-->

2014. október 15., szerda

56.fejezet A könyv

-És eddig tartott a meghitt pillanat. - lökött el magától.
-Mit vártál ő Alice! - mutatott rám Louis.
-Na de te csak fogd be a szájacskádat!! - figyelmeztettem.
-Mért mi lesz ha nem?? - és egy szuper gonosz röhögés keretében majd meg fullad.
-Víz helyett lángszóróval köszöntelek húsvét reggelén... - vigyorogtam.
-ÓÓÓ az nem mered! - húzogatta a szemöldökét. 
-Miért is nem? - kötözködtem tovább.
-Mert akkor Niall -től kapsz. - mutatott Niall felé. Aztán mindannyian röhögni kezdtek. Amire én a szöszi felé fordultam, aki szaporán nemet intett. Egy győztes pillantással Louisra néztem. Utána egyből hátra nyúltam és arcon csaptam Niallt,amiért a hátam mögött büszkén bólogatott.
-Akkor gondolom ma Louis-zal alszol. - vonultam fel a szobába. A szobában nem tudom mi történt, hogy ekkora a rendetlenség, de nem is akarom tudni. 
Miután mindent a helyére raktam és megágyaztam a zenét hallgatva elterülök az ágyon. Egy nagy levegőt véve behunyom a szemem és nem gondolok másra csak az elmúlt évekre. Nem akarok semmit változtatni, még ha sok mindent el is csesztem. 

*****************

London utcáin sétálva sok olyan alakot látok akinek a szeme úgy követi az embereket, mint a macska az egeret. Vámpírok....
Semmivel nem törődve megyek a megbeszélt helyre. Ahol már vár engem egy kapucnis fickó  aki ép dzsekiébe turkál.
-Na? - köptem oda a szavakat.
-Biztos? - kérdez rá még a dologra.
-Azzal te ne törődj csak ad ide! - utasítottam, még mielőtt ki futok az időből.
A kabátja alól egy egy régi szövetbe burkolt valamit vesz ki... én a kezébe nyomom a megbeszélt összeget és  eltűnök a helyszínről. Út közben el kezdtem a kicsomagolását. 







Egy könyv? Őszintén még én sem voltam fel készülve erre. Azt hittem, hogy valami kurva élet veszélyes cucc, ahogy James el mondta.
James hívott mikor az ágyon feküdtem, hogy lenne egy dolog itt Londonba amit el kell intézni. Mindenre gondoltam csak egy könyvre nem, pl.. brutális fegyverek, mindenféle löttyre, démon megszállta tárgyra.
Óvatosan ki nyitom a könyvet, hogy rá jöjjek mi ebben az olyan ijesztő és végzetes. 
-Wow...- kiáltottam fel amikor a könyv lapjai konkrét életre keltek. Lesem állt a saját magát lapozással csak mikor egy olyan oldalra nem ért aminek az volt ez volt a címe: Sátáni dolgok. Semmi különösről nem írt, csak hogy így kell démont idézni, blablabla...Rohadt érdek feszítő!!


*******************


-James!! Ez a könyv tényleg valami full brutális. Majdnem meghaltam......az unalomtól. - morogtam a végét.
-Na töki, mesélj erről!! - dőlök hátra a fotelben, miközben a lábamat az asztalra teszem fel.
-Először is nem vagyok töki, - löki le a lábamat az asztalról - másodszor ......... -keresi a jó kifogást.
-Nana... ha nincs mese nincs üzlet. - rántom el előle a könyvet. Ilyenkor örülök a múltamnak, a sok sikátoros, balhés negyedbe töltött időnek.
-Most szívatsz?!
-Óóó dehogy - óóó igeen - kezdtem el bólogatni.
-Te miért bólogatsz? - kérdezi.
-Öhm....én tudjam.. - térek el a tárgytól.
-Na mesélj!! - nyomom le a földre. miközben: - Ülj... - parancsolom.
-Jó kutya, ezért kapsz egy kekszet. - dobom pofán  kutya keksszel.
-Te miért hordasz magadnál kutyakekszet? - húzza fel az egyik szemöldökét.
-Ammm, mert vérfarkasok vesznek körül? - kérdezem vissza.
-De mi nem vagyunk kutyák!!! - ordította le a fejem.
-Shhhhhhh..... - nyomtam a tenyeremet a szájára.
-Jó akkor térjünk a lényegre. - ül le a földre. - ha a könyv olyan kezébe kerül aki tud a helyes használatáról és, hogy miként kell olvasni. És ha az információ rossz kezekbe kerül, akkor a mi világunk létezése virágos lesz az emberek számára. Ami azt illeti kicsúszik az irányítás a kezünkből és laborpatkányokként végezzük.
-Virágos? Az nem világos? - kérdezek rá.
-De, naaa....
-Ahaaa... na és te rossz kéz vagy? - Teszem el a könyvet, miközben meggyőződöm arról, hogy erre a könyvre még lesz szükségem és amúgy is kinél lenne jobb kezekbe, mint egy vámpíréba? Hmmm?
-Nem.
-Na és mire kell? - vonom kérdőre.
-Csak, hogy a többi limlom közé tegyem. - rántja meg a vállát.
-És.... nagy probléma lenne ha ezt a titkot - ütögetem meg a könyvet. - én tartanám meg. Szeretném kicsit olvasgatni, informálódni belőle. 
-Nem. 
-De tudom még alig....Várj mi??!!!
-Nem nem lenne probléma. - mondja el még egyszer.
-Okééé... Akkor é szépen lassan lelépek, hogy ne hogy időd legye megfontolni. 
De ő erre csak nevet és ki kísér.
-Na szia!!! - üvölt utánam.


*********************

Hazaérve rájöttem, hogy elfelejtettem meg kérdezi az a csoda kulcsot ami feloldja az a bűvös zárat. Mint egy ötéves úgy élem át ezt az egész dolgot. 
A könyvet lapozgatva olyan dolgok válnak számomra láthatóvá amelyeket eddig észre sem vettem. Egyszerre értelmetlenné vált az, hogy :,, Az életet megérteni egy élet is kevés,,.
Például ezek az energia hadovák, MINDEN ENERGIÁBÓL VAN. Végül is ja. 
Mind ezek után is ott lebeg előttem, hogy nem az igazi arca a könyvnek. Így hát szerencsét próbálva, tudva hogy ez szinte minden vámpír által készített dolognál beválik így egy kis vért cseppentek a közepére. 
-Na, de király vagyok!!! - ordítok fel a szobában amikor a bőr díszek körül rajzolódnak vénnyel. A könyv lapjai a retina égetés után már halványabban, de még mindig ragyognak. 
-Na ne basszál már!! - ordítok megint amikor látom, hogy pont ugyanazzal a marhasággal van tele amit Drék mesélt. 
-Ha meg kérdezhetem, mi történik itt? - kérdezte Niall a tarkóját piszkálva.
-Baszom sp-t probléma? - nézek rá mérgese.
-Nem, csak gondoltam le jöhetnél hozzánk. - kuncogott.
-De csak mert annyira könyörögsz. - nevetek fel.
Niallt majd fel lökve szaladok le a lépcsőn egyenesen a szag irányába, amit nem volt nehéz követni.
-Komolyan ti mikor fürödtetek utoljára? - legyezek az orrom előtt.
-Ömmm..egy hete. - saccol Louis.
-Az úgy korrekt. - vágok not bad fejet.
-Tudod te milyen drága a tusfürdő? - vont felelősségre Harry.
-Na és te tudod e, hogy milliárdos vagy. - kötök belé.
-Nem.. - válaszol ölbe tett kézzel.
-Tudtam, hogy hülye vagy, de hogy ennyire.
-Na mit csinálunk? - kérdeztem egy enyhe vigyorral a képemen.
-Nem tom. - itták tovább a fantájukat. Harry dobozát látva fel nevettem. Amin ez a felirat állt: Mint egy igazi úr.
-Komolyan fiúk, ennyi idősen nem fantát szürcsölgetve és csokis kekszet majszolgatva - néztem Niall-re aki egy tál csokis keksszel ült a tv előtt. - Hanem bulizni, bebaszni és hazahurcoltatni magatokat a még nem  összeesett haverjaitokkal.





-Te most bűnbe akarsz minket vinni? - néztek rám megvetően.
-Igen, miért is ne? Ép itt lenne az ideje. 
-Én nem veszek részt a te kis mocskos játékodban. - húzódott el tőlem Liam.
-És csak, hogy tudjátok nem létezik olyan, hogy bűn, semmi sem rossz amit teszel, csak esetleg az utána következő dolgok. - mosolyogtam ezer év bölcsességével a szememben, amit a könyvet olvasva éltem meg. Minden létező halhatatlan tudása abban a könyvben lapul.
Jó, hogy még nem szabad rossz kezekbe adni. Mert tényleg van egy rejtett oldala, de az igazi dolgok a felfedett lapok közt van. Amit senki nem vesz észre a titkot keresve. Mint a süti a hűtőbe amit mindig a leglátványosabb helyre rakok, mert csak ott nem veszi észre Niall. 
-Te mikor lettél egy 1000 éves vámpír?? - fagyott le Zayn.
-Csak, hogy tudd tök mindegy, hogy hány évesek vagyunk, mert mindig fiatalok és hülyék maradunk, midig vannak dolgok amik felfedezetlenül maradnak a szemünk előtt. 
-Né.....itt van még egy csoki darab!! - szólalt meg Niall.
-Igen Niall, mit a csoki darabok a morzsában. - helyeseltem.
-He? - nézet rám elég értelmes arckifejezéssel.
-Semmi, szívem. Te csak egyél. - ölelem át.
-Kérsz? - nyom egy kekszet a számba.
-Most már igen.- harapok bele.
Niall karjai lassan körém fonódnak és teljesen hozzám búj. Majd halk mély morgó hangon ennyit mond: 
-Sütsz nekem sütit? 
-Igen, de csak ha segítesz.
-Aaaa...nem akarok. - kezdett el hisztizni.
-Meg eheted az én részemet is. - mosolyogtam rá kedvese.
-Jól van na!! - flegmázott.
Niallt kb. 20 perc alatt a konyhába rángattam. Ötször szaladt vissza, kétszer ült le és e utóbbiból ki indulva a földön húzva értünk a konyháig.
-És most? - kérdezte.
-El kéne dönteni milyen sütit üssek össze!
-Macaron!! - üvöltött fel.
-Jó akkor te szitáld! - löktem elé a receptet.
-Ok. 
-Nézd szellem vagyok! - vihogott talpig lisztben.
-Fiam, te mit keresel a lisztben, amikor ahhoz cukor kell?
-Ez cukor. - kóstolja meg. - nem ez liszt. - kezd el köpködni.
-Mit akarsz már én is ezt mondtam!!?? - szidott le amiért ő a hülye.
-Aha persze. De azért legközelebb amikor teli akarod köpködni a helységet akkor adjál már egy kurva esernyőt, hogy ne legyek talpig nyálas!!
-Szeretlek!! - ölelt volna át ha é nem cseleztem volna ki.
-Az a színezős manőver az én dolgom. - jelentem ki mikor Niall az én területemen matat. 
Esküszöm olyan jó cukrászt, mint Niall még nem láttam. A massza szinte mindenhova került csak oda nem ahová kellett volna. A hajam, a ruhám, a szemem. 
-Ne már öt órát várjak!! - nyafizott.
-Nyugi megoldom. -csaltam egy kicsit. Az  én kis titkom még ilyen téren is hasznos.
-Aha el mondod mi történt? - érdeklődött a bűvész trükköm iránt.
-Nem. - feleltem komoran.
A krémnek neki fogva kezdtem el a lime héját reszelni. Niall majd a facsarással szenvedett. Miután mindennel kész lettünk és a krém már csak ízesíteni kellet, Niall úgy dönt, hogy ő is egy hasonló alkotásba kezd.
-Na így majd nagyobb lesz. - tesz a krémet észrevétlenül a melltartómba. Annyira el voltam foglalva a sajátom ízesítésével, hogy ezt egész egyszerűen véghez tudta vinni.
Mire én az övéből a alsónadrágjába teszek egy ........sokat.
-Na így majd nagyobb lesz, bár a tieden még ez sem segít!!!
-Ó tényleg? - kent bele az arcomba egy keveset.
-Ó igen! - törtem a hajába egy tojást.
-Várjál, hogy is szól a recept. - kapok a számhoz.
-Aha...liszt. - szórom meg lisztel.. amit a hajába lévő tojással keverek össze kézzel.
-A tejet ki hagytad szívem. - locsolt le.
-Ó köszönöm, hogy emlékeztettél!! - ismétlem meg előbbi tettét.
-Szívesen! - vigyorgott a pofámba.
-Csak nem egy humor Herolddal állok szembe? 
-Jól van te csak süss! - hagyott magamra. De a sok krémmel a gatyájában úgy sétált el mint aki be van szarva.

*********************

-Tessék. - raktam elé a kész sütiket.




-Ezt mind te csináltad? - kérdezte csodálkozva Louis.
-Nem, Niall is segített. - nézek végig a még mindig piszkos srácon.
-Te nem akarsz le fürdeni? - ülnék le mellé, de ő az ölébe ránt.
-Majd, te le mosdatsz. - kacsit rám.
-Mé megrokkantál. - kötök bele, csak azért is.
-A kezed érintéséről van szó, azt is be vállalom. 
-Mit itattatok vele. - ijedezek.
-Semmit. - evettek.
-Tényleg?? - mutatok a jojózó szemű srácra.
-Hát lehet, hogy le csúszott neki egy két energia ital. - szólalt meg végül Zayn.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése