? - nézik őket leesett állal.
-Öhm...voltam pár helyen, bele értve Afrikát is. - nevettem.
-Nos mi legyen a nevük. Ülök le a kanapéra és előveszem a három nyakörvet amit Lou-val választottunk.
-Ő a kis fiú mutatok egy kis lánc nyakörvre amin egy zöld biléta lóg.
-Lucky. - üvölt fel Niall. - jó. - Vésem bele a méretes körmömmel a bilétába.
-Wow... szép köröm. - nézegette meg Liam.
-Ő pedig a kis lány. 
-Cassy? - szólal meg mögöttem Travis.
-Te? - kérdezem idegesen, mikor újra meg hallom a dobolás, de csak egy múló percre.
-El-el mehetek. - mutat az ajtó felé.
-Ne! Maradj. Jó Cassy. - vésem bele ugyan úgy, szép nyomtatott betűkkel.
-Lou! - hívom amire ő az emeletről szalad le Louis takarójával a szájban. 
-Az az én takaróm!! - duzzog Louis.
-Lou.-Itt a tied. - lóbálom a kis takarót. Amit ő nagy szeretettel végig cibál az egész házon.
-Jó ha te behozhatsz három sivatagi rókát a házba, akkor én is tarthatok sündisznót! - jegyzi meg Harry.
-Nem. - vágom rá.
-De ez nem kérdés volt.
-Az egy dolog, de ők taníthatók a süni meg nem.
-Jó....
-Nos játszatok.. - teszem le a kis Cassy-t Lucky mellé.
-Megyek ki pakolom a cuccaikat.
-Travis és Liam segítségével 20 perc alatt végeztem.
-Ti meg? - érek vissza a nappaliba.
-Éppen spongyabobot nézek Lucky-val és Cassy-vel. - szólal meg Niall.
-Jó. - ülök le melléjük. 
-Lou? - kérdezem, de erre a kis teremtés bele ugrott az ölembe.
-Hol szerezted őket? - kérdi Niall.
-A sivatagból. - simítok végig Lou bundáján.
-Mit kerestél te a sivatagban? - vont kérdőre Travis.
-Az egy kisállat kereskedés. - kacsintok Niallre.
-Ja. - ad nekem igazat Louis.
-Aha oké. Furcsák vagytok. - hunyorít.
-Hát elég őrültek. - mutat ránk Liam.
-Te is! - szállok be az óvodás harcba.
-De mi lenne, ha én lépnek? - néz az ajtó felé Travis.
-Vacsi. - ugrok fel a kanapéról, mire ő a padlóra esik a z ijedtségtől.
-Őszintén, nem látszol egy ijedős fajtának. - nézek le rá.
-Sziasztok! - áll fel és megy ki az ajtón.
-Oké. - nézek utána.
-Szeretne valaki beszélni róla? - tárom szét a karom.
-Ó igen, nekem még dolgom van. Vigyáznátok addig rájuk? - kérdezem a fiúktól.
-Nem most jöttél, de amúgy igen. - kérdezi aggodalmasan Zayn.
-De, de megígértem Reni-nek, hogy segítek neki.
-Jól van. Szia! - int Zayn, hogy menjek nyugodtan.
-Én is veled megyek. - állt fel Niall.
-Reni-nek segítek. - emelem kia nevet, hogy értse nem, nem jön velem.
-Majd hívlak, hogy mikor jöhetsz. Gyalog! - figyelmeztetem.
-Jó. - köszön el egy csókkal.
Mivel már senki semmit nem akart kérdezni, ezért el indultam, és így, hogy nem hátráltat senki nyugodtan oda sprintelhettem  a cukrászdához.
-Szia! - intek Reninek, aki már az asztalokat törölte le.
-Megyek hozok egy rongyot. - intek a pult irányába.
-Azt hittem, hogy nem jössz. - néz rám.
-Én is. Komolyan...ahh úgy dobolt a fejembe valami. Olyan vadszomj jött rám. Alig bírtam ki, hogy ne tépjek szét valakit. Persze az utcán már alig ha tűrtőztettem. Szegény emberek, jobb halált érdemeltek volna. - nevet el a végét. 
-Az lehet. Mondjuk inkább jobb halát vártak volna, de lásuk be legalább oda fent dicsekedhetnek, hogy ők milyen nagyok most. - nyögte ki.
-Ja... -egyezek bele.
-Tiszta dzsuva ez az asztal. Ki ültek itt? - kérdezem.
-Egy csapat hippi. - rázza a fejét.
-Menyit ettek? - faggatom.
-Nos bölcsebb lettem , mint gazdagabb. - sóhajt fel.
-Megitatták veled a hippidzsúszt? - nevetek fel.
-Ha ha, nem vagy vicces.
-De ha jobban bele gondolsz akkor mégis. - dobom be a köcsögöt.
-Na és Niall? - húzogatja a szemöldökét.
-Ja, te kis humorzsák. - vigyorgok, mint egy elme beteg.
-Nem tudod ki az a Májkrémes Kenyér? Bejelölt facebookon.
-Nem, de lehet, hogy csak egy kenyér. - vágja a pofákat.
-Basszus többnek mondja magát, mint ami! A kis egoista!! - grimaszolok.
-Ja, ilyet már. - rázza helytelenítően a fejét.
-Ugye tudod, hogy itt van lassan a  halloween? 
-Már ennyi az idő? - kérdezem, a napokra célozva.
-Bizony kis anyám, mire észbe kapsz a pasid egy vén fószer lesz! - nevetgél magában.
-Minek öltözöl be? - kérdezem.
-Halottnak, démonnak. Tudod démonok. 
-Ja én asszem vámpír leszek, ami aszt illeti. Azt biztos remekül el játszom.
-Ja, egy nap amikor annak öltözhetsz be ami vagy, vagyis a mi esetünkben nem kell tartani az emberi alakot. 
-Ott a pont. - mutatok rá.
-Én mosok fel! - figyelmeztetem, miközben befejezem a törölgetést és a raktár fele veszem utam. 
-Ezt figyeld! - engedem teli vízzel a vödröt, be mártom a elmosót és tá-dá, egy másodperc alatt csillog a padló.
-Gyors munka végzési folyamat. - használ szakkifejezéseket.
-Na ki a király? Hát persze...
-..,hogy nem te! - folytatja Reni.
-Kösz!
-Be ülhetnénk egy pizzára. - tessékel ki az ajtón.
-Várjunk, ha nem rég volt a szülinapom, akkor ez most? - értetlenkedek.
-Azt te mondd meg! 
-Gyorsan telik az idő. De nekem ez csak pár hétnek tűnt.
-Vámpír vagy, halhatatlan, számodra az idő szinte, mint egy beton fal, el nem múló. - adja be a nagy költőt.
-Nem igazán, mennék most enni. Niallel megyünk vadászni. - húzom a számat.
-Akkor vásároljunk díszeket, most olcsóbbak. - nevet.
-Mióta számít nekünk a pénz? - nézek rá kíváncsian.
-Mióta van állásom. - emeli ki az ,,állásom,, szót.
-Amióta agyaras vagyok, nekem nincs. Logikusnak tűnt, hogy nem megyek az emberek közelébe amíg nem bírok magammal. 
-Ez igaz. - nyitunk be az üzletbe.
-Miket vegyünk?  - kérdeztem végig nézve a sok díszen.
-Szerintem én veszek néhány fekete kartont, és majd abból csinálok valamit, az ajtóra, ablakra, lépcsőre. Van pár ötletem.
-Ja ez jó ötlet. Én lefoglaltam 20 tököt, ugye bár a falut fel kell díszíteni. - jelenti ki.

-Óhh...hol foglaltad le? - kérdezem hirtelen.
-Sz....Onnan már az összeset le foglalták, de ismerek még egy jó helyet. Majd zólok nekeik. Mennyit kérsz? - érdeklődik.
-20. - Jelentem ki.
-Az egész kertet teli akarom velük rakni, ott hátul, meg a bejárót. Jó lesz majd este ki ülni, és beszélgetni, meg esetleg még filmet nézni, kivetíteni egy nagy fehér vászonra.
-Ja az tényleg szuper. - bólogat beleegyezően.
-Nem jöttök majd át? - villantok egy mosolyt.
-De, majd meg látom. 
Nem sok mindent vásároltunk, csak egy pár darab gyertyatartót.

Én még vettem pár ehető mű pókot, majd jó lesz a sütikhez, pár halloween-es süti díszt. Meg még díszeket. A kertbe pár sírkövet, csontvázat, egy hullát, még több hullát és ennyi, a többit a fiúkra bízom.
-Akkor szia!! - köszönünk el egymástól. 
Niall számát tárcsázom.
-Szia, bébi! Kit keresel? - súg bele egy bosszantóan ismerős hang a fülembe.
-Niall!! - fordulok hátra.
-Mit vettél? - bogarássza lelkesen a szatyrokat.
-Halloween-re pár dolgot, de a többit majd össze kotyvasztom.
-Akkor haza? - kérdezi szomorúan. 
-Ja... , de utána futás az erdőbe! - lököm meg.
-Extrém hely , de bébi nekem oké. - játssza a nagy menőt. 
-Vadászni. - bólintok egyet, hogy ez most nem jött neki össze.
-Ha ennyire kanos vagy, akkor hozhatod a szatyrokat! - dobom oda neki őket.
-Na szívi! Most itt hagysz? -  erre a kérdésre egy szimpla ,, kapd be,, volt a válaszom.
-De neked nincs olyanod. Ha meg igen az baj. - mondja az utolsót halkan.
-Mint ha neked lenne? - ordítom az utca sarkról.
-Mi? - fut hozzám ordítva.
-Jól hallottad. Tudom, hogy hallottad, vérfarkas vagy. - bököm meg a mellkasát.
A haza vezető út elég bosszantóan telt el. Niall egész végig a perverz vicceit próbálta elsütni és gyenge kifejezés, hogy nem ment.
-Szerinted még rendben van minden oda bent? - kérdezem a ház előtt ácsorogva.
-Így látszólag még nincs a feje tetején a ház. - néz körbe az udvaron.
-Jó. - sóhajtok egyet és befelé veszem az irányt.
-Meg jött..... - hallgatok el mikor meglátom az a mérhetetlen nagy kupit.
-Mi a szen...... - harapom el a végét.
-Harry be hozott egy sünt és Lou nem kedvelte, illetve kedveli. - mászik ki a felborított kanapé alól. 
-Aha.... Lou!!! - szólok neki.
-Lou!! - erre már ide jön, vagyis a sünit az orrom előtt kergeti.
-Nem szabad. - kapom fel.
-Most pedig srácok, mindegyikőtök jöjjön ide az ajtóhoz, a kölykökkel! - parancsolok rájuk.
-Tessék. -adom Niall kezébe Lout.
A kanapéhoz futok és felállítom, az asztalt ami most a lépcsőhöz van tolva vissza teszem a helyére. A szőnyeget megigazítom egy rántással....és így tovább. Mire ezzel a fiúkkal kész lennénk, a nap is felkelne. 
-Na tessek! - csapom össze a két kezem, a rend örömére.
-Ezt máskor is csinálhatnád. - jelenti ki Louis.
-Azt lesheted! - ülök le én is a kanapéra.
-Vacsora? - kérdeznek rá egyszerre.
-Jól van na!! - ugrok fel és vonszolom magam a konyhához. Ott ki vettem a szekrényből a kocsikulcsot és gyrosért mentem.
-Mit kér? - mosolyog egy hölgy.
-Nyolc gyrost tortillában, elvitelre. - válaszolok, és egy mosolyt erőltetek az arcomra.
-Oké! Baráti összejövetel? - kérdezi aranyosan.
-Igen, fogjuk rá.  - nevetek.
-Nyolc gyros tortillában! - szól hátra.
-Valami innivalót? Mást, esetleg? - kérdezget.
-Öhm...nem nem kérek. semmi mást. 
-Jó.  - zárja le a beszélgetést.
Hosszú idő óta most van először, hogy várok. Unalmamba a pulton kezdek el az ujjaimmal dobolni. Mintha hosszú percek teltek volna már el, de mikor az órára nézek az ugyanúgy áll ahogy előbb. Az óra szerin 10 perc, szerintem 3 óra alatt, de kihozták a kaját én meg szépen kifizettem, és mehettem haza. VÉGRE!
-Itt van! Egyétek! - rakom le otthon eléjük a kaját.

-Uhh...Ez fincsi. - csámcsog Niall.
-De szerintem nem lesz elég. - nyeli le a szájában lévő falatot, ami a fél gyrost jelenti nála.
-Tudom. - teszek le még 3 darabot az asztalra.. 
-Ok. Te nem eszel? - aggodalmaskodik.
-Én már ettem ma, eleget. A saját táplálékomból. - teszem hozzá.
-Mármint 50 embernek kiszívtad a vérét? - szólal meg Louis.
-Csak 20 ember vérét. Ki kérem magamnak! - kapcsolom be a tv-t.
-Az elmúlt napban egy sorozat gyilkos, ahogy eddig a rendőrség állítja, 20 embert halájáért felel. - szólal meg a tv.
-Alice? - néznek rám egyszerre.
-Én mondtam! - emelem fel a kezem védekezés képen.
-A rendőrség az történtek részleteiről nem kíván be számolni. A királynő az ügy sürgős lezárását kéri.
-Na ez meg már megint, mit szól bele a dolgomba? - pofázok a tv-nek.
-Tényleg miért? - néz rám Harry
-Közöd? - fintorgok.
-Nyanya nyanya nya....- jártatja a száját.

-Még nem sejtjük, hogy ez mit takar maga mögött, de az bizonyos, hogy a királynő nagyon védi az elkövetőt. - fejezi be a tv.
-A faszomat védi..... - hadonászok a kezemmel.
-Neked, olyanod nincs. - szól közbe Liam.
-Kipróbáljuk? - nézek rá.
-Én csak mondtam. - védi meg magát.
-Semmi baj, csak többször ne forduljon elő. - állok fel.
-Most hova mész? És mi lesz ha el kapnak? - kérdezi Zayn.
-Fel. Szopacs.  - válaszolok gyors a kérdésekre.