54.fejezet Álomvilág.

Reggel arra ébredek fel, hogy valaki mellettem sír. Niall fele fordulok és látom , hogy nem igazán szépet álmodhat, ugyanis szemiből könny csorog. Nem hittem, hogy ennyire meg rémisztheti valami.
-Semmi baj. - öleltem át és csókoltam le a könnyeit.
Bárcsak valahogy bemászhatnék az álmába és jól seggbe rúghatnám az a kibaszott bohócot amelyik az én szerelmemet bántja. Az nem megoldás ha felébresztem, mert akkor esélye sem lesz, hogy le győzze, ez már én is meg tapasztaltam. 
Kipattantam mellőle és apám könyvét kerestem, amit azért adott, hogy boldoguljak ebben a világban ahol bár lehetséges (bár ezeknek is van határa). Gyorsan kerestem benne valamit az álmokról. Csak, hogy segíthetek e neki valamit? De nem találtam semmit. Vagy még is..lapozok vissza.  
Valami szutyiról beszél vagy ír amit még én sem tudok ki venni, de azért meg próbálom. Minden erőmet összeszedtem ( szó szerint), mert fogalmam sincs, hogy milyen nehéz lehet. Niall-re összpontosítottam ahogy a könyv mondta, aztán valami megfogalmazhatatlan dolgot csináltam, már amennyire egy nagy vénygömb amiben Niall egy bohóc elől rohan - annyira megfogalmazhatatlan lehet. Közelebb mentem hozzá és át dugtam rajta a kezem, aztán már csak azt vettem észre , hogy az égből egy esős utcába pottyanok. Niall álmába. 
-Na ezt űberelje valaki!! - ordítottam örömömben. De aztán el is hallgattam mikor a bohóc egyenesen rám meredt.
-Hú mikor voltál utoljára kozmetikusnál? - fintorogtam.
-Niall!! - ordítottam utána.
-Alice? 
-Igen. Én vagyok. 
-Akkor fuss mert... - és egy hatalmas fejsze vágódott bele a lábikómba. 
-Köszi!! - hálálkodtam abban a tudatban, hogy ezt az ő elméje szülte.
-Ennél jobbat nem tudsz? - gáncsoltam el a bohócot aki Niall felé indult volna.
-Finom a beton vagy kell rá még egy kis só? - nevetgéltem jót magamban. Mivel Niall az rettegett a bohóc morgott én meg a saját poénjaimon röhögtem.
-Gyere már!
-Miért? Olyan jól el szórakozok. - de aztán valami egyenesen a pofámba lihegett.
-Hijj.. tesó nem ismered a fogkefét? - legyeztem az orrom előtt.
-Niall ne parázzál már ez csak egy álom! És ne kérdez, hogy hogyan kerültem ide, de itt vagyok és én meg te vagyunk az egyetlen amit az elméd nem kreált hanem van és kész. Bár ez még nekem is új!! 
-Mi? - baszd meg és nem hallotta. Én még egyszer tuti nem mondom el!
-Áhh.. - ordítottam mikor rá eszméltem, hogy ez most számomra olyan, mint a valóság és egy rothadt, büdös bohóc gecivel kötözködtem. Még szerencse, hogy én is félek a bohócoktól.
-Basszus. - lihegtem Niall mellé érve. Hála az istennek itt is vámpír vagyok. 
-Niall.. - fogtam meg a kezét. - ne fuss, győzd le!! - és a földre zuhantam.
-Alice! - térdelt le mellém.
-Ne szarjál! Csak alszok. - veregettem vállon.
-Azt hittem... 
-Na menjél.. én is megyek csak egy kicsit még pihenek.
-Alice egy bohóc akar meg ölni!
-Anya ne most éppen alszok! - de fasza egy álomban vagyok és alszok.
-Gyere Alice! Kérlek!
-Jó megyek. - szaladtam vele együtt.
Aztán a világ szó szerint forgott körülöttem végül meg egy házban találtam magam.
-Most komolyan új álom! - szidtam. 
-Kereshetem meg újra Niall-t - morogtam magamban.
Fel mentem az emeletre ahol találtam egy szekrényt ahonnan szívdobogás hallatszott ki. Oda sétáltam és kinyitottam abban a reményben, hogy semmi sem akar megölni. De mikor meg láttam ami a szekrényben van, majd ott helyben meg haltam...olyan eszméletlenül aranyos volt, Niall kb.:12-13 évesen. 
-Szia. Hogy hívnak? - kérdeztem, hogy feltételezésem be igazolódjon.
-Niall. - szipogott.
-Mi elől bújtál oda? - kérdeztem kedvesen.
-Ő előle. - mutatott a hátam mögé. a lépcsőre ami a felettünk lévő 2. emeletre vitt. 

 -Félek.-  suttogta.
-Ne félj! Nem bánthat. Ha meg megpróbál akkor hidd el egy pislogsz és ez már nem él. - nyugtattam.
 A bohóc felénk hajította a kést amit én el is kaptam. Kellő gyorsasággal a háta mögé mentem és át döftem rajta. 
-Mondtam. - mondtam miközben a nyakát is kitörtem a biztonság kedvéjért.
Észre sem vettem és a kicsi Niall...nos Niall lett.
-Gyere el onnan! - rántott magához.
-Itt vagyok. - csókoltam meg.
-Te csak fuss!! -súgta a fülembe, de ahelyett, hogy engedelmeskedtem volna kikaptam a kezéből a fegyvert.
-Alice...kérlek. 
-Én jöttem azért, hogy meg védjelek.
-De miért?
-,Mer láttam, hogy sírsz miközben alszol és..most itt vagyok. Az meg hosszú, hogy hogyan kerültem ide. - mondtam miközben egy ezüst golyót lőttem a bohóc szívébe.
-Na... - gondoltam azt, hogy vége az álomnak, de nem. Van egy olyan érzésem, hogy ez még csak most kezdődik.
-Niall drága! Nem akarnál felébredni!! - ordítottam az utolsó szót.
-És mégis, hogy? -kérdezte.
-Nem tudom, de jó lenne ha igyekeznél! - nyírtam ki még 5 bohócot az utcára érve.
-Alice!! - kapott el Niall mikor egy éles fájdalmat érezve össze estem.
-Csak húzd ki. A seb összeforr. - köptem ki a vért.
Ahogy mondtam ő ki is húzta, de a fájdalom nem múlt el. A seb ott maradt, ugyan úgy. Niall végignézett a pengén ami szivárványosan csillogott. 
-Alice, el kell tűnnöd innen ! - mutatta a pengét.
-Nem hagylak itt. - mosolyogtam. - Amúgy ennél már rosszabb dolgok  is történtek velem. - álltam fel.
-Hé Niall, láttad a Mátrix-ot? - kérdeztem.
-Igen. Miért?
-Azért mert ez, vagyis az álmaid ugyan olyanok. Formázni tudod őket. Ez nem a valóság.
-Képzeld a bohócokat balett szerkóban.
Lassan behunyta a szemét és ahelyett, hogy balett ruciban lettek volna a bohócok egy naplementés tengerparton találtam magam.
-Ez is meg teszi... - kuncogtam.
-Vért nem akarsz gondolni nekem?? - kérdeztem kölyökkutya szemekkel nézve.
-De. - és a kéken csillogó vízből vér tenger lett. 

-Ennyi elég lesz! - ugrottam bele a vérbe. Niall egyszerre egy kaján vigyort villantott aztán csak annyit vettem észre, hogy bikiniben mártózok a vérben.
-Horan.. - morogtam.
-Mi van?! - nevetgélt magában.
-Ezt még vissza kapod! - mutogattam felé.
-Mindig is vágytam arra, hogy levetkőztess...., ha érted mire gondolok. - jött bele ő is a vérbe.
-Nem is te lennél. - locsoltam le.
-Ízlik? -csókolt meg véres szájjal.
-A kedvencem. - buktam le a vérbe.
Amikor fel jöttem alóla Niall a parton ült. Én tovább élveztem azt, hogy soha az életben nem fog olyan adódni, hogy egy tiszta vér tengerben ússzak. Sőt még egy kádnyi vérben sem .
Ez annyival jobb, hogy ha a számba megy az nem gusztustalan legalábbis nekem nem.
-Teli vagyok.. - ültem le mellé.
-Azt látom...előbb még itt volt a víz szint most meg ott van.
-Drágám ez vér nem víz.. 
-Akkor is.
-Holnap el megyek Írországba. - dőltem hátra a homokban.
-Oké..- kerekedett felém.
-De.. - figyelmeztetett. - akkor most az enyém vagy.
-Ezt hogy érted.
-Így.. - csókolt meg egyszer aztán még egyszer.
-Niall.. Majd a valóságban. - toltam el magamtól.
-Rendedben. - dőlt le mellém és a mellkasára hajtottam a fejem. 
-A valóságban soha nem fogok vérben fürödni. - sóhajtottam.
-Az valószínű.
-Jó a mozi!! - üvöltött valaki. Észre sem vettem, hogy az a fény gömb szerű valami ott villog az égen és benne Harry meg Zayn néznek le ránk.
-Ti meg?, - kérdeztem.
-Kik? - ezek szerint ő nem látja őket. Lassan a fény felé nyúltam, hogy meg fojtsam Harry-t, de a végén a padlón kötöttem ki a szobánkban