-Igen? - szólt bele.
-Itt a csaj tegnapról. - nevetek.
-Óóó.. Mért nem ezzel kezdted? - hallom a hangjában, hogy mosolyog.
-Nem megyünk el valamerre? - kérdezi meg mielőtt én kérdezném meg.
-De. Mondjuk ma olyan 10 kor az erdőnél? - kérdezem.
-Extrém választás, de oké. - teszi le a telefont.
-Kivel beszéltél? - kérdezi fáradt hangon Niall.
-Travis-el. - állok fel az ágyról.
-Jipíí... - emelte fel a kezét, miközben a párnájába temette a fejét.
-Nyugi, csak egy harapás. - borzolom össze a már amúgy is kócos haját.
-Ejnye Alice, nem mondták még, hogy a kajáddal nem szabad játszani? - nevet.
-Nem. - ugrok ki az ablakon.
-Fel öltözni? - kiált utánam.
-Baszki!! - nézek végig a rózsaszín, szíves pizsamámon.
-Ez úttal te nyertél Horan, de csak most! - öltözök fel villám gyorsan.
-Most már jobb? - üvöltök vissza, miután újra kiugrok az ablakon.
-Akkor haladj!! - int röhögve.
Mért van az, hogy én nyertem avégén, de mégis úgy érzem, hogy ő? Belesem gondolva, hogy lehet, hogy ő már ott van rohanok......nos az, hogy elvagyok mosódva az gyenge kifejezés. Szóval Travis kb. csak annyit látott az egészből, hogy én nem vagyok aztán ott vagyok.
-Te? - kérdezi ijedten.
-Nem rég jöttem. Nem igaz, hogy nem vettél észre. - teszek úgy mintha ő lenne az idióta.
-Ha te mondod. - látszik az arcán, hogy ki van akadva. Biztosra veszi, hogy amit látott az valós.
-Mi van, félsz? - nevetek tovább.
-Nem. - int nemet. Azután hirtelen felé lépek, ő meg hátra ugrik.
-Aha látom. - jegyzem meg.
-Kackac.... - flegmáz.
-Na és...? - kérdezem.
-Te hívtál. - mutat rám.
-Ez jogos. - emelem fel a a mutató ujjam.
Keresem vele a szemkontaktust, hogy lássam mi van ott belül, de ő indig ki tér előle.
-Mi a baj? - lép hátra.
-Semmi. - kapom el a fejem.
-Sétálunk? - kérdezem 10000 km-rel a lábamban.
-Erdőben? - kérdezi aggodalmasan.
-Nyugi, annál biztonságosabb hely nincs. - lángolt fel bennem egy sötét láng, a bennem lévő halhatatlan. Újra át jár az a bizonyos vadság. Az ösztönök sorban támadnak rám. Mereven bámulok az erdő mélyére, felém áramló vad vér illata csapja meg az orromat. Bokrokban, fákon lévő állatok zaját hallom.
Igyekszem megtartani a maradék ép eszemet is. Bár a testemen nem ez látszik.
A bőröm elkezdett beszürkülni, a körmeim egyre hosszabb és feketébb lesz, de hátra van még a végkifejlet.
-Na megyünk? - mosolygok rá, hegyesedő fogaimmal.
-Persze. - próbálja takarni félelmét.
-Azt hallottam, hogy apukáddal milyen volt a viszonyod, de anyukáddal? - érdeklődök.
-Meg halt a szülésben. - igen és most egyre inkább kormányoz a másik irányba, mert mind ketten tudjuk jól, hogy arra mi van.
-Na! - szólok rá mikor már fellök a nagy igazgatásba.
-Mi van a kezeddel? - kérdezné, de nem mondja ki. Csak a szemében látom, ahogy végre szemkontaktust sikerült vele teremtenem.
-Semmi. - válaszolok, csak azért is.
-Aha... - a félelem egyre inkább úrrá lesz rajta.
Séta közben, kicsit meg lesem a karom, amint már a bőr néhány helyen feljött és elrohadt.
-Minden rendben? - törte meg a csendet.
-Persze. - erősítem meg egy biccentéssel.
-Oké. Na és mi volt aztán nálatok?
-Semmi különös, aludtunk.
-Nem szóltak a vére ruháért? - hát öhüm.. nem, mert a pasim egy vérfarkas és már nem egyszer látott vadászás után..
-Nem, már meg szokták. - legyintettem hátha ezzel elintéztük ezt és át térhetünk valami kevésbé veszélyes témához.
-Elszöktél? - kérdezem.
-Probléma? - néz rám kérdően.
-Nem. Tudod, még anno én is ugyan ezt tettem. Csak én egy puccos floridai házba mentem.
-És eljöttél egészen Londonba csak ezért a pasasért. - mondja nyávogva, hogy kifejezze ez számára mennyire ,,romantikus,,.
-Kb. - nevetek fel.
-Nem szeretnélek megbántani, de ez kicsit furcsa. Mármint, azt sem tudod meddig lesztek még együtt, de már ide költöztél.
-Hát ebbe most nem akarok jobba bele menni, de ez annál sokkal bonyolultabb, mint gondolod.
-Hát ráérünk. - már nagyon itt lenne az ideje mérget fecskendezni a vérébe. Akkor biztos nem lenne már annyira bonyolult és tényleg sok időnk lenne.
-Mi lenne ha vissza mennénk és be ülnénk az egyik cukrászdába? Irtó jó dán sütik vannak ott. - csapja össze a két kezét.
-Nem igazán vagyok sütis, sem éhes. - de éhesnek éhes vagyok, csak nem sütire.
-Hát, jó, de akkor máskor muszáj leszel be jönni velem oda, vagy még esetleg a barátaiddal. - teszi hozzá.
-Oké. - bólogatok. Ha Niall-nek említem, úgy sem lesz más választásom.
-Na és a pasid..
-Niall. - vágok a szavába.
-Niall szereti a sütit?
-Óhh...Ő mindet ami ehető meg eszik. - nevetek, mert az előző kérdés hát...
-Oké szóval hülye kérdés volt. - állt meg hagy röhögjem ki magam.
-Igen. - egyenesedek ki.
-Tudod, mit akkor menjünk. - ráérek még ezzel az átváltoztatással.
-Je!!!
-Okéé... - fordulok vissza.
Egy óra sétálás után vissza értünk oda ahonnan indultunk. És még tovább is gyalogoltunk, mert Travis is gyalog volt. Szerintem nem lenne túl feltűnő ha az út közepén át változtatnám.....Komolyan mint egy döglött teknős, olyan sebességgel suhantunk az utcán!!!
-Nem futunk. - nyűglődtem.
-Nyugi! Előttünk az élet. - ha te mondod.
Egész hazáig vezető utat végig szenvedtem: egyszer az árokba akartam bele esni, máskor a villanyoszlopot találtam túl érdekesnek.
-Niall! - ordítok a házba menet.
-Mi van? - jön le az emeletről Niall, egy szál alsónadrágban.
-Megyünk zabálni. - erre persze már öt perc alatt az egész banda készenlétben gyűlt körém.
-Persze ha segíteni kell akkor mint egy 100 éves ember úgy vánszorogtok.
-Még szép! - igazította meg Harry a kabátját.
-Hova megyünk? - kérdezi Niall, a kezemet meg fogva.
-Egy cukrászdába.
-Hé!! Az nem akármilyen cukrászda. - szólal meg Travis a kapuban.
Erre persze, hogy Niall-nek erősebben kellet szorítani a kezem.
-Nyugi. - öleltem át a maradék kezemmel.
-Nyugodt vagyok. - igen és persze ezt bizonyítja a besárgult szem, a megfeszülő izmai.
Mivel Travis szerint a cukrászda elég közel van így oda fele is gyalogoltunk. - Ami az én részemről a Niall karjában való alvás, Louis -nak a Zayn vállán való ülés számított annak.
-Meg érkeztünk. - súgta Niall a fülembe, de után meg hallottam Louis üvöltését, ez valahogy jobban izgatott.
-Mi az?? - ,,kérdezte,, hangosan.
-Meg érkeztünk. - vigyorogta a képébe Zayn.
-Ebbel házasság lesz. - ugortam ki Niall karjából, amit aztán rögtön meg is bántam.
-Niall. - húzódtam hozzá közelebb amikor megláttam az emberekkel teli helyet.
-Mi a baj? - ölelt át.
-Engem néznek. - mondtam olyan élő hangon, mit ahogy a kislány mondja az apukájának, hogy egy szörny van az ágya alatt.
-Itt vagyok. - vezet a nagy asztalhoz ahová a többiek is leültek.
-Nézz mennyi süti! - rántott el a pulthoz.
Az egész teli volt szebbnél szebb sütikkel.
-Mit kérsz? - kérdezett.
-Hmm.. Először te. - legyintek.
-Na nem, tudom most mi következik és nem, nem fogod te kifizetni a sajátod. - kezd el ott helyben csikizni.
-Niall, Niall!! - szólongatom nevetés nélkül.
-Igen?
-Most épp a bordámban turkálsz. - veszem el onnan a kezét.
-Jó vékony vagy. Mikor ettél utoljára? - kérdezi, de az utolsót halkan.
-Tegnap. -erre ő felszisszen.
-Nos mit kértek? - hallok egy igazán ismerős női hangot.
-Reni? - kérdezem hirtelen.
-Na azt hittem, hogy már sosem veszel észre? - nevetett.
-Te?
-James hozott ide. Amúgy nekem is kell valamiből élnem. Vásárlás. - nevet.
-Ő Niall? - kérdez.
-Nem a karkötőmet hívom úgy. - mutatom a csupasz csuklómat.
-Jól van na! Te kis gonosz.
-Ha kivihogtátok magatok akkor választhatnánk nekem kaját amíg titeket nem eszlek meg. - szólal meg dühösen a szöszi.
-Aha..röhögünk tovább.
-Nos lesz egy doboz, zacskó, mit tudom én, hogy miben adjátok, ilyen dinnyés süti.
-És egy dán csokis süti. -
-Én meg kérek két muffint. - szólalok meg.
-Miért kettőt? - von kérdőre Niall.
-Mert úgysem bírod ki, hogy ne egyél bele, aminek természetesen az a vége, hogy kisajátítod. - adok indokot.
-Jól van na! Azért nem kell le szedni a fejem. - adta be a kis ártatlant.
-Na majd még beszélünk. Szia!! - intettem Reninek miután Niall fizetett.
-Most örülsz? -kérdezem miközben leülünk a többi felpakolt, csokis pofájú srác mellé.
-Igen. - adom oda neki a másik muffint, miután, pimasz mosollyal fürkészte.
-Köszi. - harapott bele azután a csokis, krémes szájával puszilt meg.
-Szívesen, de ezt most.... - és kérés nélkül drága barátom lenyalta rólam a kajamaradékát.
-Finom vagy. - erre a megszólalására Travis majd meg fulladt a röhögésbe.
-Nézd a kis perverzet. - lökte meg Louis. Szóval össze barátkoztak.
-Csak megnyugtatlak Louis, te sem vagy jobb. - kócoltam össze a haját.
-Na, de a te kis ártatlan, szőke herceged sem. - mutat Niall felé.
-Mondj valami újat! - vállat rándítva dőlök hátra a székben.
-Héé.. - fordul felém Niall.
-Mi van? Mind ketten tudjuk, hogy az vagy. - védem meg magam.
-De attól még fáj. - kap a szívéhez.
Legyintek egyet és inkább Liam társalgását figyelem Travis-szel.
Ez jól is megy addig a percig amíg egy kéz meg nem rántja a hajam és nem veszem észre, hogy már a fél fejem be van fonva.
-Na már megint melyikőtök képzeli magát fodrásznak? - fordulok Louis, Harry és Niall felé.
-Én még éhes vagyok. - jelenti ki Harry.
-Ok mit kérsz? Szívesen el megyek érte. - állok fel a helyemről.
-Egy csokoládé szuflét . - nyújtja oda az árát.
-Én egy.. - szólal meg Niall. - minyont vagyis nem egyet....na tudod. - nyújtja ő is a süti árát, de nem vagyok hajlandó tőle elvenni.
-Csak, hogy tudd Horan mindig én nyerek. - nyújtom rá a nyelvem.
-Szia Reni! - ugrok oda a pulthoz.
-Na mit kérnek? - könyököl.
-Harry egy csokoládé szuflét - hangsúlyozom. - Niallnek meg elviszem azt a doboz minyont. - nevetek és oda adom Harry sütiének az árát, majd Niallre pillantok egy
,,én nyertem fejet ,, villantok majd a tárcámból kivett pénzel kifizetem.
-Tessék teszi elém a dobozt. - nevetve felnyitom a tetejét és meg lessem a sütiket.
-De szépek. - mosolygok.
-Amúgy meg, nem kell úgy bánnod velem, mint a vendégekkel.
-Tudom, de már megszoktam. - nyavalyog.
-Nem viszed neki oda? Már nagyon néz.
-Tud ő várni. - legyintek.
-Ó és mivel nem akarok haza fele visszafordulni kérek...-folytatom a listát, mert egy nyerni akarok és mert tuti, hogy ezekkel vissza fordulnánk.
-Olyat. - mutatok a kis kekszeket.
-Jók lesznek reggelire. - szinte már olvas a gondolataimba.
-Segítsek elpakolni és kipucolni ezt a helyet? Meddig lesztek nyitva? - kérdezem.
-Igen, az jó lenne. Olyan hatig. - saccol.
-Jó akkor maradok. Úgyis rég beszéltünk.
-Oké. Óh..itt a szuflé. - nyújtsa a friss sütit.
-Köszi. - veszem el és egy intéssel lerendezve elindulok a fiúkhoz.
-Ez a tied. - teszem le Harry elé.
-Ez meg a tiéd. - teszem Niall elé a dobozt.
-Tessék. - rakja elém a violinkulcsos minyont miután leültem.
-Add a rózsaszínt, tudom, hogy ez kell a legjobban. - tenném vissza a dobozba, de azt Niall elrántja.
-Mint ahogy te. - csókol meg.
-De azért egy harapást még kérsz belőle. - kuncogok.
-Igen. - harap a sütibe.
-Hé...gerlepár!! - nevetnek a többiek.
Nem tudom, mint és hogyan , de az eddigi nevetés hangja megszűnik. Dobogás veszi át a helyét és kitartóan folytatja ugyan az a ritmust, néha gyorsabban vagy lassabban.
Niall aggodalmasan kérdez valamit, de nem értem. A szavak alig kivehetőek. A számba eszméletlen szárazság, szomj jön mikor meg pillantom Harry száján ékeskedő vöröses málnaöntetet. A vörös szín valamit mélyen felébreszt bennem. Valami eszméletlen dolgot ami erősebb, mint én magam. A combomba markolva küzdök a bennem folyó háborúban. A dübörgés meg nem szűnni látszik. Érzem ahogy kibuggyannak szemfogaim, ahogy egyre rosszabbul álok a harcban. A bőröm újra szürkül, én meg fizikailag erősebb, belül meg gyengébb leszek minden egyes percben. Hirtelen felállok amikor már érzem ez nagyon csúnya lesz. Végigsimítom Niall vállát, hogy ne aggódjon aztán ki megyek a cukrászdából. Reni mielőtt még kilépnék int egy sok sikert, úgy látom érti miről van szó.
Az erdő mélyére érve felüvöltök és az avarba rogyok. Mély levegőt veszek minden egyes dobbanáskor ami egyre lassabb, de annál intenzívebben hat rám. Végtagjaim remegnek, ahogy a bőr egyre feszesebbé válik és az izmaim, az ereim, tejesen kidomborulnak. Torkomhoz kapok amikor hirtelen erősebbé válik a szárazság. Mivel már csak a kezeim tartottak ezért teljes testemmel az avarban fekszek.
Folyamatos energia hullám áramlik át rajtam, ami testemet, olyan mértékű erővel tölti fel, hogy ilyet még vérhold idején sem tapasztaltam. A fejembe egymás után ugyanazok a kérdések játszódtak le: Mi ez? Mi történik?
Mintha a világ megváltozott volna előttem ahogy az avarban fekszek. A gondolataim sötétebbek, éhesebbek, öntudatosabbak és semmi nem érdekli őket. Egyszerre felsőbbrendűnek érzem magam. De ezek nem leptek meg, ez nálam, mind az éhség nyomai.
Egy sütis napból mi lesz? Sosem tudhatja az ember, akarom mondani a vámpír.
Embervér. - hangzott el magamba a szó. Mélyről vízhangozott.
-Embervér. - pattantam fel az földről, oly könnyen és kecsesen, hogy meg sem látszott a bennem folyó dolgok hatása.
A város felé futottam. Csodálkoztam, hogy milyen gyorsan és ügyesen kerülöm ki a fákat, máskor néha azért súroltak, vagy akár bele is ütköztem egybe. Most ha elém kerül egy méretes körmeim segítségével felmászom rá és egyik ágról a másikra ugorva folytatom az utam. Egy autó tart arra elé ugrok az egyenesen az árokba sodródik így nem számítok ellenállásra. Viszont ahogy kinyitom az autót a benne ülő férfi még mindig magánál volt így a kezébe kapott pisztollyal hirtelen fejbe lőtt. Hisztérikus nevetés kíséretében kihúztam a sebből ami azonnal be is forrt. Ki rántottam az autóból és rávetettem magam, de ő felpattant és futásnak eredt.
-Játszani akarsz pici egér. - találta velem szembe magát. Vissza fordult, de akkor is maga előtt talált.
-Istenem! - kapott a nyakláncán függő kereszthez. Egy gyors ima után úgy vélte arrébb állok.
-Úgy se hall. - dobálok a kezembe egy követ.
-És ezt te honnan tudod, pokol teremtménye? - oké az egyik szabályom az, hogy: Ne csevegj a vacsiddal, de most az egyszer nem tartom be.
-Mer engem ő teremtett. - mutatok az égre.
-Az nem lehet. - áll ki maga mellet.
-Ejnye, ejnye. Nem hiszünk egy vámpírnak? - emelkedek felé a szárnyaim segítségével.
-Istenem, ki vagy... - és vége. A pasas szó szerint összeaszalódott. Az utolsó csepp vérét is kiszívtam, de még most sem csillapodott a szomjam, csak erősödött.
-Ugye ez most csak egy vicc? - beszélek teremtőmhöz, de szokásához híven nem válaszol.
-Akkor lesd ahogy ki irtom őket! - rohantam újabb áldozat után.
Minden csepp vér áldás volt, de nem mentette meg a következő embereket. A lán erősebben izzott minden egyes cseppel. Sajnálatos módon a dolog elindult és nem akaródzik befejeződni. Ösztönösen támadok le újabb és újabb embereket.Kezdem úgy ,,érezni,,hogy ezt már nem én irányítom és kevés leszek megállítani.
Már Németország határán belül futottam át Svájcon, Olaszországon egyenesen Afrikába.
Az az idegen energia hullám újra és újra feltöltött.
A sivatagban sétálva a hőség még az én testemet is felmelegítette, de számomra ez a melegség sokkal inkább jó volt mint rossz. Csak én voltam egy magam a szél apró homok szemcsékkel támadott rám. Éreztem, hogy néhány még a húsomba is belevágott. Vártam valamire,de éreztem hogy csak az evés miatt.
Lefekszek a homokra, ami egy kicsit sem süpped be, nem nyomj a lelkem súlya.
A szél lassan betakar a homokkal. Csukott szemmel hallgatom a dobolást. Egyre több homok fed be, már a fejem is alig van kint. Élvezem a magányt, semmi nem érdekel, senkit nem érdekelek, senki nem parancsol, senki nem vár és nincsenek elvárások, szavak, gondok, érzések, csak én.
-Ha már itt vagyok, szétnézek. - mászok ki a homokból.
-Kemény két óra után megpillantottam... -a halál sem tudja, hogy hol - egy kis szőrpamacsot.
Megijedtem, hogy a dübörgés visszatér, de nem inkább megnyugodtam.
Füttyentettem erre, mire a kis sivatagi róka rám förmedt.
-Na bezzeg erre már kedvesebb leszel. - jön oda megszaglászni a kezem.
-Alice Want. - mutatkozok be. Csak én szerintem kattantam meg egy kicsit. Lassan már egy kókuszdióhoz fogok beszélni akit úgy hívnak Bert.
A táskába kotorászott újabb falatok után.
-Kérsz még? - veszem elő a zacskót. A kezembe veszek egyet és a kis állatkát majd, szépen megetetem.
-Nagyon édes kis jószág vagy.
-Kapsz egy kis vizet is. - veszem elő az ásványvizet a táskámból. A kupakjába töltök egy kis vizet és meg itatom vele, mire ő egy irányba kezd el ,,ráncigálni,,.
Egy kisebb csoport volt ott. Elég sanyarú körülmények közt.
-Ti bírjátok ez a hőséget? Hát persze, titeket ide teremtett a jó isten. - morgom.
Az anya és a kicsinyei.
-Adjak nekik? - minek kérdezem....
Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen kérlek tegyél fel részt!
VálaszTörlés