-Nem akarunk elindulni?? - kérdeztem, olyan fél óra után.
-Nem, előbb még meg akarom ölni Louis-t. - jelentette ki röhögve Niall.
-Niall!! - fogtam meg a csuklóját, mikor indulni készült.
-Igen?? - kérdezte aggódva komor kijelentésem után.
-Nekem délutánra Kanadában kéne lennem. - álltam fel ingerülten.
-Még is miért?? - értetlenkedett.
-A vérfarkas klánokkal lesz találkozóm. - engedtem el csuklóját.
-Ne menjek veled?? - aggodalmaskodott.
-Nyugi, nem vagyok már annyira kezdő. Amúgy is egy halandó, miben tudna segíteni! - sziszegtem ingerülten.
-Te neked most mért bajod?? - ültetett le.
-Semmi. - öleltem át.
-Mond meg!! - taszított el magától.
-Csak menjünk. - sóhajtottam.
Niall lassan el eresztette kezeim és fel állt guggoló helyzetéből. A fiúkkal meg fogtuk a cuccok és lassan, higgadtan be pakoltunk a kocsiba. Louis, Zayn be ült hátulra. Liam vezetett, mellette Harry.
-Na akkor?? - kérdezte Niall, mikor be ült a kocsiba.
-Majd gyalogolok. - utasítottam el az ölében való ülést.
-Alice. - kérlelt.
-Majd otthon. - csuktam be a kocsi ajtaját.
Mikor Liam el indult volna, Niall egy kicsit ingerültebbé vált az arcán tisztán látszott az ér. Dühös volt, de sokat gondolkoztam este és ahogy döntöttem úgy lesz.
-Nem akarok zavarni egy ember életében sem, ő neki lehet családja és több minden vár rá. Mástól kaphat olyat amit egy vámpírtól nem. Lehet, hogy most nem tetszik neki és nekem sem a legjobb, de nem lennék arra képes, hogy akkora fájdalmat okozzak neki az átváltoztatással. Lehet, hogy egy embernek egy puszta harapás vagy tű szúrás, de annak akiben ír vár folyik...hogy mondjam, nem biztos, hogy meg éli azt, hogy át változzon. Egyszerűen bele hal. - mondogattam Drék-nek miközben az erdőben sétáltam.
-És ezért ön magadat kínzod?? - kérdezte Drék.
-Kb. - válaszolt az én nevemben.
-Figyelj lehet, hogy neki ez meg az , de te élsz öröké. Vagy még nem volt meg az?? - kérdezte érdeklődve.
-Meg volt, csak... - fejeztem be.
-Vele?? - kérdezte.
-Nem. - és még mielőtt bárki bármit félre értenek, egy vámpír egyszer azt érezni, hogy ettől /tőle semmi, senki nem választhatja el és ez csak egyszer van. Utána bármi történhet, bármi lehet.
-Vagyis nem tudom, de biztos nem ő volt, hanem az nem tudom, hogy meg volt te már. - hadartam.
-Szerintem, hagyjad ezt az egészet. Majd lesz valami, lehetnek dolgok, történhetnek dolgok, de sose bánd meg amit tettél, mert amikor tetted jó volt és úgy akartad. - oktatott.
-De emberek között élni olyan, mintha én is az lennék és nem tisztelném azt a mi vagyok. Mintha minden áron szabadulni akarnák magamtól, hogy nem vagyok az ami. - magyarázkodtam.
-Én nem vagyok helyhez kötve, mennék mindenfele, új helyekre és minden balhéba belekeveredni. - nézem rá kétségbe esetten.
-Akkor, gyerünk!! - lett egy zöld köd felhővé.
-Rajt állásba helyezkedtem, a szemem a földet kémlelte, mind addig amíg nem csuktam be. Lassan csukott szemmel az ég felé fordítottam tekintetem de a szemem villámként pattan ki a vörös szemet érezve.
Futásba eredtem, de még is minden lassítva játszódott le szemem előtt, a dolgok, az állatok szinte meg fagytak.
Út közben ki szedtem a nadrágomból egy papírfecnit és el kezdtem rá írni. Nem sok idő kellet és az erdő szélén a házaknál láttam magam. Lassú léptekre váltottam, a kapucnimat a fejemre húztam, mivel eléggé fel pörögtem és így vörös lesz még egy darabig a szemem.
*******Niall szemszöge*******
A kocsiban töltött idő csendes és szótlan volt. Már csak az vettem észre, hogy az autó le parkol a ház előtt, de Alice nincs sehol.
-Na gyere!! - nyitotta ki Liam az ajtót.
-Köszi. - szálltam ki lehajtott fejjel.
Mikor összeszedtem magam és a járda felé tekintettem, egyszer Alice jött a járdán. Villámként teremtem előtte.
-Jól vagy. - öleltem át.
-Légyszi. - lökött el magától.
-Bocs bunkó vagyok! - kaptam fel.
-Niall!! - szólt rám.
-Ennyi. - rántotta meg a vállát.
*******Alice szemszöge*******
-Mi a baj. - tett le aztán fogta meg a fejem.
-Szeretlek. - szipogtam.
-Én is. - ölelt át szorosan.
Nem tudom mennyi ideig álltunk egymás karjaiban, de a fiúk már fényképeket készítenek.
-Az mi?? - láttam meg a kezemben a papírt.
-Semmi. - csókoltam meg.
-Gyerünk be! - kapott fel a kezébe.
-Ki nyitod? - tett le az ajtó előtt és a kezembe nyomott egy kulcsot. Miközben én nyitottam az ajtót Niall izgatottan vigyorgott. A fiúk hangját már nem hallottam.
-Mi a baj?? - kérdeztem tőle nevetve , mikor hátra tekintettem és meg láttam az a k*rva nagy vigyort a képén.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése